távoLI ARc

34.

• ɀꪮꫀ •

- Nem akarunk csinálni valamit?- ültem le a kanapéra a pilóta mellé, aki a statisztikákat és az analitikákat tanulmányozta éppen át, miközben én a nyitott laptopba gépeltem a jelentés erről a hétvégéről.

- Csak még ezt befejezem.- hajolt volna oda hozzám, hogy nyomjon ajkaimra egy csókot, de tekintve, hogy mindkettőnkön szemüveg volt, ez nem éppen úgy sikerült, ahogy ő azt eltervezte. A két szemüveg összecsattant, én pedig nevetve dőltem hátra a pilóta döbbent tekintetét látva- Máskor jobban oda kéne figyelnem, vagy valamelyikünk hordhatna kontaktlencsét.- gondolkodik el a pilóta, miközben visszamélyed a papírjai közé.

- Hát én nem, az is biztos, egyszer pont elég volt!- nyitom fel ismét teljesen az ölemben csücsülő laptopot, így Fufy is simán belefért az ölembe.

- Volt kontaktlencséd?- néz rám kíváncsian a brit, így én bólintok.

- Egyszer tizenöt évesen, talán, amikor azt mondta az orvosom kell szemüveg, de nekem nem tetszettek, és persze apa szeme fény rá tudta beszélni apucit, hogy vegyünk inkább kontaktlencsét. Két nap után sírni tudtam volna tőle, olyan kényelmetlen volt.- ingatom a fejem, ő pedig csak bólint.

- Akkor marad az, hogy nem egészséges, ha mindketten egyszerre dolgozunk.- erre mindketten elnevettük magunkat, majd én felvettem a telefonom, ami csörögni kezdett az asztalon, és Violet nevét írta ki.

A lánnyal megbeszéltem a következő verseny vázlatos menetrendjét, majd utána még egy jó fél óráig csak úgy a semmiről beszélgettünk, miközben én hason fekve nyomkodtam a gépemet az ágyon, valami jó programot keresve nekem és a pilótának a szabad hétre. Ahol pihenni is tudnunk, és nem is unatkozunk annyira. Ez a nyugalom egészen addig tartott, amíg valaki rám nem feküdt, és az állát meg nem támasztotta a fejem búbján.

- Mi jót csinálsz?- fogta át kezeivel csípőmet, lábaival azonban támasztotta magát, hogy ne az egész testsúlya nehezedjen rám.

- Programot keresek.- jelentettem ki határozottan.

- És találtál valami jót?- teszi fejét enyém mellé, hogy ő is láthassa a képernyőt, amin éppen egy online katalógus volt megnyitva.

- Ez tetszik.- fordítom teljesen felé a gépet, ő pedig komoly arccal olvasni kezdi az ajánlót, és egészen a legvégéig semmit sem tudok leolvasni az arcáról, amikoris lágyan elmosolyodik, majd egy csókot nyom ajkaimra.

- Beszélek Hamiltonnal, hogy vigyázna e Fufyra, amíg te szobát foglalsz!- kelt fel rólam, majd szemüvegét a komódra dobva indult ki, már a füléhez szorítva a telefont.

Pötyögtem párat a gépemen, majd a telefont emeletem magamhoz, hogy lefoglalhassam a szobánkat a következő hétre. Szerencsére mire hét közepe van, így szinte senki sem szeretett volna szobát foglalni, ezért ez nem is ment ilyen nehezen.

- Lewis vigyáz Fufyra Chloéval, ha legközelebb őket is visszük.- jött be a szobánkba Lando, majd leült mellé, és egy puszit nyomott a halántékomra.

- A szobánk is megvan, már ma délután is mehetünk, ha úgy van kedvünk, mondjuk azt nem akarták elhinni, hogy én vagyok én, de ez van.- rántottam vállat, a pilóta pedig nevetve nézett rám.