Hellbreaker - Hazbin Hotel

Chapter Ten - Manipulation

Charlie az ebédlőben sündörgött Alastor körül. Meglepte, hogy az agancsos férfi rendelkezik a főzés tudományának tapasztalatával. Niffty kivehetett egy szabadnapot, ami rá is férhetett már, ugyanis olyan volt mostanában, akár egy pöttöm méregzsák. Az illatok szépen lassan kiszivárogtak, az éhes hoteltagok pedig egyre többen akartak segédkezni a terítéssel, de a legtöbbjük mégis inkább a kóstoló szerepkörét szerette volna elvállalni.

Az újdonsült szakács dolga végeztével tálcán kínálta az elkészült finomságokat. Niffty durcásan és erős kritikai megjegyzésekkel ugyan, de hajlandó volt együtt étkezni a többiekkel.

– Mennyei lett ez a csirke, Alastor – bókolt nehézkesen Vaggie –, de kissé hiányzik az az aroma, amit Niffty is használ.

– Ez pulyka, kedvesem – mosolygott Al, nem is törődve a csípős megjegyzéssel.

– Charlie is jobban szereti a csirkét – folytatta a társalgást –, különösen az olyat, ami egyszer sem csípte meg őt.

– Vaggie... – suttogott maga elé Charlotte, sejtve, hogy ennek nem lesz jó vége.

– Figyelmes tőled, hogy tájékoztatsz erről, Vagatha. Ha a királyném valóban így vélekedik, a legközelebbi menüről így gondoskodom. Feltéve akkor, ha az a bizonyos csirke úgy dönt, hogy engedélyezi.

Alastor nem vette magára, amiket a molydémon vágott a fejéhez. Sokkal inkább figyelte a szőke reakcióját. Nem akarta bántani őt egy olyan vitával, amiről nem ő tehet. Tudta, hogy Vaggie neheztel rá, de arra ő sem számított, hogy a haragjával képes Charliet is bántani.

– Csak én nem tudom miről van szó? – csámcsogott Husk, Angel pedig illetlenül megrázta a fejét.

– Cicukám, éppen párviadal van – magyarázta –, csak fel nem tudom fogni, hogy miért kell egy pulykát Alastorhoz hasonlítani, miközben ő valami... Szarvas?

A rádiódémon szeme betikkelt.

– Az agancsok nem jelentenek semmit! – védte meg magát. – Nem vagyok szarvas.

Ezen mindenki felnevetett, kivéve Vaggie, aki még mindig fagyos tekintettel vizslatta a férfit. A többiek beszélgettek, Angel Niffty-t szivatta, akit néha Husk védett meg, Charlie és Vox a legújabb fejlesztéseket tervezték, egyedül csak Vaggie és Alastor voltak csendesek.

– Köszönöm az ebédet – állt fel a molylepke, miután megunta a bámészkodást.

– Miért nem maradsz még? – Charlie gyengéden megérintette barátnője kezét.

– Igen Vagatha. Miért nem maradsz még? Talán... nem tetszett valami? – tettetett sajnálatot Alastor.

Angel reflexből közelebb húzódott Huskhoz, aki ugyan nem ment félre, de meglepte a fiú közeledése. Niffty úgy döntött, hogy ő innentől kezdve nem is ember, ő a padló része, nem több, mint egy fadeszka, szóval lecsúszott a széke alá és kimászott a helyiségből. Vox ásított egy nagyot, körülnézve a társaságon, akik lélegzetüket visszafojtva várták, hogy Vaggie és Alastor közül melyikük kerül börtönbe, illetve melyikük temetőbe.

– Vaggie – morogta a lány.

– Hogy mondod? – mosolygott szokásos módon, állai alá fűzve ujjait.

– Az én nevem Vaggie, és nem tűröm, ha Vagathanak neveznek! Ha három éve nem hallgatod ezt tőlem, akkor semennyi ideje, de jó lenne, ha most már megértenéd.

– Van néhány dolog, amit az emberek nem képesek megérteni elsőre, Vaggie.

– Célozgatsz, rádiódémon? – vicsorgott, szépen lassan kiengedve démoni alakját, melynek első lépése volt a körmei és a szemfogai kiéleződése.