Just The Way You Are - George Russell ✅

Five

Bahrein

A gépünk szerda délután landolt, s a hosszú repülőutat követően végre újra talajt érhetett lábam. Az ausztrál futam utáni nap nem sok minden történt, apával kissé felfedeztük a várost, ettünk egy jót, majd a hotelbe visszaérve anyát szórakoztattuk Skype - on keresztül, kedden pedig a napunkat már a reptéren kezdtük, hisz Bahreinbe csak egy átszállással tudtunk eljutni, ezért elég hamar indult az utunk. Szerencsére, jobb volt mint gondoltam, Landoval többnyire elszórakoztattuk egymást, hol filmnézéssel, hol zenehallgatással, hol pedig szimplán beszélgetéssel. De mint mindennek, ennek a hosszú repülésnek is vége lett, melynek nagyon is örültem, hisz semmit sem akartam jobban, mint hogy puha hotelszobai ágyámba belesüppedve aludjak egy jót, nem foglalkozva azzal, hogy ott ahol vagyok, éppen fényes nappal van. Na igen, jetlag.

- Basszus, basszus, basszus - ugrottam ki ágyamból amilyen gyorsan csak tudtam, miután megláttam telefonom képernyőjén az időt, 11:30, csütörtök. Fogalmam sem volt, hogy hogyan lehettem képes egy fél napot átaludni, de csak az járt a fejemben, hogy minél előbb el kell készülnöm, hisz megígértem apának, hogy délben csatlakozom hozzá a pályára menet, hogy figyelemmel követhessem a médianapot, hátha megtetszik valami ebből a munkából. Gyorsan megfésültem a hajam, felkaptam egy vállélküli, halványkék felsőt és egy fekete szoknyát, majd VIP belépőmet nyakamba akasztva kiléptem az ajtón, magam után bezárva azt.
- Elena - hallottam meg a hátam mögül egy ismerős hangot, melynek következtében szívverésem kétszeresére növekedett, és zavartan fordultam a fiú felé. Alig észrevehetően (legalábbis remélem) végigpillantottam rajta, haja szokásosan rendezetlen volt, és ez valljuk be, piszok jól állt neki, fekete csapatpólója pedig mint mindíg, most is csodásan festett izmos mellkasán.
- Szia - szedtem össze egy érthető szót varázslatos szemeibe pillantva, s arca látványától szinte azonnal elmosolyodtam.
- A pályára mész? - mutatott háta mögé, miközben viszonozta mosolyomat, mely kissé meglepett - mert akkor mehetnénk együtt.
- Igen - bólontottam, és ennél az egy szónál többet nem nagyon tudtam kinyögni a számon, annyira megbódított a fiú. Úgy éreztem, hogy amióta kissé jobban megismerhettem őt, nagyon sok gátat felrúgott bennem személyiségével. Valahogy megfogott belülről, és ezt egyszerűen képtelen vagyok megmagyarázni, tekintve hogy soha nem éreztem még hasonlót.
- Hogy telt a heted első fele? - zökkentett ki gondolataimból a fiú, miközben megnyomta a lift egyik gombját.
- Egész jól, apával kicsit felfedeztük a várost - vontam meg vállaim, majd kissé komolyabb tekintettel pillantottam Georgera - neked? Jobban vagy már?
- Igyekszem jobban lenni - tört ki belőle egy halk, kínos kacagás - bár ezen nem segített az hogy Sarah folyamatosan üzenetekkel bombázott.
- És válaszoltál neki? - kérdeztem érdeklődve.
- Nem, nem tudom hogy mit kéne - rázta meg fejét, majd egy kis szünet után, amíg kiléptünk a hotelből, folytatta - teljesen összezavar.
- Miért zavar össze?
- Mert szinte könyörög nekem hogy bocsássak meg neki, nézd - nyúlt zsebébe hirtelen, majd telefonját előrántotta, feloldotta, és a lány nevére kattintva megnyitotta a chatfelületet, s a kezembe adta.
Gyorsan elolvastam a millió üzenetet, melyek legtöbbje "sajnálom", "hiányzol" és "kérlek, bocsáss meg" volt. Legszívesebben lekiabáltam volna George fejét, hogy nehogy be merjen dőlni a lánynak újra, de mivel nem szerettem volna fájdalmat okozni neki, ezért inkább csak halkan szólaltam meg, s ajkaim teljesen más szavakat formáltak meg, mint amikre gondoltam.
- Tedd azt amit érzel. Ha képes vagy neki megbocsájtani, akkor tudasd vele, ha pedig nem akkor engedd el - tanácsoltam, mintha valami kapcsolati szakértő lennék.
- Ezt át kell még gondolnom - sóhajtott hatalmasat, mire én csak bólintva lépkedtem tovább mellette, kis csalódottsággal társulva, szavai pedig nem menekültek elmémből.
A pályához vezető út további részében nem nagyon szóltunk egymáshoz, gondolom érezhette rajtam, hogy nincs sok kedvem beszélgetni, ezért mikor odaértünk a paddockhoz, egy köszönést követően elválltunk egymástól, majd szomorúan meredtem a fiú távolodó, magas alakjára.

