Valaki, akit szerettél || Larry Stylinson

ami gyönyörűvé tesz

Fogalmam sincs, hogy hány bejegyzés vár még rám a napló eddig - számomra - ismeretlen lapjain, de minél tovább olvasok, annál jobban kezdem megbánni a szavakat, amiket három éve Harryhez vágtam. Főleg, hogy egyiket sem gondoltam véresen komolyan. Miért kell ennyire forrófejűnek lennem?

"Mostmár hivatalosan is elmondhatom magamról, hogy énekes vagyok, és imádom ezt csinálni. Nem gondoltam volna, hogy öt teljesen random, angol srác hangja ennyire összeillhet. Tetszik, hogy Zayn ilyen magas hangokat is ki tud énekelni, de az még jobban bejön, hogy mennyire gyönyörűen énekelsz, Louis. Nem tudom, hogy te miért nem látod vagy hallod ezt. A közvetlen környezetedben mindenki csak dícsér, de te még véletlenül sem vagy hajlandó elfogadni, hogy igenis nagyon szép hangod van. Higgy magadban, kérlek. A kedvemért."

Már akkor is nagyon jól esett, hogy talán Harry volt az az ember, akitől az X Faktor ideje alatt és az azután következő hónapokban-években a legtöbb támogatást és szeretetet kaptam. Ha vért izzadva próbálkoztam, akkor sem tudtam teljes mértékben viszonozni ezt a mennyiségű törődést, pedig tényleg nagyon akartam. Megérdemelte, mert ő tényleg az elejétől hitt bennem, és semmi mást nem csinált, csak bátorított, ez az apró lökés pedig az élet szinte minden területéhez kellett nekem. Köszönöm, Harry. Ezredjére is.

"Egyébként az X Faktor házban töltött idő rendkívül gyorsan eltelt, alig pislogtam párat és már a video diary-ket meg a különböző interjúkat gyártottuk sorra egymás után. Esküszöm, hogy még életemben nem nevettem annyit, mint akkor azokon a lépcsőfokokon ülve! Emlékszem (ezt amúgy most úgy mondom, mintha évekkel ezelőtt lett volna, pedig csak pár hete történt), hogy a video diaries negyedik heti részében be volt kötve a szemed egy fekete kendővel. Mellettem ültél a lépcső legalsó fokán, és éppen arról volt szó, hogy a dalunkat az egyik adáshoz az utolsó pillanatban kellett megváltoztatni, amikor a kezedet felém fordítva egy pacsira vártál. Nem láttál semmit, szóval kicsit lassan érintettem a tenyerem a tiédhez, de te nem vetted el a kezed azonnal. Annyira furcsa érzés volt. Egyáltalán nem olyan, mint amikor Niallel vagy a többi fiúval pacsiztam. Sokkal... különlegesebb? Talán ez a megfelelő szó rá. Nem tartott túl sokáig ez a megmagyarázhatlan(ul jó) érzés, de amikor a kezeinket egyszerre tettük le magunk mellé, egy határozottan nem elfojtott mosollyal néztem vissza rólad a kamerába. Időközben el is felejtettem, hogy mi volt a téma. Ahj, mit teszel velem, Louis?"

Fogalmam sincs, hogy mikor volt az a pillanat, amikor végre bevallottam magamnak, hogy Harry - a dús, barna fürtjeivel, az elképesztően aranyos gödröcskéivel és a mai napig kisfiús mosolyával - igenis felkeltette az érdeklődésem, de arra tisztán emlékszem, hogy mit éreztem akkor; összezavarodottságot. Semmit nem értettem, ami körülöttem történt, és kellett egy kis idő, mire elfogadtam, hogy teljesen normális, ha fiú létemre egy másik fiút szeretek. Harryvel erről nem beszéltünk, és nem is éreztem szükségét. Valahogy mindketten tudtuk, hogy ez a kettőnk dolga volt, és hogy magunktól kell majd rájönnünk, mi is ez az egész. Ha nagyon költői akarnék lenni, azt mondanám, hogy sodródtunk az árral, de az igazat megvallva tényleg így történt, a video diaries pedig csak segített abban, hogy a tinédzser szívem hétről-hétre egyre jobban belezúgjon a göndörbe.

