Fösvény - novellák

Tücsök - A rasszista

Kertek alatt, hova a hold sugara se ér el, férgek gyülekeznek koszban, sárban fetrengve morzsákon, tetemeken élősködnek. Csámcsognak, isznak, jót mulatnak. Poros zenedobozból mártírokat hallgatnak. A fülbemászó csapva korsóját, önfeledten meséli napja fénypontját.

— Tudod-e, hogy a vajda fia ma miattam dobta be a szomszéd ablakát? — Regélte büszkén, hogy miképp vette rá fiút rosszalló tettekre.

— Az semmi! — csattant fel a molylepke — ma kilyukasztottam a vajda nejének piros pettyes ruháját. Tombolt, mint a hurrikán, rögtön szolgálót ugrasztott mondván hanyag munkát végeztet, a birtokon többet itt nem látja szívesen.

— Ej cimborák, az én tettem nagyobb. — csapta asztalra kezeit a poloska — láthatatlan bűzzel csentem cselre vajdánkat, talán a bolondja még most is szagot keresve, fogja mérgében fejit.

Licit számra mentek a tettek, ki volt ki nagyobb csalafintaságot követett el napközben. Nyikordult az ajtó viszont, a poros bisztró népe egy mozdulattal tekintett feléje.

Tömzsi testével lépegetett nagybüszkén, tekintetével irigy pillantásokat keresvén. Akadt ki mordult orra alatt, és ki jobbnak látta lépni azalatt.

— Bármi tett oly csekély, mint tudjuk állatok közt is nagyot mordul, kinek becsülete csorbul. —Vetette oda finnyásan, majd helyet foglalt a poloska, és fülbemászó között.

— Ki vagy te büdös bogár? — Mordult hangosan a poloska, jobban megnézve. Szűkös lett hirtelen baráti asztaluk, nyomorukban egymásba gabalyodva kalimpáltak helyért, osztozni nem akart egy se.

— Tücsök. — Felelte hangosan, mire a csapat hangos nevetésbe kezdve, asztal szélét verdeste.

— Azt hol a muzsikád csótány? — Szúrta oda a molylepke, hahotázva.

— Nem kell nekem muzsika, hiszen több vagyok így is mint ti. — Szikár nyakával húzta ki magát, szavai hallatán csönd morajlott csupán.

— Mondd meg nékem kend, miért lennél te ugyan csak tücsök? — Incselkedett a poloska.

— Fajom erősebb, és régibb, mint a bisztró legtöbb vevője, a mi csoportolásunk hírhedt pusztító, utat, csontot törve nem félve isteni hatalomtól se. Ha úgy tartja ciripelek, ha pedig nem akkor édes kis csellel veszlek rá akármire. Eltaposhatsz, de ahol egy belőlem, ott máshol több szaporodik tovább.

— Badarság! — Kelt ki magából balról a méhecske.

— Mézédes kis fullánkos — nézett farkasszemet táncra hívójával — szurkálhatsz, ha úgy kívánod, de egy bökés neked halálos, fordulj vissza bolyodhoz, ha úgy kívánja kedvem akár méh királynőtök is lehetek. Dolgozz csak keményen, én tovább iszom mézes borom erélyesen.

— Sáskák veszedelmes faja, se ily öntelt bitorló, miért képzeled magad többnek?  — Toppantot fel a dongó, méhbarátja fölött.

— Méltatni szavakkal szinte felesleges, gyerekes toporzékolásod nevetséges, fajom erős és terebélyes míg a tiétek kipusztulóban véges. — Mosolyt csalván sötét vonalaira, egy szuszra ki itta a borát intett a pultosnak. Távozni készül a káosz megteremtés után, magában mormolva "— oktalan kis buták."

— Távozni óhajtok, ti csak fröcsögjetek mihasznák tovább, poros kis mocskotokban fetrenghettek, de legyőzni szavaitokkal sose fogtok, dicső én nagyságom, gondolataimban temetett világom. Áttörni eme falakat lehetetlen, de próbálkozni szabad, hadd vigadjak fel. Kerülhettek, illegethettek, de cinikus hangnemem legyőz benneteket. Én szavam oktató jelleggel maradjon fejetekben, fortyogjon a düh tehetetlenségetekben. Ciripelek tovább, vagy gyűjtögetek és hazug szavakat suttogok belétek. Tücsök vagyok, és leszek is, csak hogy igazatok be ne teljesedjék.

Felállva székéről, hamis kacajt hallatva lépett ki oly hatalmassággal, mint ahogy betért egykoron. A kétségek között hagyott társaság értetlenkedve, bosszankodva itta italát, egy szó se esett a tücsökről tovább, mindenki mélybúsan nézegette borát.

Csönd járta be a hely falát, kínzó métely gyötörte bús fejüket. Méltatlanul keresve, ki hívta vajon meg? Hiszen egy öltője se dolgozott szolgaként vajdájuk urasága alatt, még is kellemetlenkedett minden munkaszünet alatt. Járt kelt, szurkálta a népet, dicső fénnyel árasztotta el magát, majd odébb állva folytatta monológját. Kedvet szegő, bosszantó  személy, pedig annó sepregetőként nem volt ekkora a képe. Nem dolgozik ő, csak bosszant, ilyen ez a satnya féreg.

    ✷ 　 　　 　 · 　 ˚ * . 　 　　 *　　 *       ⋆ 　 . · 　　 ⋆ 　　　 ˚ ˚ 　　 ✦ 　 ⋆ · 　 * 　　　　

Franz Kafka - Az átváltozás című munka ihlette

Téma: Rasszizmus