- Hát itt vagy - szólítottam meg apát mikor beléptem a Mclaren garázsba, amely szinte nyüzsgött a mérnököktől, szerelőktől.
- Egy pillanat, és mehetünk - fordult felém, majd miután bólintottam, visszavezette szemeit a monitorra.
- Hola todos - hallottam meg hátam mögül hirtelen Lando vidám hangját, s bár akármennyire nem volt jó kedvem, egy mosolyt varázsoltam arcomra.
- Na, valaki spanyol tudást villant - kiáltott oda neki az egyik szerelő, azt hiszem Jacob, mire Lando nevetve pillantott rá.
- Carlos a mesterem!
- Meg a bálványod is - lépett be a helyiségbe az említett személy, megvetegetve Lando vállát.
- Csak szeretnéd - intette le a brit fiú ennyivel, majd mikor észrevett engem, odasétált hozzám.
- Szép reggelt - szólalt meg, majd kérdően nézett szemembe - valami baj van?
- Dehogy - ráztam meg fejem egy hamis mosoly kíséretében, mely sajnos nem győzte meg a fiút.
- Látom rajtad.
- Nem lényeges - legyintettem.
- Hát, te tudod - húzta össze szemöldökeit, majd elindult apukám felé, egy kis szóváltás céljából.

"megbántottalak valamivel?" meglepődve néztem telefonom képernyőjét, újra és újra elolvasva a Georgetól kapott üzenetet. Gyorsan feleszmélve bepötyögtem a választ, majd az ágyamra leülve tárcsáztam anyát, ám miután a nyolcadik köcsöngésre sem vette fel, elemeltem a fülemtől a készüléket. Mikor a már majdnem elsötétülő képernyőre pillantottam, az majdnem kiesett a kezemből.

"Megbántottalak valamivel?"

                          "Nem, miből gondolod?"

"Nem tudom, akkor csak egy
rossz megérzés. Van kedved ma
együtt vacsorázni? Úgy ennék
most valami pizza félét."

                      " Pizzát? A szabadedzés előtti nap? Nincs neked véletlenül szigorú diétád? :)"

Amiről nem tudnak, az nem
fáj ;)

A fiú üzenetén nevetve pattantam ki ágyamból, s eszeveszett gyorsasággal rohantam bőröndöm felé. Teljesen elfejtettem a délelőtt történteket, csak az járt a fejemben, hogy jól kell kinéznem, annak ellenére is, hogy tudtam, Georgenak ez csak egy baráti vacsora. Látni akartam mosolyát, csillogó szemeit, tökéletes fogait és kedves arcát, hallani akartam édes brit akcentusát, basszus, mit csinál velem ez a fiú?

- Szia - lépett oda hozzám a hotel halljában, majd hirtelen magához húzva megölelt, gyomromban lakó pillangóim pedig nagyon is életre keltek, ahogy megéreztem bódító, édeskés fahéjas illatát. Izmos karjai derekam köré fonódtak, s talán ha nem tart meg, akkor remegő lábaim végleg felmondják a szolgálatot. Sajnos ez a pillanat nem tartott sokáig, hisz mire feleszméltem, már eltolt magától, s szemeimbe mélyesztette övéit - ugye nem vártál rám sokat?
- Nem dehogy, én is csak az előbb értem ide - ráztam meg fejem.
- Akkor induljunk - mutatott az ajtó felé, én pedig bólintva elindultam mellette.

- És tényleg kiszállt az autóból? - kérdeztem Georgetól a hasamat fogva, és szinte az egész étterem a mi nevetésünktől vízhangzott. Hát persze, hogy ha a fiú nekik is elmesélné személyautós jogosítvány vizsgáját, ahol konkrétan elküldte az okatót a fenébe, mondván, hogy ő sokkal jobban ért a vezetéshez, akkor ők is a nevetéstől fulladoznának.
- Igen, és konkrétan elfutott - vihogott, miközben egy újabb falat pizzát emelt szájához.
- Szép kis történet - változott át nevetésem először csak egy halk kuncogássá, majd egy egyszerű mosollyá, miközben utolsó szelet pizzámat is elfogyasztottam. - Mi az? - kaptam fel fejem a fiúra meredve, mikor észrevettem, hogy szemei engem fürkésznek.
- Csak - rázta meg a fejét mosolyogva - csak csodálkozom, hogy milyen hamar beloptad magad a szívembe.
- T..t tessék? - jöttem zavarba teljesen a fiú szavai hallatán.
- Már első nap amikor ideges voltam megnyugtattál, úgy hogy teljesen idegen voltam neked. Ilyet nem sok ember csinálna.
- Csak segíteni szerettem volna - feleltem, vállamat megrántva.
-  Soha nem találkoztam még ilyen  emberrel, mint amilyen te vagy -  rázta meg a fejét, mire én elpirulva mosolyodtam el, és zavaromban feloldottam telefonom képernyőjét, ám amikor megpillantottam az egyik legismertebb hírportál cikkjének címét értesítéseim között, kikerekedve kattintottam rá, nem foglalkozva a külvilággal, s egyre könnyesedő szemekkel pattantam fel az asztaltól, George szavait pedig elengedve fülem mellett rohantam a hotel felé, hogy apával tudjak lenni, mielőtt ő is elolvassa a cikket.

Sziasztoook:))
Meg is hoztam az új részt, remélem tetszett nektek! ☺️
Szerintetek mi lehetett a cikkben amitől Elena ennyire kiborult?

Legyen szép napotok :)