Álomból Született

A tábor, és a görög mitológia

Napsütötte úton mentünk haza felé, és oly annyira lelkesen meséltem a kalandról családomnak,hogy észre se vettem a szüleim elsápadt arcát, egy egy részletnél.

- Ez nagyon veszélyes volt! Veronika ,mégis hogy képzelted, hogy ezt bevállalod?

- Semmi baj nem történt, urai voltunk a helyzetnek.-Próbáltam a lehetõ, legmagabiztosabbnak látszani, anyám szigorú tekintete elõl bujkálva.

- Leeshettél volna, és az a fura nevû ló simán megrúghatott volna. Tudod ,hogy tört el nagyanyád térde amikor fiatal volt!

Jaj ne már, megint kezdi, hányszor fogom ezt még meghallgatni te jó ég, gondoltam magamban.

- Tudom, ezerszer elmesélted.-mondtam a szememet forgatva.

- Nem tartotta a megfelelõ távolságot, és a lóvával belebújtak az elõtte lévõ ló fenekébe, aki rájuk rúgott ,és telibe találta a nagyi térdét. Ráadásul le is esett, hadd ne folytassam.-mondta ingerülten, miközben reakciómat látva elégedetten megbizonyosodott arról ,hogy megnyerte a vitát.

Ezzel a kemény sztorival nem tudtam vitatkozni, így csöndesen haladtunk tovább az úton. Csak úgy mint minden családra ,ránk is ránk telepedett a vihar utáni csend.

Eszembe jutott Morpheusz, a szobámban ,miközben újra ,és újra, elképzeltem a nap eseményeit. Micsoda kaland volt. Milyen különös név, nem hagyott nyugodni, így utána kerestem volna az interneten ha egyáltalán ,lett volna térerõ ezen a az istenverte helyen. Sóhajtottam. Elindultam térerõt keresni ,hogy segítségül hívjam Liannát, és mindenrõl beszámoljak neki. Legközelebb viszont, a faluban vagy a lovardában találtam volna bármi jelét a digitális életnek. Kénytelen voltam hát elsétálni ,és nyilván a lovardát választottam. Mennyire fognak örülni szüleim, hogy egyedül megyek a sûrû erdõben arra a helyre ahonnan eltiltottak. Gondolkodtam ,és önkénytelenül is felnevettem a bohókás szituáción.

Lianna azonnal felvette a hívásomat, már várta az élménybeszámolót. Lelkesen hallgatta, kérdezett olykor felháborodott, de a végén mindig együtt nevettünk.

- Hát, a lényeget már elmondtam, de lenne egy kérésem.

- Hallgatlak.-vette fel Anna az üzlet asszony stílust.

-Tudod nincs internet itt, és nagyon érdekel ,mi is ez pontosan ,mi ez a Morpheusz név.

-Nem tudom mi érdekel, annyira egy fura valószínûleg görög néven. Komolyan, én meg azt hittem a pasidat kell megfigyelnem!-mondta nevetve.

Megfeledkeztem Bencérõl, és a szív szorító búcsúzásunkról, hiszen most sem vele telefonálok!

- Jól gondolom ,hogy hála nekem most Bencén agyalsz?-kérdezte keserû mosollyal a barátnõm. Vagyis nem tudom ,milyen arcot vághatott, de szinte biztos vagyok benne ,hogy keserûen mosolygott.

- Igen, de ez most lényegtelen, úgy is ezerszer elpanaszoltam, és ezerszer elmondtad a változatlan véleményedet. Nem lehet velem könnyû.

- Szívesen hallgatlak, mindig érdekel amit mondasz ,ahányszor mondod , annyiszor érdekes. hmm rákerestem a névre. A Wikipédia megfelel?

- Tökéletes.

- Szóval a Wikipédia ezt írja: ,,Hüpnosz az alvással járó álomképek apja. Az õ fiai a három álomisten – az oneiroi: Morpheusz az álmok megformálója, Phobetor (vagy más néven Ikelosz) a rémálom, és a természethez, állatokhoz kapcsolódó álmok és Phantaszosz a különös, fantasztikus álmok alakítója.

- Álommal kapcsolatos görög neve van. Milyen szép, és õ az álmok megformálója, olyan jelképes, vajon kiadhatta neki ezt a nevet.

- Nem tudom, de kancának, férfi nevet adott, végül is ez egy isten nem istennõ neve.

töprengett Lianna is hangosan.

- Részlet kérdés!- hessegettem el a kritikát, jellemzõ, Lianna tökéletes film kritikus lenne.

- Hát ez ennyi, van még más fura nevû ló akinek után kell néznem?- kérdezte csipkelõdve

- Nem ,viszont mennem kell.- feleltem aggódva amkor megláttam a felém sétáló Emesét.

Letettem a telefont ,és felé fordultam.

- Kislány, beszédem van önnel. Az apjával pár perccel ezelõtt telefonáltam,- elhûltem az ijedségtõl.

- Szóval beíratta önt a 2 hetes lovastáborba, ahonnan a legjobbak közül fog kikerülni a verseny csapatom. Elõször is ,kénytelen voltam magát berakni a táborba, mert elismerem egész jó helyt állt a minap, de ne bízza el magát, ez nem cserkész lány tábor, hanem komoly lovastábor. Nem volt muszály engednem ,hogy jõjön, ahhoz tartsa magát. Másodszor pedig ne élje bele magát ,hogy bekerül a versenyzõk közé.

Ezzel határozottan hátat fordított is elment. Amikor a döbbenetbõl, és az ijedségbõl fellélegeztem, sikoltozva ,és ugrálva szaladtam hazafelé, semmit sem törõdve a mogorva lovasoktatóval.. Te jó ég! Két hetes lovastábor! Ebbõl otthon botrány lesz!