Black & White [BEFEJEZETT]

🌼19.rész🌼

Seonghwa szsz.:
Éreztem, hogy még mindig a kórházban vagyok, de Hongjoong-ot már nem éreztem magam mellett. Úgyéreztem, hogy már nem vagyok olyan gyenge és szerintem ki is pihentem magam. Lassan felülltem és pont akkor nyitott be egy ápoló Hongjoong-al az oldalán. Az ápoló egy köszönés után tovább is állt, még Hongjoong leüllt az ágyam szélére és rám mosolygott. Olyan régen láthattam így, hogy engem is mosolygásra késztetett.
-Jobban vagy? -kérdezte.
-Igen. -mondtam mosolyogva, majd a kezéért nyúltam, amit el is fogadott.

Hongjoong szsz.:
Annyira boldog voltam. Látszott rajta, hogy már sokkal jobban van. Egy óvatos puszit nyomtam a szájára és ekkor láttam meg csuklóján a hatalmas vágást, egyből bűntudatom lett.
-E-ez miattam van? -kérdeztem szomorúan, közben finoman végig húztam az ujjam sebein. Ő viszont csak lehajtott fejjel üllt tovább.
-Joongie... Nem a te hibád, te csak jót akartál. -fel nézett rám és elmosolyodott, ami engem is mosolygásra késztetett. Óvatosan közelebb mentem hozzá és megcsókoltam.
-Hiányoztál Édes. -mondta egy hatalmas mosollyal, olyan jó őt újra így látni. Visszakaphattam a mindig kedves, aranyos, boldog, segítőkész és még sorolhatnám az összes jó tulajdonságot, ami létezik, mert mindegyik igaz rá.
-Te is hiányoztál Szerelmem. -válaszoltam. Még váltottunk pár csókot, aztán Seonghwa még mutatta egy nagyon aranyos oldalát, amit nem ismerhettem eddig... A hisztis Seonghwa.

-Meddig akarnak bent tartani?! -kérdezte nyafogva, ami valami elképesztően arányosan hangzott és muszáj volt egy kicsit elnevetnem magam.
-Ne aggódj Édes. Holnap már haza engednek, addig itt maradok veled.
-Köszönöm. - szinte suttogta, de tisztán hallottam.
-Ne köszönd Édes, ez csak természetes. -mondtam, aztán Seonghwa arcán könnycseppek gördültek le.
-Mi a baj? -kérdeztem és felemeltem a fejét, mire ő megtörölte szemét és elnézett.
-Van jobb dolgod is annál, hogy egy ilyen szerencsétlennel legyél. -mondta szomorúan, én csak felálltam és elé sétáltam. Végig simítottam arcán, majd egy puszit adtam rá.
-A legfőbb dolgom, hogy melletted legyek.

Seonghwa szsz.:
-másnap-
Mikor felkeltem Hongjoong már nyüzsgött körülöttem.
-Jó reggelt Édes. -ültem fel, majd rá mosolyogtam.
-Jó reggelt! -nyomott egy puszit a homlokomra.
-Itt van tiszta ruha. Gyorsan öltözz át! Anyud kint vár minket. Tudom, hogy utálod a kórházakat, szóval mindent összekészítettem indulásra. -hadarta le, mire én csak sokkosan néztem.
-Kö-köszii. -Miután elkészültem és kiléptünk az ajtón 6 szerencsétlent éreztem a nyakamban.
-Úgy örülünk, hogy jobban vagy Hyung. -mondta Wooyoung a NORMÁL hangszínén, amitől szerintem süket lettem a jobb fülemre. Miután Yunho, Jongho és Yeosang lehámozott rólam mindenkit Yunho elém lépett és óvatosan megölelt.
-Hiányoztál! Ilyet soha többet ne csinálj és szólj, ha valami baj van! Örülök, hogy mostmár jól vagy.
-Köszönöm, Yunho-ssi.
Aztán hazaértünk.
-Hongjoong, elmondod mi történt? -néztem rá reménykedve, mire ő csak bólintott egyet.

