Just The Way You Are - George Russell ✅

Six

Zak Brown feleségét hűtlenségen kaptuk rajta?

A mai nap kaptuk lencsevégre a sportigazgató nejét, Luciana Stella Brownt, amint egy ismeretlen férfival először csak nevetgélve, majd vadul csókolózva lép be egy hatalmas, Bristol külvárosában található üvegfalú luxusházba (a képsorozat a cikk végén található) . Vajon az olasz nő megcsalta épp most is keményen dolgozó férjét, aki lányával együtt jelenleg Bahreinben tartózkodik az ott rendezett Forma 1 versenyhétvége miatt, vagy a pár a média tudta nélkül már nincs is közös házasságban? Ezt még nem tudjuk, de egy biztos, igyekszünk minél előbb előhozakodni a részletekkel, addig is, ne felejtsenek feliratkozni magazinunk hírlevelére!

- Mi történt? - szólított meg George, aki hirtelen elrohanásom következtében gyorsan az asztalra dobott egy bankjegyet, majd utánam futott.
- Apához kell mennem - szipogtam - most.
- Hé hé hé - fogta meg a csuklómat óvatosan a fiú, majd maga felé fordítva aggódó tekintettel nézett rám. - Miért sírsz?
Mivel annyi lélekerőm sem volt, hogy válaszoljak, ezért remegő kezeimmel feloldottam a telefonom, és a fiú hatalmas tenyerébe nyomtam, aki először engem, majd a készüléket vizslatta.
- Te jó ég - felelte körülbelül húsz másodperccel később, mikor sikerült a cikk végére jutnia, s szinte azonnal magához húzott, miközben hagyta, hogy keserves könnyeim vizes foltokat hagyva átáztassák pólóját.
- Ez nem lehet igaz George - zokogtam - egyszerűen nem!
- Figyelj - nyúlt állam alá, arra kényszerítve, hogy gyönyörű szemeibe nézzek - megértem, hogy nem tudod felfogni, de te is láttad a képeket, kérlek, nyugodj meg, és menjünk apukádhoz, szerintem most nagyon nagy szüksége van rád.
- Rendben - bólintottam, majd hálás, bár még kissé homályos tekintettel meredtem a fiúra, aki felém nyújtott egy zsepit.

- Mély levegő - tette vállamra kezét George, már a hotel folyosóján állva - hidd el, még rosszabb lenne úgy neki, ha látná hogy te is mennyire kikészültél.
- Megpróbálom leplezni - suttogtam.
- Ha bármi baj van, vagy szükséged van valakire akivel beszélni tudsz, csak keress - pillantott rám aggódó tekintettel, s hogyha nem lettem volna annyira magam alatt, talán magamban ugrándoztam volna szavai hallatán.
- Nem szeretnélek zargatni, ki kell pihenned magad a szabadedzésekre - ráztam meg fejem.
- Te is tudod, hogy ezt nem fogadom el indoknak - felelte George.
- Köszönöm - modolyodtam el halványan végül, mikor rájöttem, hogy semmi esélyem a makacs fiú ellen - sokat jelent.
- Na de menj - kapta el szemeit gyorsan a fiú, melyekben talán egy kis zavartságot véltem felfedezni, de nem tulajdonítva ennek nagyobb jelentőséget, intettem neki, és elindultam a lelkileg valószínűleg teljesen összeomlott apukám szobája felé.