Apropó video diaries... Őszintén szólva, a mai napig nem értem, hogy mi volt a célja ennek a "sorozatnak". Főleg, hogy még a részek témáit sem mi döntöttük el, hanem előre megírták és ideadták nekünk, mi meg naívan követtünk minden utasítást, mert az X Faktoros szerződés miatt ezt kellett tennünk. Azóta már rájöttem, hogy tinédzserként az ember még nem biztos, hogy minden kisebb-nagyobb akadályt elsőre észrevesz. Vegyünk példának engem: több hónap és hátbaszúrás kellett ahhoz, hogy végre felismerjem a problémát. Azt a problémát, ami aztán sok-sok évig elkísért a karrierem során, és ami valahol még mindig ott evickél a farvizemen. Már szinte láthatatlan, de attól ott van. Nem megy sehova, nem tehetek ellene semmit, és talán ez a legnagyobb baj.

"Észre sem vettem az idő múlását egészen addig, amíg az első dalunk videóklippjének forgatásán nem találtam magam. What Makes You Beautiful. Szerintem tökéletes dal, és bár nem én írtam, mindig úgy éneklem, mintha neked szólna. Tőlem neked. Amolyan nemhivatalos monológ, amiben azt ecsetelem, hogy legyél magabiztosabb, mert igenis van mire büszkének lenned.

A forgatás utolsó napján vettük fel azokat a jeleneteket, amikor a tengerparton üldögéltünk, és éjjel csillagszórókat gyújtottunk. Mindkettő különleges volt, de mégis az tetszett a legjobban, amikor szorosan mellettem álltál, és szinte a kezemet markolva nevettél valamin. Olyan gyönyörű voltál, Louis."

Vicces, mert ott, akkor én is pont ezt gondoltam Harryről. Azt kívántam magamban, hogy milyen jó lenne, ha ő is úgy gondolkodna rólam, ahogyan én róla, és még fogalmam sem volt arról, hogy ha ez így is lenne, mihez kezdenék. Nem igazán volt azelőtt senkim, így nem rendelkeztem túl sok tapasztalattal, de abban átkozottul biztos voltam, hogy Harry más, mint addig bárki, aki valahogyan "csak úgy" berobbant az életembe.

"Tizenhat évesen valóra vált az egyik legnagyobb álmom, és mindez olyan gyorsan történt, hogy mire feleszméltem, már a színpadon álltam. Az X Faktort ugyan nem nyertük meg, de én így is nagyon büszke vagyok magunkra. És rád is büszke vagyok, Louis. Láttam, hogy az első igazi fellépésünk előtt mennyire remegett a kezedben a mikrofon. Ordított rólad, hogy bizonytalan vagy, de én azt akartam, hogy jól érezd magad, szóval minden erőmmel azon voltam, hogy felvidítsalak. Azt hiszem, jó munkát végeztem, mert a mosolyod aznap este a legnagyobb volt, amit valaha láttam az arcodon. Talán ez az a dolog, ami a leggyönyörűbbé tesz téged. Nem kellett sok idő, míg elengedted magad, és biztos vagyok benne, hogy szívből énekeltél. Láttam rajtad. Nem mellesleg, halálian édes voltál, amikor maszatos arccal kapaszkodtál a nyakamba, és így énekeltük az első dalunk refrénjét. Nem tudom, kinek az ötlete volt a torta, de nagyon jól tette, hogy megvalósította. Imádtam azt az estét."

Hazzám... Vajon ha tudtad volna, hogy mi jön ezután, akkor is belevágtál volna ebbe az egészbe?

— — — — — — — — — — — — — — — —

2020.10.09.