-MI VAN??? - kiáltott fel döbbenten Daniel.
-Ugye ez most egy vicc? - vonta fel a szemöldökét Marcus.
-Hihetetlen... - felelte dühösen Lewis, majd a medence felé sietett.
-Mi lenne, ha egyszer az életben félre tennéd az egódat és örülnél a körülötted lévő emberek boldogságának? - fontam össze magam előtt a karjaimat.
-Mit szeretnél, hogy ugráljam körbe őket örömömben? - vonta fel a szemöldökét értetlenül a férfi.
-Milyen együttérző vagy, komolyan mondom. - forgattam meg a szemeimet, majd folytattam. - Bezzeg, ha rólad lenne szó, akkor elvárnád, hogy mindenki veled foglalkozzon.
-Kezdődik... - fonta össze maga előtt karjait Lewis. - Miért mindig úgy állítasz be, mintha én lennék a hibás?
-Mert te megpróbáltad megmenteni a kapcsolatunkat? - ráztam meg a fejemet értetlenül.
-Kettőnk közül te hagytál el egyik napról a másikra. Otthagytál, mint egy útszélén hagyott kutya. - emelte fel a hangját Hamilton.
-Szerinted én az évek alatt hányszor éreztem ezt? Hiába próbálkoztam, de te egy nagy ívben leszartál. - mondtam idegesen, majd folytattam. - És tudod, hogy mennyire nehéz volt megtenni? Egy hét éves kapcsolatot az egyik napról a másikra lezárni?
-Jaj szegény! Mindjárt elejtek egy könnycseppet miattad! - játszotta meg magát a férfi, bennem pedig ment fel a pumpa. - Mi lenne, ha nem sajnáltatnád magad állandóan?
-Mi lenne, ha nem lennél egy bunkó pöcs állandóan? - vágtam rá azonnal.
-Valaki nem akar popcorn-t pattogtatni? - hallottam meg Lando hangját.
-Neked tényleg ez a legfontosabb perpillanat?! - kiáltott fel Morgan.
-Nem lehetne, hogy ezt most befejezzük srácok? - nézett ránk Maya.
-Természetesen. Kettőnk közül én úgyis én vagyok az érettebb, így én tudom, hogy mikor kell abbahagyni. - húztam ki magamat.
-Tudod, attól még, hogy állandóan ezt hangoztatod az nem jelenti azt, hogy ez így is van. - gúnyosan felnevetett Lewis.
-Ezzel mire célzol? - vontam fel a szemöldökömet.
-Ha szakítasz valakivel akkor azt tisztességesen csinálod. - jelentette ki Hamilton.
-Uramatyám ennek nem lesz jó vége. - mondta halkan Kate.
-Te és a tisztelet. Két különböző dolog. - forgattam meg a szemeimet. - Mi lenne, ha elfogadnád azt, hogy elhagytak és, hogy az egész a te hibád volt?
-Te hagytál el és még nekem kell bűnhődnöm. Persze, ennek nagyon sok értelme van. - vonta meg a vállát, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog.
-Visszatérítés volt azért a másfél évért amikor én szenvedtem miattad. - vontam össze magam előtt a karjaimat.
-Nekem elegem van ebből! Bella! Lewis! Most azonnal húzzatok fel! - állt fel mérgesen Daniel és a lépcső felé mutatott.
-Mi vagy te? Az apám? - nevetettem el magamat.
-Négy kibaszott napja vagyunk itt, de ti kétpercenként összevesztek. Szóval, jobban jártok, ha nem nyavalyogtok, hanem szépen felmentek. - hadarta mérgesen. Bosszúsan lehajtottam a fejemet és a lépcső felé mentem.
-Haver, idősebb vagyok nálad. - jelentette ki Lewis.
-Nem, érdekel! Húzás! - vágta rá Danny, a brit pedig nagyot sóhajtva követett engem. - Bella, a szobádba menjél.
-Feljöttünk és most mit szeretnél? - tettem csípőmre a kezemet, Lew pedig eldőlt az ágyamon.
-Addig nem jöttök ki innét, amíg meg nem beszéltétek meg ezt az egészet. - jelentette ki az ausztrál, majd becsukta előttünk az ajtót és ránk zárta.
-Ugye most csak szórakozol velem? - kezdtem el az ajtót csapkodni. - Danny ez nem vicces!
-Most nem szórakozok, ezt halál komolyan gondolom. - felelte Riccardo, én pedig a kilincset kezdtem el húzni.
-És meddig akarsz minket zárva tartani? - lépett mellém Lewis.
-Ez rajtatok múlik. Ha nyittok egymás felé, akkor egy óra alatt kiengedlek titeket, ha nem.... akkor hosszú éjszakátok lesz. - magyarázta Daniel. - Jó szórakozást skacok!
2021.03.13
YOU ARE READING
F.U. (Lewis Hamilton ff.)
FanfictionBella számára ez csak egy egyszerű nyaralásnak indult. Egészen addig, amíg meg nem jelent az ex. Lewis Hamilton komoly sebeket hagyott a lány szíven, aki azon volt, hogy elfelejtse a férfit. Már csak az a kérdés, hogy ez a másfél hét, hogy fog alaku...