Történetek a repülő folyó alatt

2. A háború sebei

Basszus, ilyenkor gyűlölöm igazán, a kurta törp lábaimat, tuti el fogok késni! Persze, hogy a Vértavi Mészárlás tizedik évfordulóján nekem órám van, és a teljes hegyoldalt meg kell másznom az ősöreg lépcsőkön. Kénytelen vagyok félrelökni néhány embert, törpöt, és valószínűleg a családfám minden ágán csuklanak a rokonok. A sánta professzor úr már biztosan fontolgatja a monológját. „A Népek Háborújában ha a felmentősereg csak pár percet is késett volna, már nem lett volna mit megmenteni!" Holott nem az én hibám ez az egész felfordulás! Ez a hangzavar is komolyan mondom, a Kompánia hadseregét már a szárazföld túlsó végén is tisztán hallják, nem mintha a „csúcsfajok" a halottjaik emlékére öldöklésbe kezdenének miután ennyit utaztak.

- Ááá, Rérum, ha jól látom késett – dorgál meg a sebhelyes arcú törp, amint betoppantam az órájára. – Ha a felmentősereg csak pár percet is késett volna a Népek Háborújában lehet, hogy ma már nem tudna a jövő fényes nemzedéke a sírba vinni! – és újra a régi nótába kezd, hát nem hiszem el. – Sebaj, ma úgy is értelmes feleletet akartam hallani a tegnapi siralmas teljesítmények után.

- Igenis, Vulnere professzor – nem mintha a történelem egy nehéz tantárgy lenne, nem is értem, hogy lehet rossz jegyet kapni belőle.

Néhány csoporttársam gúnyos nevetéséből kiindulva óvatosan lépek az asztalomhoz. Ki tudja, ma hogyan akarnak megalázni, különösen Entes. Ha ezen az emberen múlna a faji megítélésük, biztos sosem született volna meg a Kompánia.

- Na, ne reszkessen már úgy, könnyű kérdésekkel kezdjük – akárki szabdalta szét a tanár úr arcát a háborúban, biztos a rekedtes, fülsüketítő hangja miatt tette. – Hány ismert tó van a kontinensen és mi a nevük?

- Kettő, a Vértó és a Shui-tó, ezeket a lebegő folyó, az Arcus köti össze – hadarom a táblához sietve.

- Nagyszerű, de ha csoport bármelyik tagját meghallom, hogy kötekedik a felelőn biztos megkeserüli! – üvölti vöröslő fejjel Vulnere professzor, és újabb töréssel gazdagodik a már amúgy is megviselt asztal a keze alatt. – Mi a Kompánia és mikor alakult?

- Az emberek és a törpök szövetsége, ami a Népek Háborújának első évében szerveződött, hogy ellensúlyozni tudják az orkok és a pangolák fajukból adódó erősségeit – na igen, hiszen kik vagyunk mi alantas lények a „csúcsfajokhoz" képest, de ezt már csak gondolatban teszem hozzá.

- Pompás válasz! Na, akkor kezdjük a feleletet úgy igazán! – amilyen izgalomba jött, az esti ünnepség előtt se fogunk végezni. – Mi volt a casus belli, amiért a háború kirobbant és mely fajok voltak a résztvevők?

- Az orkok és a pangolák között ősidők óta fennálló konfliktusra eredeztethető vissza, amibe a Kompánia csak belekeveredett – ha ez a nehéz kérdése, akkor rajtam, a leendő történészen nem foghat ki. – A pangolák az Arcus folyó alatti mágikus erdőben élnek, ami erejük forrását képezi. A növényekhez hasonlóan a nap fényével táplálkoznak, mert nem akarnak ártani a természetnek. Ezzel ellentétben az orkok az erdőtől kicsit távolabb eső prérin élnek, ahol mágikus gyógynövényekből készítenek főzeteket – és most jön az izgalmas rész gondolom magamban. – A zöld bőrű hegyesfülűeknek nem tetszett, hogy az izomkolosszusok letépik a növényeket, és feldolgozzák azokat pláne, hogy egyre közelebb merészkedtek az erdőhöz. Egy ártatlan ork gyerek túl közel merészkedett az erdőhöz és egy pangola megölte – csak úgy ömlik belőlem az információ. Nem csoda apám már estimesének is történelemkönyvekből olvasott. – A Kompánia a vértavi elhelyezkedése miatt sodródott a háborúba, hiszen a víz nagy kincs, pláne háborúban. A feltüzelt orkok elkezdtek vadászni a tóparti, gyanútlan emberekre és törpökre, hogy az újoncok harci tapasztalatot szerezzenek, mielőtt a pangolák mágiájával találják szembe magukat.