Dear Diary - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

9.rész

Szomorúan ült az iskola tetőterén, ahova mindig kiszökik, ha komolyabb dolgot bántja és az, hogy Taehyung nem hajlandó vele beszélni, sőt még ránézni sem szokott az eléggé komoly dolognak számított Jungkooknak. Azt már megszokta, hogy apja lilás zöldes foltokat hagy a teste különböző pontján de ezt nem tudta elviselni. A szőke az egyetlen barátja volt, az egyetlen olyan személy, akivel meg tudta volna osztani, hogy mi a baja, most nem akarja látni. Rövid időn belül lettek nagyon jóba és Jungkook elrontotta. Egy apró, ártatlannak tűnő csók miatt. Persze, hogy rossz dolog volt, hisz Taehyungnak barátja volt.

Mégis... Nem ő csókolta meg Taehyungot, hanem fordítva. Ő csak viszonozta a hosszabb puszit és még azt sem tudja, hogy miért. Sokszor gondol arra az esetre és olyankor bizserg a szája, gyomrában csomó alakul és a szíve majd' kiugrik mellkasából. Tudja, hogy ez nem barátság, már rég nem az. Vajon.. Vajon tetszenek neki a fiúk és a lányok egyaránt? Esetleg csak a fiúk? Vagy csak a lányok és azért villanyozta fel az a csók, mert Taehyung nem éppen fiús alkat.

Nem, ez hülyeség - gondolta Jungkook. Ha nem keltené fel az érdeklődését Taehyung nem vágyna az újabb csókjaira. Meg kéne győződnie arról, hogy a lányok már nem tetszenek neki, de hogyan? Nem mehet oda és nem csókolhat meg egy ismeretlen lányt.

-Nincsenek neked óráid? - elmélkedésében Yoongi vidám hangja szakította félbe.

-Mindig akkor jössz, amikor egyedül akarok lenni. - szusszantotta Jungkook.

Most kifejezetten nem vágyott társaságra. Az egyetlen ember, lény, akivel meg tudná ezt beszélni az jelenleg saját maga.

-Le akartad vágni esetleg a hajad?

-Most ezt miert mondod? - kapta Yoongira a tekintetét.

-Kezd kicsit hosszú lenni, Jeon. - vette elő a cigarettás dobozt zsebe mélyéről.

-Növesztem. Valaki azt mondta jól állna a hosszabb haj. - fogadott el egy szálat a cigarettából, majd ajkaihoz emelve szívott bele a károsító dologba.

-Taehyung volt, mi? Mostanában nem látlak vele. - ült Jungkook mellé, a tető szélére úgy kémlelve a kék eget, amit néhány szürke eső felhő mocskolt be.

-Mostanság nem beszélünk annyit. - szívott egy újabbat Jungkook.

-Ne legyél vele túl durva. Neki is elég komoly gondjai vannak, nem tehet róla, hogy nem beszél veled. Szeritnem ő akar veled lenni, csak.. A körülmények ezt nem teszik lehetővé.

-Milyen körülmények? Azt ne mondd, hogy valaki ezt megtíltja neki. Teljesen a saját döntése volt, hogy nem beszél már velem. - forgatta a szemeit Jungkook. - Egy hülye csók miatt. - tette hozzá halkabban.

-Ahhoz képest, hogy csak haverok akartatok lenni, eléggé jól haladtok. - nevetett fel Yoongi.

-Én nem vagyok szerelmes Taehyungba. - tagadta azonnal Jungkook.

-Jeon, azt a fiút nem lehet nem szeretni. - állt fel helyéről. - És.. Nem is mondtam, hogy szerelmes lennél belé.

-Baszd meg, Min. - dobta le a tetőről a megmaradt csikket.

Jungkook szerint Yoongi mindig tudta mikor kell jönnie. Akkor volt jelent Jungkook életben, amikor ő semmilyen társaságra nem vágyott, mégis akart valakivel beszélni. Yoongi az a személy, aki jön és megy az emberek életében de sokat segít. Jungkook tényleg nem haragudhat Taehyungra, ha valóban lenne olyan személy az életében, aki vissza akarja őt fogni és eltiltani mindentől, még a szellőtől is.

Egy kis gondolkodás után Jungkook folyamatosan egy személyre gyanakodott. Jaebum. Már az első "találkozásnál" nem volt neki szimpatikus, úgy ráncigálta Taehyungot, mint egy kutya a rongyot. Ráadásul erősebb lett a gyanúja miszerint nem egyszer ütötte meg. Azok a lila foltok nem maguktól jelentek meg Taehyungon.

