Forgiveness

I. - Hermione

Három év telt el azóta, hogy Hermione Granger elvégezte a Roxfortot és utoljára találkozott Draco Malfoyjal. Három gyötrelmes év.

A lány, amikor elhatározta, hogy színt vall a fiúnak, ő már sehol sem volt, és Hermione összetörten állt a régen oly impozáns Malfoy-kúria romjai között.
Onnantól nem volt nyugta. Két és fél év alatt beutazta a fél világot, csakhogy megtalálja a szürke szempár gazdáját, de mindhiába. Dracot mintha a föld nyelte volna el.
Egyszer eljutott Görögországba is, és nem is sejtette, mennyire közel van szíve másik feléhez. Valamit mégiscsak megérezhetett, mert többet nem kereste Dracot, hanem visszatért a szüleihez és barátaihoz, és beiratkozott a gyógyítói iskolába.

Ennek már fél éve, de azóta is minden éjjel a fiúval álmodik, pedig tudja, helytelen.
Két hónappal ezelőtt Ron Weasley megkérte a kezét, és ő igent mondott. Szerette őt. Nem azzal a mindent elsöprő vad szerelemmel, amit Draco iránt érzett, de Ron mellett családra lelhetett.

- Ó, nézd, az a virágfüzér menne az Odú kinézetéhez az esti fényben! – mutatott Ginny Weasley az egyik virágos bolt kirakatára. Hermione éppen Lunával és Ginnyvel sétálgatott az Abszol Úton, hogy beszerezzék a közelgő esküvőhöz a kellékeket. A határidő igencsak szorította őket, ezért egyre gyakrabban keresték fel a különböző boltokat.

- Igen, tényleg nagyon szép, – mosolygott Hermione. – nézzük meg közelebbről.
-Á, biztos tele van narglikkal. – közölte álmatagon Luna. Két barátnője csak nevetve legyintett és beléptek az üzletbe.

- És, várod már az esküvőt, Hermione? – kérdezte Ginny.

- Igen, Ronnal nagyon nyugodt, és kiegyensúlyozott életünk lesz, ami igazán ránk fér. – válaszolta őszintén a lány.

- És hol marad a boldogság, izzó, szerelem, felemésztő vágy? – tette fel Luna a kérdéseit. Nos, igen, Luna nagyon tudott kérdezni, ha nem épp nemlétező lények keresésével volt elfoglalva.

- A boldogságban nem kételkedem, de az utolsó kettővel nem mentem sokra legutóbb sem. – komorodott el Hermione, és ösztönösen megérintette a bal csuklóján lévő ezüstláncot. Draco Malfoy utolsó ajándéka.
Két hónappal a fiú eltűnése után Hermionét egy kis ékszerdoboz várta a nappaliban, amikor hazaért. Hevesen dobogó szívvel nyitotta ki, mert tudta, kitől kaphatta. A dobozkában egy gyönyörűszép, ezüst karkötő volt, egy aprócska zöld kővel díszítve. A karkötő mellett egy cetli is volt, amelyen ismerős kézírással ez állt:
„Ő minden, amire vágysz, minden, amit nem kaphatsz meg."
Hermione zokogott, és tudta, hogy a karkötőt örökké viselni fogja, ahogy a cetli is vele lesz midig. Nekik csak ez maradt.

- Hé, Hermione, neked melyik tetszik? A zöldes vagy a pirosas árnyalattal díszített virágfüzér? – rántotta vissza a jelenbe Ginny hangja.

- A piros színű tökéletes! – mosolygott, bár szíve szerint a zöldes füzéreket választotta volna... - Ó ne haragudjatok lányok, el kell mennem, délre vár a varrónő az előzetes méretpróbára. – nézett az órájára. Igazából fél egyre volt időpontja, de szüksége volt egy kis egyedüllétre, mert fullasztó volt számára a virágososdi és a régi emlékek kavalkádja egyszerre.
- Befejezitek, kérlek a füzérek kiválasztását? Mehet mindenből a piros árnyalatú, de bízom bennetek, ti vagytok a legjobbak. –mosolygott a barátnőire és már ki is lépett a boltból.

Nem tudta, merre tart, csak azt, hogy kell egy kis szünet. Az utóbbi időben sokszor szerette volna lemondani az esküvőt, úgy érezte, egy másik férfit megcsal vele. Már nem kereste őt, de a hiánya még mindig égette belülről a lányt.

Elképzelte, milyen lehet a három évvel idősebb Draco. Biztos jót tett neki az idő... vajon még mindig olyan kócosan édes a haja? Szereti még a csokis kávét? Vajon még mindig olyan igéző a sze... ekkor nekiütközött valakinek, és felpillantott, hogy elnézést kérjen, de teljesen ledermedt.

- Granger. – suttogta Draco Malfoy.

*********************************************************************

Sziasztok! Ez lenne az első fejezet. :) 
Remélem, tetszik nektek! Bármilyen kritikák, akár pozitív, akár negatív szívesen veszek :) A borító feltöltése folyamatban van, csak még nem volt időm megszerkeszteni.