Homokóra

7. rész

Egy ház előtt megálltunk. Elővett a zsebéből egy kulcsot, majd beledugta a zárba és elfordította. Kinyitotta nekem az ajtót, hogy előremenjek, de nem mozdultam.
- Gyerünk már!
- Miért hoztál ide?
- Vizes a hajad és még büdös is. Carolnak hogy magyaráznád ezt el? Nem mehetsz így haza.
- Beleestem egy konténerbe. Amúgy meg, ilyenkor nincs is otthon.
- Ennél rosszabb kifogást se hallottam még. Hogy a francba esnél bele egy konténerbe? Mindegy is, csak menj már.
- De egy idegen házá-
- Ne gyere megint ezzel, már több ideje ismerlek és amúgy is egy suliba járunk.
Nem ellenkeztem tovább és beléptem a házba. Ő is követett és becsukta az ajtót. Levettem a cipőmet az előszobában és az esernyőt is elhelyeztem a földön, majd tovább érve egy kisebb nappali fogadott.
- Szüleid nincsenek itthon?
- Apám külföldön dolgozik anyám meg...
- itt elcsendesedett és már sejtettem mi történt.
- Ne is mondj többet.
Némán álltunk egy darabig a nappaliban, majd Ashley elindult egy szekrény felé, amiből aztán egy törölközőtt vett elő és odadobta nekem.
- Balra egyenesen van a fürdő. Mosd meg a hajad, addig itt megvárlak.
Bólintottam és elindultam az említett irányba. Úgy döntöttem, veszek egy gyors zuhanyt is. Levetettem a ruháimat és beléptem a fürdőbe.
Kellemesen meleg víz áztatta át a bőrömet.

Mikor végeztem mindennel, a törölközőm irányába nyúltam, mikor valaki benyitott.
- Hoztam a hajszá...rí...tót. - gyorsan letette és egy bocsi kíséretében kiszaladt.
Nem igazán zavartattam magam, csak megszárítottam a hajamat majd felöltöztem. Mikor kimentem Ashley a kanapén ült, kissé piros arcal.
- Én akkor mennék is. - szólaltam meg, mire felkapta a fejét.
- Rendben.
Kinyitotta ismét előttem az ajtókat és mikor kiléptem megálltam.
- Izé, köszönöm. - mondtam ki gyorsan a szavakat majd a választ meg se várva elrohantam.

Amikor hazaértem, ahogy gondoltam Carol megint nem volt ott. Bementem a szobámba és csak elmerültem a gondolataimban. Valamiért végül Ashleyre terelődtek a gondolataim és egy furcsa érzés keringett bennem. Amikor viszont a pillantásom a homokórára terelődött egyből elkomorodtam. Talán harmadéves korom előtt lejár még. Még a középiskolát se tudom kijárni.

Este ért haza Carol, együtt vacsoráztunk, kicsit beszélettünk majd mind a ketten mentünk a dolgunkra. Én aznap nem igazán tudtam elaludni, egész éjjel csak forgolódtam, mire végül el tudtam aludni.

Reggel fáradtan nyomtam ki az ébresztő órát és csak azt kívántam, hagy aludjak még 5 percet, ami egyenlő még pár órával, de sajnos suliba kell menni. Most kicsit sokáig készülődtem így szerencsém volt látni, ahogy a buszom mosolyogva megy el a szemem előtt, így hát gyalog kellett mennem. Épphogy sikerült beérnem késés nélkül az első órára. Unalmas volt, mint mindig. Miután az éveknek tűnő első 45 percnek vége lett, kicsit meglepődtem, hogy se Victorék se Jennyék nem jöttek engem zaklatni. Mégjobban meglepett, hogy a nap további részében is ignoráltak. Az órák után amikor kiértem az iskolából, megláttam, ahogy Thomas egy vödör vízzel a kezében sétál valamerre.
Csak nem találtak maguknak valaki mást? - amint eszembe jutott ez az eshetőség, elindultam utána. Természetesen ügyeltem arra, hogy ne vegyen észre. Az iskolaépület mögé vette az irányt. Ott az egyik osztálytársamat pillantottam meg azt hiszem Emily volt a neve, bár nem igazán beszéltem vele. Megállítottam az időt, most nem magam miatt cselekedek, szóval nem baj. Kiütöttem az összes fiút és Emilyt is. Nem tudom, hogyan reagálna, ha egyszer csak hirtelen azt venné észre, hogy máshová került. Kicsit távolabb akartam vinni azonban elkezdtem szédülni, így újra el kellett indítanom az időt. Csak ekkor vettem észre, hogy Ashley egész végig ott figyelt.
- A francba. - suttogtam magam elé majd  megint megszédültem egy kicsit, aminek hatására a lányt elejtettem és én is előredőltem. El is estem volna, ha egy bizonyis valaki nem áll elém. Odakísért egy padhoz és leültetett.
- Emilyt elviszem a gyengélkedőre, azt mondom, hogy ájultan találtam rá. Te addig maradj itt.
Némán bólintottam egyet majd figyeltem ahogy felveszi a lányt és egyre távolabb megy.