Werewolf Girl

Harmadik Fejezet 1/2 - Az első átváltozás

Az élet nehéz. Ezt mindenki tudja. Soha nem volt könnyű és ami azt illeti nem is lesz. Rengeteg küzdelemmel megspékelve, kihívásokkal amiket magunknak kell megoldani. Titkok százait hallhatjuk, amiket nem szabad tovább adnunk, néha mégis megtesszük, megszegve a másiknak tett ígéretünk. A kis titkok megtartása még nem is jelent akkora kihívást, viszont amiknek már nagyobb súlya van...

Mikor haza értem a szüleim ismét nyomozót játszottak és addig nem engedtek fel, amíg el nem mondtam, hol voltam. Természetesen nem mondhattam el nekik, hogy hol voltam, de akkorát nem is hazudhattam.

– Egy barátommal találkoztam. – feleltem, miután már tizedszerre tették fel ugyanazt a kérdést.

– És ezt olyan nehéz volt elmondani? – nézett rám apám felvont szemöldökkel.

– Igen, mert tizenhét éves vagyok és ahelyett, hogy érettebben bánnátok velem, úgy kezeltek, mint egy óvodást, aki nem tud magára vigyázni és nem tudja megválogatni a barátait! – kiabáltam, mert már egyszerűen nem bírtam a gyerekes viselkedésük.

Válaszukat meg sem várva szaladtam fel és magamra zártam az ajtót. Pár perccel később apám zörgött, hogy sajnálják és hogy ez többet nem fordul elő, de nem igazán érdekelt, inkább azzal foglalkoztam, hogy holnap milyen ürügyet találok ki. A legjobb ötletem az volt, hogy délelőtt a barátnőmmel vásárolok, estére pedig pizsamapartit tartunk nála. Viszont ezt vele is meg kellett beszélnem, neki viszont nem hazudhattam, de azt sem mondtam el, hogy vérfarkas lettem. Ezért úgy döntöttem, hogy csak Will-ről beszélek neki, hisz mindig azon van, hogy pasit szerezzen nekem, ezért pasi ügyben biztos falazni fog nekem. De az itteni butikokban nincs sok választék és ha a szüleim ellenőrizni szeretnék, gyorsan megtalálnának, ezért másik városba kellene mennünk, de azt sem mondhatom el hogy milyen városba. Tudom már! Majd csak annyit mondok, hogy Cathryn, tud egy jó helyet, olcsón egy másik városban, oda megyünk. Miután összeállt a kitalált sztori, amit szinte már én is elhittem, felhívtam a barátnőm.

– Szia Kath. – szóltam bele, miután fogadta a hívásom.

– Szia Em, képzeld a sulinkba jár egy dögös fiú, a kosárlabda csapatban is játszik! Mi lenne ha ráhajtanál? – tipikus Kathryn Cross.

– Kath, erről akartam veled beszélni.

– HOGY MI??? Csak nem találtál magadnak valakit? – szinte magam előtt láttam a ledöbbent arcát.

– De...Lehet... És az a helyzet, hogy falaznod kellene... – mondtam elpirulva.

– Na nee...Komolyan? Halljam a sztorit! – felelte izgatottan.

– Szóval: Reggel hétkor jön értem a fiú, viszoont anyámék nem tudnak róla és nem is akarom, hogy megtudják, úgyhogy azt találtam ki, hogy te meg én elmegyünk plázázni egy másik városba, ahol te tudsz olcsó butikokat, amikben jó cuccok vannak. Azután pedig arra gondoltam, hogy pizsipartit tartasz, amin én is ott leszek. – vázoltam fel neki a tervem.

– Tehát ott is alszol nála? – csodálkozott.

– Hát... Igen – feleltem, miközben kínosan felnevettem.

– Wooaah csak nem felnőtt az én Emily Johnsonom? – váltott át perverz hangnemre, mire kedves módon, megszakítottam a hívást.

Persze később írtam neki, hogy beleegyezik-e a tervbe, mire csak flegmán válaszolt, hogy Ja, de hagyjá békén, aztán letiltott. Na igen, mindig ez van, ha csak úgy megszakítom a hívást, aztán viszont fél órára rá, pedig felold, hogy elmondja milyen jó pasikat talált. De nem baj, már megszoktam. Oda ballagtam, az ágyamhoz és végig dőltem rajta, Will-re gondoltam. Elképzeltem a holnapi napot. Egész nap vele leszek, aztán egész éjszaka. Bár igaz, az éjjel vad lesz, szó szerint, de akkor is vele leszek és vigyázni fog rám. Nem engedi, majd hogy hülyeséget csináljak.