Elhagyta a tetőteret és beült az utolsó órákra. Nem foglalkozott vele, hogy hány hiányzása lesz, az apját csak a jegyek érdeklik, azt meg majd megoldja valahogy.

Épp az egyik órán koptatta a padot, amikor az asztalára dobtak egy cetlit. Kíváncsian nézte meg, mert ilyen egyszer nem fordult elő.

"a húgom akar veled beszélni
- Taemin"

Erősen kellett próbálkoznia, hogy ne nevessen fel az óra közepén. Úgy gondolta, hogy ez valamilyen átverés lesz. Taemin mindig is gyűlölte őt, miért segíteni abban, hogy beszéljen a húgával.

"ha akar velem beszélni majd megmondja azt ő"

Írta le a lapra és Taemin asztalára dobta.

"értem én, hogy már a fasz a kedvenced de beszélj már vele suli után. Nem bírom a sírását már"

Miért tudja ez a fiú mindig félidegesíteni néhány szavával? A másik meg a lány dobta őt és még ő sír?

Iskola után kíváncsian várt a lányra az épület előtt. Nem is kellett sokat várnia arra, hogy a lány rohanva vesse karjai közé magát és vonja szoros ölelésbe. Jungkook nem volt benne biztos, hogy mit kéne csinálnia, rég volt már, hogy beszéltek egymással.

-Szia, Kook. - tolta el magát a lány.

-Szia, Minji. Mit szeretnél mondani? - tért rögtön a lényegre. Ha nem akar kínos találkozót akkor sietnie kell haza, mert Taehyung hamarosan végez az iskolában és akkor elkerülhetetlen lesz a találkozásuk.

-Nem sétálunk egy kicsit? Ad-addig össze tudom szedni a gondolataim. - mosolygott félénken, amit Jungkook még mindig aranyosnak talált.

Már a szokásos randi helyükön ültek de Minji még semmit nem mondott és ezt kezdte megunni Jungkook.

-Nem mondasz semmit?

-Hiányoztál. Nagyon. - kezdte a lány.

-Te dobtál engem és még te hiányoltál engem? - nevetett fel.

-Attól még hiányozhattál!

-Nekem ezt ne mondd. - csattant fel Jungkook. - Üzenetben írtad meg, hogy vége. Biztos nem hiányoztam annyira, hogy ezt a szemembe közöld legalább.

-Kook, értem, hogy dühös vagy. Azt meg, hogy üzenetben tettem már rég megbántam.

-Mégsem jöttél oda beszélni.

Jungkook tudta, hogy igaza van. A lány nem szerette annyira, hogy ezt szemtől szembe mondja el és így meg tudták volna beszélni. Minji akkor jött vissza, amikor már rég késő számára.

-Mert bebuzultál a másik meleg sráccal. - mondta ki meggondolatlanul a lány.

-És? Ha meleg lennék neked mi közöd lenne hozzá? Nem vagy az életem része, csak annyit tudsz rólam, hogy képtelen voltam megdugni téged. És az, hogy Taehyung meleg vagy sem, az sem rád tartozik. Nem az határozza meg, hogy milyen ember! Te sem vagy meleg mégis néha egy utolsó patkány vagy. - kelt ki magából Jungkook.

Azt már megszokta, hogy róla hogyan vélekednek az emberek de Taehyungról egy rossz szót sem akart hallani. Az a fiú a légynek sem tudna ártani. Nem érdemli meg, hogy így beszéljenek róla, csak azért, mert a fiúkat kedveli.

Minji hirtelen felindulásból csókolta meg Jungkookot, aki rögtön el is tolta magától. Semmi mást nem akart, csam Taehyungot és annak csókját.

-Te tényleg meg vagy hülyülve? Szerinted akkor libbensz vissza, amikor csak akarsz? Megsúgom, hogy nem. - hagyta magára a lányt.

Idegesen fordult be az egyik utca sarkán, amikor valakinek ütközött. Ahogy megpillantotta a szőke fürtöket egyből hevesen kezdett el verni a szíve. Meglátta Taehyung könnyáztatta arcát, kisírt szemeit és idegesség áradt szét benne.

-Mit történt? - kérdezte Jungkook. Nem érdekelte mennyire nem hajlandó vele beszélni Taehyung, nem az első eset volt, hogy sírt a fiú vagy valami seb lett az arcán.

Taehyung nem mondott semmit, megrázta a fejét és Jungkook ölelésébe bújt sírva és zokogva.

-Bántott valaki? - simogatta haját.

-Jaebum. - suttogta a fiú sírva.

___________________________

Sziasztok,
Aki suliba volt ma, annak milyen volt a suli első napja?