Dear Diary - TAEKOOK (BEFEJEZETT)

6.rész

Egy kínos nap, legkínosabb két órája. Nem elég Jungkooknak, hogy az igazgató magához hívatta a verekedés miatt, véletlenszerű dolgozatok, felelések sorozata jött, amik nem sikerültek fényesre, még két órát el kell tölteni Taehyunggal is.

Nem a fiúval volt gondja, inkább azzal, amit tett. Tudta, hogy ez Taehyung számára semmiség volt de neki mégis kínos lesz a helyzet, hiszen a fiúnak barátja van, nem kéne random puszikat adogatnia neki. Jungkooknak meg nem kellett volna ennyire élveznie.

Bűntudatot is érzett, olyan érzés volt, mintha megcsalta volna Taehyung a barátját vele. Ő sem örülne, ha a barátnője más személyt puszilgatna. Na, meg Taehyung fiú volt. Mégis miért tetszik neki ennyire az, ha egy fiú megcsókolja. Semelyik srác, férfi nem kelti fel a figyelmét neki de a szőkében valamit meglátott. Talán azt, hogy ő barátságos vele, nem ítéli el de az is lehet, hogy így lett megírva a sorsa. Hogy ezt a fiút meg kell ismerni és összebarátkozni vele.

És, ha barátok akkor miért várja, hogy Taehyung megcsókolja. Miért lát minden mozdulatába többet bele?

Taehyungnak furcsa volt, hogy a másik mindig két lépés távolságot tart tőle, ha nem többet. Bárhogy próbált közel kerülni hozzá, Jungkook résen volt és ugyanannyit távolodott tőle. Hiába akart beszélni vele, minimális válaszokat adott neki, olykor még rá sem nézett. Mintha teljesen szerepet cseréltek volna.

A szőke fürtös ezt megelégelte és, amikor Jungkook egy cseppet sem figyelt rá hirtelen ült mellé és pakolta rá lábait, hogy véletlenül se tudjon elmenni.

-Jungkook.. Mi barátok vagyunk? - kérdezte Taehyung.

-Igen. - válaszolta, azonnal Taehyungra kapva a tekintetét.

-Akkor van valami fertőző betegséged? - vált kissé cinikussá Taehyung.

A fekete hajú értetlenül meredt Taehyungra és próbálta kitalálni, hogy mi üthetett a fiúba.

-Nincs, miért? - rázta a fejét Jungkook.

-Akkor miért távolodsz tőlem folyamatosan?

Taehyung megunta a hallgatást, csalódottan húzta le lábait Jungkookról és ült messzebb tőle, hogy véletlenül se zavarja a másikat tevékenységében. Legyen az bármi.

Jungkook bűnbánóan csúszott közel Taehyunghoz és fejét az ölébe hajtotta.

-Bocsánat. Nincs bajom veled, tényleg. Barátok vagyunk. - suttogta Taehyungra nézve. - Mit szeretnél, mit csináljunk másfél óráig?

Jungkook már majdnem feladta a próbálkozást, hogy beszél Taehyunggal, amikor a szőke elnevette magát.

-Beszélgessünk. Haverok vagyunk, mégis alig tudok rólad valamit. - kezdte el Jungkook egyik tincsét piszkálni Taehyung.

-Kérdezz. Magamtól nem tudok mesélni.

-Miért kellett neked tanácsadás? Pontosabban, miért nekem kell tanácsot adni neked? - tette fel az első kérdést, ami eszébe jutott.

-Mert sokszor verekszek, gyakran járok ahhoz a nőhöz. Egyszer óra közepén neki mentem az egyik osztálytársamnak. Itt döntöttek úgy, hogy nekem segítség kell. Gondolták egy másik diáknak jobban megnyílok. - vont vállát Jungkook, mintha semmiség lenne. Bár neki ez az is volt.

-De miért mentél neki?

Jungkook sóhajtott egyet, mikor felidézte az esetet.

-Mert azt ecsetelte, hogy ő könnyen ágyba vinné az exem, amit én nem tudtam megtenni. Ezért is szakított velem a lány, azt hitte, hogy vele van a baj, amiért még csak fel sem állt. Mindezt üzenetben tette.