Véget ért a suli, és szerencsésen sikerült túlélnem minden órát (köztük a németet és a törit hála Liannának, a legjobb barátnőmnek). Viszonylag elég gyorsan hazaértem, de nem számítottam arra ami várt rám.
Ahogy belépek a szobába látom,hogy a szüleim ,és az öcsém ott ülnek a foteleken, és a kanapén ,és aggódva néznek rám.
-Ki halt meg?- Mondtam a viccesnek szánt megjegyzést.
-Veronika!- Szól rám anyám kedvesen,nem pedig ingerülten. Hmm. Kezd gyanús lenni a helyzet.
-El kell mondanunk valamit!- Kezdte óvatosan.
-Mondjátok!- Vettem lazára a figurát ,miközben elkezdtem telefonozni,és levágtam a táskám a kanapé mellé,(ezt utálja anyám).
-Én a helyedbe azt eltenném,mielőtt még kiejted!- Szólt rám az öcsém elfojtott nevetéssel.
-Miért annyira megfogok lepődni?!- kérdeztem lazán.
-Meglehet. - Felelte apám, sejtelmes mosollyal.
-Hagyjátok, hogy elmondjam végre?! - Szólt közbe anyám,nem tűrve a poénkodást a feszült helyzetben.
-Igen is őrmester! -Felelte a tesóm szemtelenül. Ez nem csoda ,most kis tini,épp a kis lázadó korszakát éli. Ám anyám ezúttal, kivételesen, csak egy egyszerű csúnya nézéssel intézi el. Hu,tényleg komoly dologról lehet szó.
-Arról ,lenne szó,hogy a nyarat a nagymamád nyaralójában töltenénk a Mátrában. -Mondta anyám gyorsan,úgy ahogy egy sebtapaszt szokás leltépni. Megértem,hogy így tesz ,mert semmi jóra nem számíthat.
-Hogy micsoda? Ezt mégis hogy gondoljátok? Mondjátok,hogy nem értettetek mind egyet,és nem fogtatók össze ellenem!- méregettem őket gyanúsan.
-Neeem mondta az öcsém .-nevetve.
-Ez mindnyájunknak áldozatokkal jár,de meg fogja érni!-mondta anyám szelíden,de határozottan.
-Mégis mi a fene érné meg! Az ,hogy ott fogok rohadni két teljes hónapot a semmi közepén,ahol még térerő sincsen! Jól tudjátok,hogy ezt a nyarat a barátnős nyaramnak terveztem!
-De a család fontosabb ,mint a barátok! -Mondta anyám,ezzel nem tudtam vitatkozni sajnos.
-Mi lesz a tengerparti nyaralásunkkal amit ,úgy szeretünk? - Kérdeztem szinte sírva.
-Lemondtuk. - mondta apám halkan szégyenkezve. Mindig is maximalista volt, és mindig is a legjobbat akarta nekem.Szinte már miatta is sírok,nem akarom megbántani. De nem sírok,egy hajszál választ el attól,hogy szemem túltelítődjön,és kifolynak a könnyeim,csak egy hajszál.
Önzőek vagytok,igen ezt ordítanám,de nem tehetem,mert akkor elsírnám magam.Igazából én vagyok az önző.
Mintha olvasták volna első gondolatom,anyám így folytatja,miután látta,hogy lenyugodtam
-Mivel gondoltuk,hogy nem fog tetszeni az ötlet, ezért bátorkodtunk foglalni egy vágtás terepet,közel nagyanyád nyaralójához.
-Köszönöm!- mondom sírva- Ne haragudjatok,csak olyan hosszú volt ez a nap.
Semmi baj mondják majd megölelnek.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Álomból Született
ФэнтезиElőszó ,,A regény úgynevezett előzményein olvasó és író egyaránt szeret hamar túlesni. Az ilyesmi részint unalmas, részint sablonos, különösen ma, mikor a regényírás bizonyos fajtáit már nem is iparszerűen, hanem a konyhaművészet szabályai szerint...
