Álomból Született

A befogás

Ügettünk és ügettünk.
-Milyen gyönyörű ez az erdő!
kiáltottam fel nézelődés közben.
-Ne most csodálja meg, a lovat nézze  hogy merre van!
Mondta a nő csípősen, mintha az én hibám lett volna, hogy kiszökött az a ló.
-Tényleg gyönyörű.-Mondta Zsolt szinte teljesen egyszerre a nővel.

Elmosolyodtam, majdnem felnevettem ezen a két igen eltérő válaszon.
Tovabb ügettünk, Kedves igazán szépen ment, szinte semmit nem kellet csinálnom, hogy azt tegye amit szeretnék. Érdekes kis ló. Mint később kiderült félig fjord póni, félig shir ló. Egy 140 cm és és egy 2 méter marmagasságú ló keveréke. Viszont nagyon különleges ló,a külsejét tekintve. A shir lótól örökölte fehér ször pamacsait a patája felett, és égnek meredő fjord sörenye volt.Fakó lovacska volt, és körülbelül 170 centiméter magas. Az erdő sűrű volt az ösvényen kívül,a fákat zöld moha borította. Az egész erdő inkább volt zöld mint barna.Kalapos gombák meredtek az ég felé a fák tőveiben, és percenként felbukkant legalább egy madár, valamelyik fán. Aztán megpillantottan. Ott legelészett egy bokor mögött, a legnagyobb békességgel,mintha nem az az ádász szökevény lenne.
-Ott van! - sutogtam és a ló irányába mutattam.
-Zsolt, hogyha északnyugatfelé fog menekülni, már pedig arra fog, akkor
a völgybe érkezik ki. Kerülje meg az erdőt, és ott várja az erdő végén!Mi addig oda tereljük de nagyon siessen!
Zsolt sebesen  elvágtázott, erre azonban feljapta fejét a szürke, ágaskodott majd neki iramodott. Mi utána, egymás mellett, mögött szaguldottunk, a szökevény után. Ahogy haladtunk ,egyre ritkult az erdõ. Már az ösvény végénél voltunk, amikor Zsolt bevágott az üldözött elé ,és meglasszószta. Ez után én is ,és Emese is rádobtuk a lasszóinkat. Nehéz volt tartani, és végül Emese beledöfte az erõs nyugtató injekciót. Sokáig kellett várni amig hatott ,de végül nyugodtan, vissza tudtuk vezetni, és eltudtuk helyezni egy magas kerítéssel körbevett karámba.

- Azt hiszem meg kéne valahogy ezt magyarázni a szüleimnek.-Mondtam, félénk pillantást vetve a családom irányába.

- Hát szívem,-fordult Emese Zsolthoz-Ez a te dolgod lesz!

Nevetett gúnyoson ,és megveregette a hátát.

-Öhm, mond csak mennyire szigorúak, és aggódóak a szüleid?
-A lehetõ legjobban azok.-feleltem bújkáló mosollyal.

-Hát khhm majd improvizálok.

-Ha ezt Emese néni hallaná. -Mondtam csipkelõdve.

-Már az is csoda ,hogy kijöhettél velünk.-gondolkodott el Zsolt

- Hogy hívják ezt a vadóc lovat, és sokszor megszökik, kezelhetõ azért, vagy ha nem ,mért nem adja el Emese?-kérdeztem, félbe szakítva Zsolt töprengését, izgatottan.

-Eladni??!!!, Õ a lovastanya büszkesége, legalábbis az volt. Nagy reményeket füzünk hozzá.

- Komolyan? Mesélj. Mesélj légyszi!-Kérleltem csillogó szemekkel.

-Háromszor jutott ki ez a ló az olimpiára. Mindig elhozta a negyedik ötödik helyet, de egy bronz érmet is elhozott, és kétszeres világbajnok.

-Azta ,azt hittem, régen volt lovaglásban Magyarországnak olimpiai eredménye. Ez a ló több száz milliót érhet, hogy vagytok ennyire gazdagok?-Néztem nagy csodálkozva.

Zsolt egy óriásit sóhajtott, de azért belekezdett.

- Nem magyar színekben versenyzett, francia színekben indult, egy francia milliárdosnak a lányáé volt, akit nem más, mint Emese edzett. Igen a kiköltözött Emese néni volt a sikeres gazdag lány , és a tehetséges ló edzõje. Az õ munkája nélkül nem jutottak volna el oda ahova, ezt a leányzó is tudta. A második világbajnoki cím után következett a baj, a lány autó balesetett szenvedett. Lebénult, csípõtõl lefelé. Soha többet nem lovagolhat, sose fog kiderülni, hogy harmadjára is világbajnok lett volna vagy sem....Emesének adta a lovat, a munkájáért...ajándékba. Emese haza költözött ,és a rengeteg pénzbõl, amit kint keresett, felépítette ezt a hatalmas lovasközpontot a szülõ falujában itt a Mátrában. Sose válalbe rangos ,magas versenyeken induló lovasokat, és azóta senki sem lovagolta Morpheusz-t. Bár új életet kezdett, de sosem tette túl magát ezen. Viszont büszke lehet, sok mindent elért.

- Szegény, Morpheusz, szegény lány. Hogy ,hogy senki sem lovagolja? Azért mert kezelhetetlen?

- Nem ,nem. Morpheusz azért bolond, mert senki sem lovagolja, bár már nem mai csikó 15 éves de, ereje teljében , és nem tudja, hogy kiadni, még versenyezhetne egy-két évet.Pedig már sorban álnak érte a vásárló jelöltek, meg akik lovagolnák. Emese senkit sem talál megfelelõnek. Vagy eladóvá teszi, de senkinek nem adja el, vagy azt mondja tervei vannak vele ,és haddja a karámban pihenni.

- Biztos lesz vele valami. - mondtam, és Morpheusz-t néztem. Milyen különös név.

Miután Zsolt ,,improvizált" a szüleim elõtt, haza mentünk ,és elmeséltem a szüleimnek a kalandot, és Morpheusz. történetét.