- Nagy baj lenne ha elköltöznénk? - kérdezte apa tőlem, miközben én vállára hajtottam fejem. Körülbelül másfél órája állítottam be hozzá, és sajnos igazam volt azzal kapcsolatban, hogy mennyire rosszul érintette az eset, ezért minden erőmet bevetve próbáltam kissé jobb kedvre deríteni, ám abban mindketten egyetértettünk, hogy anyát nem szeretnénk látni többet.
- Nem, de ugye tudod hogy a cuccainkért valamikor haza kéne menni? - válaszoltam halkan.
- Megoldjuk valahogy, két hétig még úgy sem megyünk Angliába - sóhajtott, majd a vállamat átkarolva folytatta - soha nem gondoltam volna, hogy ez fog történni.
- Én sem - ráztam meg fejem - de úgy tűnik, még is megtörtént.
- Eddig is gondolkodtam rajta, de így most már tényleg ideje lenne megkérdeznem valamit - szólalt meg hirtelen.
- Micsodát? - húztam össze szemdököm.
- Mi lenne, ha vennék neked egy saját lakást? Nem muszáj odaköltöznöd, lakhatsz velem, ha szeretnél, de így a jövőre nézve jó döntés lenne, és lefogadom, hogy te is örülnél egy kis önállóságnak - magyarázkodott, én pedig kikerekedett szemekkel hallgattam.
- É..é én nem tudom - lepődtem meg teljesen - hol?
- Bárhol, ahol szeretnél, akár Anglián belül, akár máshol.
- Nem akarlak terhelni anyagilag, így is épp eleget kell majd költened erre - akadtam meg, nem tudva hogy fejezzem ki ezt az egész anyás szituációt - erre az egészre.
- Ne foglalkozz a pénzzel, kérlek - rázta meg fejét - nekem muszáj Angliában maradnom a cég miatt, de tudom hogy te mennyire szereted mondjuk Franciaországot is, esetleg ott élnél szívesen?
- Hát, a Cote d 'Azur nem lenne rossz - feleltem kissé félénken - de én szívesen maradnék veled Angliában, tényleg.
- Na, látom azért egy kis Forma 1 - es vér is csörgedezik az ereidben - bökte meg az oldalam, arra utalva, hogy a száguldó cirkusz tagjainak jelentős része abban a térségben él - nézegess lakásokat, és ha valamelyik megtetszik, szólj nekem. -
Nem ellenkeztem többet, hiszen nagyon jól tudtam, hogy ő miért ajánlotta fel ezt. Kiskoromtól kezdve, hogy ha valami bajom volt, szomorú voltam, akkor a lelki állapotomat eleinte játékokkal, ruhákkal, majd ékszerekkel próbálta ellensúlyozni, hogy jobban érezzem magam. Tudtam, hogy ha sikerül vennie nekem egy lakást, akkor megnyugszik, kevésbé fog aggódni értem, és boldogabb lesz, ezért is egyeztem bele ajánlatába. Különben, most talán tényleg jót fog tenni nekem, ha Angliától, és főleg anyától távol lehet az új otthonom.

Hajnali egykor jutottam vissza a saját szobámba, s miután fáradtan ledőltem az ágyra, mosolyogva vettem elő csörgő telefonomat.
- Miért nem alszol? Lefogadom hogy holnap korán kell kelned - szóltam bele köszönés nélkül a készülékbe, izgatottan várva, hogy újra halhassam a fiú hangját.
- Nem tudtam aludni. Minden rendben ment? - válaszolt kissé rekedtes hangon, mely ösztönösen mégnagyobbá varázsolta az arcomon lévő mosolyt.
- Szerencsére igen - bólintottam - nehéz lesz feldolgozni, de apával együtt menni fog.
- Ezt örömmel hallom - felelte - és anyukáddal nem beszéltél?
- Nem - suttogtam, s jókedvem egyből elszállt - és nem is szeretnék.
- Biztos? - kérdezte.
- Igen, biztos. George, hatalmasat csalódtam benne.
- Tudom, de szerintem meghallgathatnád, hátha van valami magyarázata.
- Mégis mi? - ráztam meg fejem, hangom pedig jóval idegesebb hangszínre váltott - milyen magyarázat lehet arra, amit tett?
- Nem tudom - suttogta George, s én csak ekkor eszméltem fel, hogy milyen csúnyán beszéltem a fiúval.
- Ne haragudj - túrtam hajamba remegő kezeimmel - nem rajtad kéne levezetnem a feszültséget.
- Megértem - felelte George - de biztos vagyok benne, hogy rád fér a pihenés úgyhogy menj aludni, és majd holnap részletesen elmesélsz mindent.
- Rendben, jó éjszakát - válaszoltam neki.
- Jó éjt, Elena -
- Köszönök mindent - suttogtam, bár nem voltam biztos benne, hogy a fiú  hallotta. Sóhajtva terültem szét ágyamon, miközben gondolataim mély bugyraiba vetettem magam. Hihetetlen, hogy mennyi minden történt szimplán csak egy nap leforgása alatt, de két dologban biztos lehettem, mégpedig, hogy anyában hatalmasat csalódtam, emellett pedig, a George iránti érzéseim egyre felerősödtek. Azt nem tudtam eldönteni, hogy szimplán csak egy nagyon jó barátot ismerhettem meg az ő személyében, és ezért szeretném minden egyes másodpercemet vele tölteni, vagy ez valami több. Szerelem lenne?

Sziasztok:)
Bár kissé leterhel az iskola, és ezért nem sok időm marad, de igyekszem minél több részt írni, most hoztam is egy újabbat☺️
Titeket is fáraszt már a suli?