Véget ért a suli, és szerencsésen sikerült túlélnem minden órát (köztük a németet és a törit hála Liannának, a legjobb barátnőmnek). Viszonylag elég gyorsan hazaértem, de nem számítottam arra ami várt rám.
Ahogy belépek a szobába látom,hogy a szüleim ,és az öcsém ott ülnek a foteleken, és a kanapén ,és aggódva néznek rám.
-Ki halt meg?- Mondtam a viccesnek szánt megjegyzést.
-Veronika!- Szól rám anyám kedvesen,nem pedig ingerülten. Hmm. Kezd gyanús lenni a helyzet.
-El kell mondanunk valamit!- Kezdte óvatosan.
-Mondjátok!- Vettem lazára a figurát ,miközben elkezdtem telefonozni,és levágtam a táskám a kanapé mellé,(ezt utálja anyám).
-Én a helyedbe azt eltenném,mielőtt még kiejted!- Szólt rám az öcsém elfojtott nevetéssel.
-Miért annyira megfogok lepődni?!- kérdeztem lazán.
-Meglehet. - Felelte apám, sejtelmes mosollyal.
-Hagyjátok, hogy elmondjam végre?! - Szólt közbe anyám,nem tűrve a poénkodást a feszült helyzetben.
-Igen is őrmester! -Felelte a tesóm szemtelenül. Ez nem csoda ,most kis tini,épp a kis lázadó korszakát éli. Ám anyám ezúttal, kivételesen, csak egy egyszerű csúnya nézéssel intézi el. Hu,tényleg komoly dologról lehet szó.
-Arról ,lenne szó,hogy a nyarat a nagymamád nyaralójában töltenénk a Mátrában. -Mondta anyám gyorsan,úgy ahogy egy sebtapaszt szokás leltépni. Megértem,hogy így tesz ,mert semmi jóra nem számíthat.
-Hogy micsoda? Ezt mégis hogy gondoljátok? Mondjátok,hogy nem értettetek mind egyet,és nem fogtatók össze ellenem!- méregettem őket gyanúsan.
-Neeem mondta az öcsém .-nevetve.
-Ez mindnyájunknak áldozatokkal jár,de meg fogja érni!-mondta anyám szelíden,de határozottan.
-Mégis mi a fene érné meg! Az ,hogy ott fogok rohadni két teljes hónapot a semmi közepén,ahol még térerő sincsen! Jól tudjátok,hogy ezt a nyarat a barátnős nyaramnak terveztem!
-De a család fontosabb ,mint a barátok! -Mondta anyám,ezzel nem tudtam vitatkozni sajnos.
-Mi lesz a tengerparti nyaralásunkkal amit ,úgy szeretünk? - Kérdeztem szinte sírva.
-Lemondtuk. - mondta apám halkan szégyenkezve. Mindig is maximalista volt, és mindig is a legjobbat akarta nekem.Szinte már miatta is sírok,nem akarom megbántani. De nem sírok,egy hajszál választ el attól,hogy szemem túltelítődjön,és kifolynak a könnyeim,csak egy hajszál.
Önzőek vagytok,igen ezt ordítanám,de nem tehetem,mert akkor elsírnám magam.Igazából én vagyok az önző.
Mintha olvasták volna első gondolatom,anyám így folytatja,miután látta,hogy lenyugodtam
-Mivel gondoltuk,hogy nem fog tetszeni az ötlet, ezért bátorkodtunk foglalni egy vágtás terepet,közel nagyanyád nyaralójához.
-Köszönöm!- mondom sírva- Ne haragudjatok,csak olyan hosszú volt ez a nap.
Semmi baj mondják majd megölelnek.
YOU ARE READING
Álomból Született
FantasyElőszó ,,A regény úgynevezett előzményein olvasó és író egyaránt szeret hamar túlesni. Az ilyesmi részint unalmas, részint sablonos, különösen ma, mikor a regényírás bizonyos fajtáit már nem is iparszerűen, hanem a konyhaművészet szabályai szerint...
