Hellbreaker - Hazbin Hotel

Chapter Six - Rules

Alastor megszokta már, hogy egy ügyként kezelik őt. Afféle kellemetlen tényezőként, melytől legszívesebben szabadulnának. Ugyan félnek tőle, de ez nem módosítja a tényeket. Rengetegszer nézett már úgy a tükörbe, mint egy kívülálló személy. Úgy tett, mintha nem önmagát látná, hanem valaki más szemével tekinthetne önnönmagára. Sokszor jegyezte meg az akkor feltörő gondolatait.

Maga nem boldog. De remekül elhiteti másokkal, hogy az életben minden rendben van, és a megjelenése magabiztosságot és önbizalmat sugall, de egyáltalán nem elégedett. Nem ismeri önmagát. Maga nyugtalan és bizonytalan, de nagyon tud színlelni. Azt a benyomást kelti, hogy örül a függetlenségnek, de valójában nyomasztja, hogy tönkrement az élete, mind a földi, mind a jelenlegi. Azt hiszi, hogy a maga hibája, és talán így is van, és ez a dolog nagyon sok fájdalmat okozott magának. Nem kötött életre szóló barátságokat, az egykori munkaadója révén megismert emberek nem álltak közel magához, inkább a kollégái voltak. Néhányan próbáltak közeledni, de úgy érezték, maga megközelíthetetlen vagy csak nagyon zárkózott. Rendkívül titokzatos, és nem bízik az emberekben, és ha mégis megnyílik valakinek, akkor később megbánja. Azt hiszem, úgy érzi, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki csalódást okoz. Néha öntudatos és rámenős, főleg krízishelyzetben de mintha folyamatosan valami tragédiától rettegne, és nagyon fél a változásoktól.

Nos, most hogy ezt megbeszéltük, mondja, ki maga, Alastor? Ki ön és ki akar lenni?

– Alastor! – kiáltotta egy hang a folyosó túloldaláról.

Hirtelen összerezzent, ugyanis mostanában egyre többször mondták ki a nevét undorral. Félt, hogy ismételten csak bajt okoz, láb alatt lesz, miközben nem csak Charlie számára volt nehéz ez a végrendelet. A lány azt gondolja, hogy Lucifer kettejük részére rendezte el ezt így, de valójában ő sosem akart uralkodni. Lucifer nem látott mást benne, mint potenciális jelöltet. Persze nem vőként, sokkal inkább mint egy pusztítógép. És ismételten kiköthetett ott, mint a gondolatmenet elején. Ő nem több, mint egy ügy, melyet kezelni vagy hárítani kell. De sosem önmaga.

– Üdvözöllek. Vártalak már, Niffty – mosolygott a maga szokásos módján a rádiódémon.

– Miben segíthetek? Takarítani kell? Főzni? – csillogott a kislány szeme, ahogy a nála minimum négyszer magasabb férfi tekintetét vizslatta.

Alastor bal kezével lenyúlt, felemelte hiperaktív alkalmazottját, majd felrakta a vele szemben lévő polcra. A kislány a lábát lóbálta, közben pedig széles mosolyra húzta száját.

– Szeretném, ha elmennél Charlotte királynőhöz. Egyenesen hozzá. Odaadod neki ezt a levelet – Alastor elővett a zsebéből egy vörös mintával ellátott borítékot, melynek erős,  úriemberek által használt kölni illata volt. – Eddig érted?

– Charlie, megyek, levél. Értem.

– Majd jelezni fogod nekem a válaszát. Most nagyon figyelj rám. Megvárod, míg elolvassa a levelet. Megkérdezed tőle, hogy hogy reagált. Ha nemet mond, visszajössz hozzám a levéllel a kezedben. Ha igent, nem csinálsz semmit. Világos?

– Kérdez, nem jelent igen, igen jelent nem. Értem!

Alastor felvonta az egyik szemöldökét.

– Kis drágám, ha szabad kérdeznem, ezt hogy hadartad össze? – érdeklődött a legnagyobb nyugodtsággal.

– Nem jelent igent, nem megyek hozzád akkor igen. Igen jelent nemet, megyek hozzád, akkor nem – vigyorogta, akár csak egy tündér.

– Rendben. Most leteszlek, megkapod a levelet.