soap | sope // FORDÍTÁS ⚣

14

Délután három volt. Yoongi a bittersweet kávézóban ült egy forró csésze kávéval és a barátjára várt.

Állát a tenyerében pihentette, a másik kezében pedig egy szívószálat tartott, amivel korábban a fekete folyadékot kavargatta.

Nem volt tükörre szüksége ahhoz, hogy tudja, milyen színben van. A sötét karikák a szemei alatt valószínűleg élesen elütöttek sápadt bőre színétől, a szemei pedig vörösek voltak a rengeteg könnytől, amit az utóbbi időben hullatott. Úgy nézhetett ki, mint aki be van állva.

Négy nap telt el, mióta Yoongi utoljára látta a gyönyörű napsugarat, aki nem más volt, mint a saját legjobb barátja. Sokkal sokkal jobban hiányzott neki Hoseok, mint amennyire azt magának beismerte, de ó, hogy meg akarta ölelgetni a fiút!

Ding!, csapódott ki a kávézó ajtaja. Egy ideges, ugyanakkor kíváncsi Park Jimin jelent meg, kinek orrába rögtön beszökött a jellegzetes kávé szaga. Ez volt a szőke szabadnapja, és nagyon utált a munkahelyén lenni, amikor nem volt kötelező, viszont a barátjának szüksége volt rá. És ki ő, hogy nemet mondjon?

Jimin tekintetével hamar megtalálta az idősebb apró termetét, ami méreteiben tekintve nem sokban ütött el sajátjától. Az első dolog, ami feltűnt neki, a fiú haja volt. A sötét hajtövei elütöttek haja kiszőkített többi részétől, ami úgy nézett ki, mintha már napok óta nem látott volna fésűt. Yoongi szétszórtnak látszott, és ez aggodalmat ébresztett a fiatalabban. Yoongi általában figyelt a megjelenésére, a jelenlegi állapota éppen ezért piros zászlóként lebegett Jimin szemei előtt. 

- Nos, úgy nézel ki, mint aki a vállán hordja a világ minden problémáját- jelentette ki Jimin. Yoongi felkapta a fejét és végig nézte, ahogy barátja kihúzza a szemben lévő széket, majd leül rá.
- Ja, gyakorlatilag ez történik- sóhajtott fel Yoongi, és kávéját újra kavargatni kezdte a kis szívószállal. Jimin nyugtalanul nézte az idősebbet. Valami baj volt.
- Szóval mi vett rá arra, hogy behívj a munkahelyemre a szabadnapomon?- viccelődött abban reménykedve, hogy egy kicsit feloldja a hangulatot, de erre Yoongi szíve csak hevesebben kezdett verni.

Hirtelen eljutott a tudatáig, hogy éppen elkészül mondani Jiminnek, hogy mi történt pár nappal ezelőtt, ez pedig pánikolásra késztette. Őszintén fogalma sem volt, hogy miért érzi magát ennyire idegesnek. Természetesen tudta, hogy Jimin támogatni fogja bármi legyen, ezért nem is volt mitől tartania.

Légy férfi, te nyomorék, szólalt meg Yoongi önbizalma. Ne idegeskedj. Egyébként is megtörtént volna szóval jobb, ha csak túlesel rajta. 

A kezei összeszorultak a kávéscsésze körül és megfeszítette az állkapcsát. Eztuán lassan ki fújta, majd beszívta a levegőt. 

- Megcsókoltam.

Jimin megemelte az egyik szemöldökét és várta, hogy a szavak eljussanak a tudatáig. Yoongi azt hitte, ez lesz az össz reakciója, de aztán a fiatalabbnak szó szerint leesett az álla és kitágultak a szemei.

-... Micsoda?

A szavait igazából csak suttogta, amire Yoongi szíve lesüllyedt egészen a gyomráig. Égő arcát lefordította az asztal felé. 

A piszkos szőke hajú az asztalra könyökölt, ujjait átfuttatta a haján. 

- Kit? Hoseokot?

Yoongi az ujjait piszkálta, továbbra sem nézett fel. Nem akart ránézni Jiminre. 

- Um... a- aha. 
- Adj egy percet, hogy... gondolkozzak- csöndesült el Jimin hangja. Yoongi felkapta a fejét, hirtelen eltöltötte az aggodalom, hogy Jimin mérges lesz rá az érzései miatt.
- Mit értesz gondolkozás alatt?
- Hát, éppen most vallottad be, hogy gyakorlatilag meleg vagy! Fel kell dolgoznom, Yoongi hyung!