Forgiveness

Prologue - Devils don't fly

Hermione Granger épp egy halálfaló elöl menekült a csata közben, folyamatosan átkokat küldve az ellenségre. Idegesen az órájára nézett, már csak alig egy óra volt hátra éjfélig, addig kapott Harry időt Voldemorttól. Reménykedett, hogy barátja nem megy el a találkozóra, de belül rettegett a következményektől.

Ártása végre célba ért, mert mikor hátranézett, a halálfaló eszméletlenül feküdt a földön. A szeme sarkából egy árnyat látott elsuhanni az folyosó végén, ezért visszafordult, és követni kezdte. Rögtön tudta, hogy nem ellenség, mert már jól ismerte a sebes mozdulatok gazdáját.

A romos folyosóra bekanyarodva meg is pillantotta személyt. Utánakiáltott.

- Draco, állj meg! – a fiú először megdermedt, majd a lány felé fordult.

- Granger. Nem kellett volna utánam jönnöd. – sóhajtotta lemondóan.

- Mi történt veled, Draco? Több, mint két hete nem beszéltünk, és most is kerülsz. – Hermione közelebb lépett Dracohoz.

- Ne! Maradj ott, kérlek. – állította meg a szőke. - Menj vissza a barátaidhoz, gondoskodom róla, hogy ne essen bajod.

- Nem. Amíg nem beszéltünk, nem megyek sehová. Ne zárj ki, kérlek, mondd el, hol voltál, és mi történt. – kérte a lány. Esze ágában sem volt ott hagyni a szőke fiút.

- Semmi olyan, amiről tudnod kéne.

Draco utálta, hogy ennyire hideg a lánnyal, de nem sodorhatta még nagyobb veszélybe.
Hermione kezdett dühbe gurulni.

- Mondd el, vagy legilimentállak!

- Te akartad tudni, Granger. Ez történt. - azzal felhúzta a bal karján az inget. Hermione szeme elkerekedett. A Sötét Jegy ott feketéllet a fiú hófehér bőrén.

- Merlinre, Draco, mit tettél?! – kérdezte elborzadva. Egész testébe remegett.

- Jaj, Hercegnőm, ne tégy úgy, mintha nem is sejtetted volna. Okos lány vagy te, már rég rájöttél. –felelte Draco.

Ránézett a lányra, aki még mindig nem tudott úrrá lenni a remegésén, és egyre csak a karján lévő jegyet bámulta.

- Ez akkor sem helyes! Meg kell találnunk a módját, hogy...

- Hogy mi? Ki tudja, mi lesz a csata kimenetele? Talán sikerül Potternek, talán nem. Nézd, Granger. Tudtad pontosan, mit vállalsz, amikor velem kezdtél. Nekem ez a jövőm. Én...nem a jó oldalon állok, sosem lehetek szabad.

- Nem! – kiáltotta Hermione. – Nem Draco, ez történhet így! Te ne vagy rossz, csak az apád kényszerített. De te nem vagy olyan mint ő! Találunk megoldást. Kérlek, gyere velem, nem kell így élned.

- Menj el, Granger, és ne áltasd magad. Én a családom láncaival születtem, ami miatt segítenem kell most a társaimnak.

Hermione megindult Draco felé, de a fiú pálcát rántott, és egyenesen a lányra szegezte.

- Ezt nem gondolod komolyan – hitetlenkedett a lány. Már kevés választotta el a sírástól.

- Nem hagysz más választást. Mit tegyek, hogy felfogd végre Granger? Átkozzalak meg? Hagyj békén, köztünk mindennek vége. – minden egyes szó marta a torkát, de nem volt más választása.

Hermione dühében szintén pálcát rántott. A két fiatal izzó tekintettel nézett egymás szemébe.

- Fordulj fel, Malfoy. Gyűlöllek! Már azt is megbántam, hogy valaha közel engedtelek magamhoz, te utolsó, aljas...