F.U. (Lewis Hamilton ff.)

4.

Pontosan reggel hét órakor kipattantak a szemeim, azonnal kikeltem az ágyból és elkezdtem átöltözni edző ruhába. Felkötöttem a hajamat egy copfba, felvettem sportmelltartómat, jóganadrágomat és a sportcipőmet, megkerestem jógaszőnyegemet, majd leindultam az udvarra. Leértem a nappaliba ahol a csend és a nyugalom uralkodott, így amennyire lehetett egy kicsit rendet raktam. A pakolás után kiértem az udvarra, ahol a lágy szellő csiklandozta a hátamat, óvatosan letettem a fűbe a jógaszőnyeget elindítottam egy lejátszási listát a telefonom, majd átadtam az egész testemet a nyugalomnak.

-Jó reggelt! - zökkentett ki a tornából Katherine.

-Szia! - ültem le a földre. - Hány óra van?

-Fél kilenc. - pillantott le a mobiljára, majd leült az egyik nyugágyra kávéval a kezében.

-Jóga közben mindig elrepül az idő. - kuncogtam halkan.

-Feszült vagy, hogy jógáztál? - kérdezte félve. Komoran lehajtottam a fejemet, hisz azonnal betalált a kérdésével. Ha ideges vagyok, vagy ha szorongok valami miatt, akkor mindig a jógába szoktam menekülni. Megtalálom benne a belső békémet, amire az esetek többségében szükségem van.

-Szükségem volt egy kis nyugalomra. - adtam egy kurta választ.

-Figyelj nekünk Maya azt mondta, hogy mindketten beleegyeztetek ebbe. - magyarázkodott én pedig megráztam a fejemet. Az én kis hugicám már megint szervezkedett.

-Nem probléma Kate, csak másfél hétről van szó. - feleltem nyugodtan, majd a fülem mögé kotortam egy szőke tincset, ami kiszabadult a copfomból.

-Szép reggelt a hölgyeknek! - ült le mellénk Marcus és Max.

-Hogy érzed magad a rengeteg tequila után, Marcus? - kérdezte nevetve Kate.

-Olyan a fejem mintha egy úthenger ment volna végig rajtam. - nyavalygott az öcsém.

-Viseld az alkohol következményét. - jegyezte meg mellette Maxie. - Danny, hogy van?

-Szerencsére még él, pedig éjszaka azt hittem, hogy kitöri a nyakát a lépcsőn. - forgatta meg a szemeit a lány, majd folytatta. - Szerencsére Lewis segített.

-Ja, ha ő nem lett volna szerintem a medencében aludtam volna. - mondta nevetve Marcus. - Asszem, majdnem megcsókoltam köszönetem jeléül.

-Szerencsére apa nem látta a tegnapi akciódat. - jegyeztem meg.

-Már hozzászokott. - legyintett Marcus.

-Ti tudtatok arról, hogy Lewis is itt lesz velünk? - pillantottam a két fiúra, akik sokkos állapotba kerültek a kérdésemtől.

-Bella mi.....

-Nem kell úgy tenni, mintha nem tudnátok róla. Az igazat akarom tudni. - vágtam közbe.

-Maya ötlete volt. - válaszolt lehajtott fejjel Max. Én lecsapom a húgomat, komolyan mondom.

-Azt hitte jó ötlet lenne ha újra összemelegednétek. - folytatta Marcus. - Mindketten a munkátokkal vagytok elfoglalva, egyáltalán nincsen magánéletetek és Maya találta ki ezt.

-Legalább neked lett volna egy csöppnyi eszed Marcus! És én még azt hittem, hogy okosabb vagy, mint Maya. - ráztam meg a fejemet rosszallóan.

-Bella, nem az én hibám! Azt mondta Maya, ha elmondom, akkor megfojt. - tette fel a kezét védekezésképp.

-Miért gondolta, hogy ezzel nekem jobb lesz? - fontam össze a karjaimat.

-Te és Lewis annyira tökéletesek voltatok együtt, ho....