Álomból Született

5. Fejezet Dejá vu

Kicsit berendezkedtünk a szobáinkba és már indulunk is kellett a lovardába. Az utunk egy erdőn vezetett keresztül szóval kirándulás is volt egyben. Mivel igazán izgatott voltam kértem hogy hadd menjek előre. Amikor megérkeztem a lovardához leültem egy padra, és itt is vagyunk ez már a jelen. Épp azon gondolkodom honnan ismerős is ez a hely számomra. Amikor is megpillantok egy szürke lovat, ismerős, már láttam valahol. Vonzást érzek, mintha magához vonzana, de nem merek oda menni. . A csodás paripa,mintha megérezte volna ezt,elkezdte vadultan rugdosni a box oldalát.Addig, és olyan erővel,egyre erősebben rúgta,amíg ki nem törte a box ajtaját. Ezután erőteljes ugrással kiugrott ,és eszeveszett vágtába kezdet, elszáguldva előttem, fel, a meredek, erdős ösvényen,ahol pillanatok alatt eltűnt.Az istálló mögül két kétségbeesett arcú ember futott elém. A nő rám nézett, és ezt kérdezte:

-,,Merre ment,a szürke ló?Nem láttad?

-,,Fel az emelkedőn,ahol a kék túrajelzés vezet.- feleltem határozottan.

- ,,Azonnal nyergelem Calypso-t és Üstököst!- kiáltotta a magas férfi,és mi előtt elfutott volna hozzám fordult.

- Tényleg jól tudsz lovagolni?- nézett rám komolyan .

Ijedten bólintottam,és motyogtam valamit arról,hogy sokszor voltam már terepen,miközben tompa fejjel néztem rá bambán.

-,,Nem vihetjük ki csak,úgy!- kiabált ingerülten a mellette álló nő,teljes felháborodással.
-Ha egy kicsit is jó lovas, a segítségünkre lehet ,és egy ilyen kalandot te sem hagynál ki, nem igaz?- fordult felém és kacsintott.

- Ez nem kaland,hanem egy felelősségteljes,veszélyes feladat,ráadásul ezt a lovast nem is ismerjük!Ám legyen,úgy is sok borsot törtél az orrom alá,ez teljesen a te felelősséged lesz. Ebből talán majd megtanulod, hogy ne legyél felelőtlen,bár remélem ezt nem a bíróságon fogod megtenni!Nyergeld fel Kedvest, Zsolt,de ajánlom,hogy gyors legyél!

- Gyere te is, öltözz és segíts a nyergelésnél!

- Nem tudok nyergelni. - Dadogtam idegesen.

- Hát, nem most fogsz megtanulni az biztos!- mosolygott keserűen - Majd,akkor kantározol.
Ez ellen nem volt kifogásom, így elsiettünk a szigorú tekintetű nővel,mint kiderült, Zsolt után.
- Nos megérkezdtünk ifjú hölgy. Ő ott Kedvest kantározza fel. Mondom az instrukciókat! Először is, ott van a nyeregtáska, abban találja a három lasszót, a kötőféket és ami a legfontosabb a nyugtató injekciót. Ezek a felszerelések mindnyájunknál megtalálható. Maga inkább csak terelni fog, a fontos munkát mi végezzük el. Jöjjön vezesse ki és állítson magának kengyelt, vagy talán azt se tud??
- Megoldom feleltem rémülten
- Helyes!
-Ha mindenki, készen van akkor lóra!
A tiszti főlovammal vezetem a túrát! Zsolt te zárod a sort! Senki ne maradjon le!
-Ne is kérdezd! Katonák nevelték fel Emese nénit!
-Katona tisztek! Nem egyszerű közkatonák! Most pedig induljunk!
Ahogy a kapu írányában mentünk a lóháton, pont a szüleimmel és testvéremmel futottunk össze.
-Sajnálom Úram-fordult Emese apámhoz - a túra halaszthatatlan, az úrfit majd ezután szívesen kiviszem terepre.
A szüleim a döbbenettől meg se tudták szólalni, így mi ügetve elsietünk.