A víz mélyén

3. fejezet

[Lance] 

- Köszönöm, hogy eljöttetek. Mint már tudtjátok mára egy csapatépítési gyakorlatot terveztem. Egyetlen egy feladatotok van. Meg kell szereznetek a pályán elrejtett sárga labdát.- ismertette a feladatot Allura.

 - Úgy gondolom - folytatta- ,hogy egy átlagos csapat másfél óra alatt tudná teljesíteni a küldetést. De ti nem vagytok átlagosak! Ti vagytok az univerzum védelmezői. Ezért nektek nem lesz rá ennyi időtök. Azt szeretném, ha háromnegyed óra alatt sikerülne megtalálnotok a labdát. Világos? 

 Allura olyan ijesztően és komolyan mondta az előbbi szavakat, hogy senki sem mert ellenkezni. Egyöntetűen bólintottunk, jelezve, hogy értettük mire gondol.

 - Rendben. - csapta össze a két tenyerét. - Itt van a kezemben a pálya tervrajza. Egy darab térkép van, és ezt csak egy ember kaphatja meg.Ő fogja mutatni a többieknek az irányt, hogy ne tévedjenek el.

 - Tessék Pidge. - nyomta a kezébe. 

 - Köszönöm.

 - Hé! Mi az, hogy Pidge kapja meg a térképünket? Mért nem mondjuk én? Hiszen én bárhova eltalálok. Olyan vagyok mint egy iránytű! - jelentettem ki magabiztosan.

 - Lance, ha olyan vagy mint egy iránytű akkor nincs is szükséged térképre. Ráadásul nincs igazad. Egyeltalán nincs tájékozódó képességed. Múltkor a saját szobádat sem találtad meg, Corannak kellett írnod, hogy mutassa meg az odavezető utat. - kötekedett Keith. 

 - Ez nem is igaz! Igenis jó a tájékozódó képességem. És ne beszélj úgy erről mintha most lett volna! Az csak egyszeri alkalom volt, hogy nem találtam meg a szobámat, ráadásul az első űrben eltöltött napjaink folyamán történt, így nem is csoda, hogy elvesztem ebben a bazinagy kastélyban.

 - Nyugodtan fogd a kastélyra, de mi mind tudjuk az igazságot, hiába tagadod. - nézett a szemembe Keith. - Egyszerűen csak hülye vagy.

 - Hogy merészeled? - már indultam volna letörölni a képéről az igazán bosszantó száz wattos mosolyát, de ebben Shiro keze megakadájozott. 

 - ÁLLJ! Mindenki maradjon csöndben! - szólt ránk Allura. - Lance nem akartalak megbántani, de valljuk be, azért adtam Pidgenek a térképet, mert ő a legalkalmasabb erre a feladatra. Jól tud tervezni, könnyen megjegyzi az útvonalakat, és közvetíteni tudja nektek az információkat. A te erősséged a lövés. Kár lenne ezt nem kihasználni. Rád sokkal inkább a csatatéren van szükség. Megértetted?

- Igen. - válaszoltam kelletlenül.

 - Nagyszerű! Most már nálatok van a térkép, úgyhogy kaptok három percet a tervezésre, aztán meg kezdünk. 

 Mindannyian a tervrajz fölé hajoltunk. Számomra úgy tűnt mintha egy gyerek kedveszerint rajzolt volna pár vonalat a lapra, majd hogy senki se tudja megfejteni, találomra odabiggyesztett volna még pár zsákutcát. Sajnos bele kellett törődnöm, hogy Allurának valóban igaza volt, meg Keithnek is ami mindennél jobban idegesített. Ha valóban én kaptam volna meg ezt a megtisztelő feladatot, akkor nem hogy megtalálni a lábdát, hanem még kijutni a labirintusból is egy egész napot vett volna igénybe.

 - Szerintem csapatokat kéne alkotni. - javasolta Hunk. - Túl nagy ahhoz ez a terület, hogy együtt át tudjuk fésülni. 

 - Kiváló ötlet! - értett egyett Shiro. - Akkor te és Pidge lesztek együtt, tiétek a bal oldali szárny, Keith, Lance, tiétek pedig a jobb oldali. Én a középső részben fogok haladni. Kérdés?

 - Várjunk! Én nem akarok Keithel lenni! -tiltakoztam. 

 Velem egy időben Keith is megszólalt: