soap | sope // FORDÍTÁS ⚣

10

Ez alkalommal nem Hoseokon volt sor, hogy rosszul érezze magát ébredés után. 

Yoongi úgy érezte magát, mintha valaki kettéhasította volna a koponyáját, miközben a gyomrát hullámokban ostromolta a hányinger. Nem bírta sokáig visszatartani, hamar felpattant és a fürdőszobába sietett, hogy ha nem is az összes, de a lehető legtöbb fájdalmat kiadja magából.

Ez úttal nem volt senki, aki mellette lett volna, míg ő kiadta magából az éjszaka folyamán bevitt alkoholt a szervezetéből. A teste megállás nélkül remegett, hiába próbált belekapaszkodni a vécécsészébe valami támaszért. 

Mikor végre látszólag kiadta magából a folyékony méreganyagot, lehúzta a vécét és visszatámolygott az ágyához. 

Felszisszent, mikor a feje a párnára hullott, a dübögő fájdalom a fejében nem segített a helyzetén. Belemarkolt szőke tincseibe, hogy valahogy enyhítsen a fájdalmon. Nem vette észre, hogy eközben Hoseok lassan kinyitotta az ajtót.

- Yoongi? Jól vagy?

A szőke résnyire kinyitotta az egyik szemét, hogy az ajtóban álló vörösre nézzen, aki a kezében egy pohár vizet és pár tablettát tartott.

Yoongi nem bírta nyitva tartani a szemeit, a Hoseok mögül érkező fény bevilágította a szobát, ami fokozta a fájdalmat a fejében. Vagy nagyon téveszmés állapotban volt vagy Hoseok ma még a szokásosnál is jobban hasonlított a napra. 

Újra kinyitotta a szemeit, hogy végignézzen legjobb barátján. Gyöngyházfényű fogai voltak, a sötétedő vörös haja szép keretet adott arany barna bőrének. Yoongi szemei lejjebb vándoroltak a fiú ruháira, ami ezúttal egy élénk sárga pulcsi volt- amit egyszer már kölcsönvett tőle- és egy szürke bemelegítő. Ez így egyben Yoongit a napfelkelte emberi megtestesítőjére emlékeztette. És gyönyörű volt. 

Ő volt gyönyörű. 

Yoongi képtelen volt levenni a szemeit róla. 

- J- jól vagy, Yoongi?- kérdezte meg Hoseok még egyszer, ezúttal akadozva. A szőke elkalandozott tekintettel nézett rá és ezt még ő sem tudta figyelmen kívül hagyni.

Yoongi gyorsan pislogott párat, hogy kiszakítsa magát a transzból, amibe látszólag belesüllyedt. A szívverése felgyorsult, mikor rájött, mit csinált megint. Abbahagynám végre, hogy így nézzek Hoseokra? Baszki, egyre gyakrabban történik ez meg.

- Oh, aha- válaszolt suttogva, ugyanis minden hang efölött növelte a fájdalmat a fejében.- Igazán nagyszerűen.

Hoseok felkuncogott és leült az ágy Yoongi oldalára eső felére.

- Tessék, vedd be ezeket- nyújtotta felé a gyógyszereket.- Segít a fejfájáson, bízz bennem.
- Mindig azt teszem...- motyogta Yoongi fél kézzel feltolva magát, hogy inni tudjon anélkül, hogy kiborítaná a vizet. Hoseok óvatosan adogatta a gyógyszereket, amíg aztán mind eltűnt.- Köszi, Hobi- nyögött fel Yoongi és csukott szemmel visszafeküdt a párnára-, de nem kell vigyáznod rám. 
- Hülyeség, persze, hogy kell- csitította el Hoseok komoly hangon.- Te is vigyáztál rám, mikor ételmérgezést kaptam.

Hoseok végül elmosolyodott és kisimította hyungja szőke tincseit a homlokából. 

- Köszönöm. Mi történt múlt éjjel? Nem emlékszek semmire azután, hogy annyit ittam Jiminnel.

Hoseok mosolya elhalványult, mikor rájött, hogy Yoongi semmire nem emlékszik. Nem emlékszik arra, hogy együtt táncoltak és hogy majdnem megcsókolta őt. 

Nem emlékszik semmire, de miért is fáj ez ennyire?, gondolta Hoseok szomorúan. Örülnöm kéne neki.

És örült. Ha az idősebb emlékezne arra, amit tenni próbált, szégyellné magát. Valószínűleg arról nyökögne, hogy mennyire részeg volt meg hülye és semmit nem gondolt komolyan. Hogy ez csak egy baleset volt.