Hongjoong szsz.:
Mindenki itt volt, nem tudtam, hogy jó ötlet-e most elmondani, de ennyivel tartozom nekik. A fiúk leülltek a szőnyegre, Hyunjin egy kicsit arrébb üllt, mi Seonghwa-val az ágyon foglaltunk helyett és szorosan hozzá bújtam. Erőt adott, tudtam, hogy ő meg fog érteni és, hogy mellettem marad, ha mellette vagyok nem félek semmitől. Végül egy hatalmas sóhajtás után belekezdtem.

-Egy Szerda délután épp Seonghwa-t vártam, mert még órája volt, mikor Ravn oda állított hozzám. Megfenyegetett, hogy ha nem tűnök el, akkor titeket és engem is bántani fog, Seonghwa-t, pedig megöli. Ezért mondtam, hogy szakítok veled. Nem szóltam senkinek, csak Anyáéknak és Hyunjin-hoz menekültem. Innentől tudjátok ti is. -láttam, ahogy a többiek lehajtott fejjel üllnek.
-Tudom, hogy szólhattam volna, de nem mertem. Ismerem Ravn-t és tudom, hogy nem viccelt és nem akartam, hogy bajotok essen. -mondtam.
-Hát ez nem jött össze Hyung. -mondta Yunho.
-Yunho! Igazán lehetnél egy kicsit kedvesebb! -szidta le Mingi.
-Hyunjin igaz? -szólalt meg Seonghwa, mire mindenki felkapta a fejét, az említett, pedig egy igennel válaszolt.
-Köszönöm, hogy Hongjoong-al voltál és, hogy megmentettél. -mondta Seonghwa.
-Nincs mit köszönnöd, ennyivel tartozom Hongjoong-nak, azért amit tettem és neked is, mert így szereted Hongjoong-ot. -mondta Hyunjin, mire Seonghwa csak elmosolyodott.

-Ki is ez a gyerek? -kérdezte San zavarodottan, mire mi csak elkezdtünk nevetni.
-Mondd csak Sannie... Changbin-t ismered? -kérdezte Woo.
-Persze az a srác, akivel osztálytársad volt általánosban és most is a Stray Kids-ből, nem? -kérdezett vissza San.
-De. Hyunjin a társa. -válaszolt Yeosang.
-Felix is a csapattársad, igaz? -kérdezte Seonghwa.
-Igen. -válaszolt Hyunjin.
-Hyung te honnan ismered Felix-et? -kérdezte Woo, meg Yeo egyszerre.
-Lisa barátja. -válaszolt egyszerűen.
-Ooooh.~ -mondta egyszerre mindenki.
-Még valaki? -kérdezte Woo, arra utalva, hogy hány Stray Kids tagot ismerünk még.
-Jeongin vagy IN, nem tudom, hogyan szereti, ha hívják, azt osztálytársam. -mondta Jongho.
-BangChan az osztálytársunk, meg valami Woojin, aki helyére felvettek. -mondtam.
-Seungmin, most jött a suliba. -mondta Mingi.
-Meeeg. Minho! -mondta Yunho.
-És Jisung is. -fejezte be San.
-Látom képbe vagytok. -nevetett Hyunjin.
-Igaz, hogy te és Jeongin együtt vagytok?! -kérdezte Jongho.
-I-igen. -válaszolt elpirulva Hyunjin. Még órákat beszélgettünk, de besötétedett, így mindenki ment haza én, meg Seonghwa-val maradtam.

-Köszönöm Joongie. -adott egy csókot Seonghwa, aztán mindketten elaludtunk.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre, de hát ISKOLA sajnos. Próbálok sűrűbben részeket hozni. Remélem tetszett ez a rész, hamarosan hozom a következőt, addig is legyetek jók. 🥰😘.