Forgiveness

II. - Draco

Három gyötrelmes év telt el azóta, hogy Draco Malfoy befejezte a Roxfortot és utoljára látta Hermione Grangert. Három gyötrelmes év.

Majd belehalt minden külön töltött napba. Tudta, hogy a lány össze fog törni és azt is, a keresésére indul majd, de mégsem bírt Angliában maradni, így Görögországba költözött. Az úti cél igzából mindegy volt neki, csak az volt a fontos, hogy többet senki se bánthassa miatta Hermionét.

Az elmúlt évek alatt volt pár kapcsolata, de mindegyikben mogyoróbarna szemű szerelmét kereste, így ezek a kapcsolatok pár hétnél nem tartottak tovább. Hozzáérni egyik lányhoz sem ért úgy, mert egyik sem tudta volna megadni neki azt az örömet, amit annyira áhított valakitől.

Két hónappal görögországi költözése után egy magányos estéjén ne bírta tovább, elővette az ezüst karkötőt rejtő dobozt, amit az érkezése napján vásárolt egy szép boltban, gyöngybetűivel firkantott egy üzenetet és elküldte a lánynak.
Egyszer-kétszer, amikor megingott, legilimenciával bejutott a Hermione álmaiba, így tudta meg többek között azt is, hol lakik,
Remélte, üzenete elér szerelme szívéhez. Aznap éjjel újra vele volt az álmaiban.

Fél évvel később találkozott édesanyjával, aki hamarosan hozzáköltözött. Kiderült, a szomszéd városban bujkált férje elől. Narcissa Malfoy válni akart. Voldemort halála után Lucius nem tett le imádott ura terveiről, és folytatta a mugliszületésű varázslók kínzását csatlósaival együtt. A nőnek ebből elege lett, először faképnél hagyta férjét, egy ideig rejtőzködött különböző országokban, végül Görögországba utazott, ahol találkozott fiával és pár héten belül hozzá is költözött a házimanójukkal, Montyval együtt. Draco pedig örömmel osztotta meg magányát velük.

Egy reggelen, amikor az ifjú Malfoy az erkélyen iszogatta a kávéját egy ismerős hajzuhatagot vélt felfedezni a tömegben.
Szíve hevesebben kezdett verni, és majdnem odarohant a lányhoz. Hát még mindig keresi? Több mint két év elteltével is?
De a vészharang, ami apja hangján szólalt meg, emlékeztette, hogy nem szabad a szíve után mennie. Így úrrá lett remegésén, felöltötte a közöny álcáját, és egy sugallatot küldött Hermionénak, hogy elég volt Draco kereséséből, térjen haza, éljen, legyen nyugodt és boldog élete.
Draco Malfoy aznap határozta el, visszaköltözik Angliába.

Egyik este odalépett édesanyjához, aki éppen Montyval varrt valamit.
- Anyám, beszélni szeretnék veled. – kezdte. – Arra gondoltam, hazatérhetnénk. – Narcissa kezéből kiesett a tű.

- Fiam, megőrültél!? Apád rögtön tudna róla! A mágiánkat összeköti a házassági fogadalom, egyből megérezné, ha a közelben lennék. Egyáltalán hová mennénk? A romos házunkba? Tudod, mennyire gyűlölöm azt a helyet! - akadt ki teljesen a nő.

- Anya, nyugodj meg, kérlek. – Draco ne számított ilyen hevességre. – Már gondolkozom ideje a dolgon, végeztem egy kis kutatást is, és van olyan bűbáj, amely elrejti a házassági eskü mágiáját. Elég bonyolult, de megoldható. Illetve utólagos engedelmeddel már elkezdtem a kúria újjáépíttetését, de a berendezést, a színek, és a hangulat kialakítását rád bíznám, ha nem bánod. Tudom, mennyire szereted az ilyen dolgokat. – mosolygott anyjára. – Sőt, a ház a kívülállók számára a jelenlegi formáját fogja mutatni, így senki nem fog rólunk tudomást szerezni.

- Komolyan, Draco? Megtennéd értünk? Hazatérhetünk? – sírta Narcissa, mert szíve mélyén azért a kúria volt az igazi otthona.

- Igen, anya. Hazatérhetünk. – simogatta Draco édesanyja haját. Hosszú idő óta aznap este végre boldog volt egy oly régen megsebzett család..

Négy hónappal később mikor már mindent összepakoltak, és a kúria is készen állt a fogadásukra, a Malfoyok visszaköltöztek régi-új otthonukba. Minden az előzetes tervek szerint alakult, így senki nem tudott az érkezésükről.

Draco két hónap múlva hagyta el először otthona falait, mert nem akart kockáztatni. Ám azon a napon olyan szép idő volt, hogy nem bírt nyugton maradni, és az Abszol Útra indult egy finom csokis kávé reményében. A kedvenc kávézójának tulajdonosa, Mrs. Hastings most is boldogan üdvözölte régi vendégét, és megjegyezte, milyen jól fest. Draco büszkén elmosolyodott és a szokásost kérte. Miután végzett a kávézóban, céltalanul sétált az utcán a májusi napsütésben, amikor valaki nekiütközött. Már nyitotta volna a száját, hogy arrébb átkozza az illetőt, de amikor lenézett, a lélegzete is elállt.
- Granger. – suttogta.

***********************************************************************

Sziasztok! 
Íme a második fejezet. Örülök, hogy már páran elolvasták az elsőt, remélem tetszett, és ez is fog :)
Egy pár fejezetet már megírtam előre, mert már elég régen lapul a fiókom alján ez a történet, úgyhogy most kicsit gyorsabban fogom hozni a részeket. 
Ha tetszett, vagy ha nem, írjátok meg a véleményeteket, nagyon számítok rájuk! :)