Forgiveness

VII. - Beszélgetések

Draco nem tudta, hová menjen Hermione házából, a kúriába viszont még nem akart visszamenni, semmi kedve nem volt anyja szemrehányásához. Ezért elhoppanált az első helyre, ami eszébe jutott, Blaise Zabinihez.

Felindultságában elfelejtette a megbeszélt jelet elküldeni (három fehér fénycsóva, ami azt jelentette, biztonságos találkozniuk), ezért Blaise-t meglepte barátja érkezése.

- Draco, te meg mit keresel itt? –csodálkozott Blaise. Az elmúlt hetekben találkoztak párszor, de Draco sosem bukkant fel csak úgy, előtte mindig elküldte a megbeszélt jelzést.

- Nem tudom. De egy whiskey jól esne. – felelte a szőke férfi. – Bemehetek esetleg?

- Persze, haver, gyere csak. Szólok Trixinek, hogy hozzon valami erőset, azt hiszem, rád fér. – a név említésére azonnal megjelent egy aprócska házimanó, a fején egy óriási sárga masnival. Blaise italt hozatott vele, és pár perc múlva már a whiskey-t iszogatták a nappaliban.

- Látom, Tory nem unatkozik. – utalt a manóra Draco. – Tényleg, ő most hol van?

- Áh, az anyjával intézik az esküvő körüli dolgokat. Nem tudnak dönteni a bézs és a csontfehér szalvéta között. Nekem pedig ehhez nincs türelmem.

Az esküvő szó hallatára Draco egyszerre itt meg pohara tartalmát, ami barátjának is feltűnt.

- Mi van, Draco, mi bajod? Anyád csak nem rád akar erőltetni egy esküvőt? A Malfoy-név visszaállítása miatt? – kérdezte Blaise.

- Mi? Dehogy, teljesen másról van szó...Grangerről.

- Grangerről? Ő hogy jön a képbe? – lepődött meg a barna hajú férfi.

Draco Malfoy legjobb barátjaként Blaise szinte mindent tudott barátja és a griffendéles lány közötti dolgokról. Nem helyeselte, de néha azért segített nekik eltűnni pár órára az iskolában..

- Találkoztam vele tegnap az Abszol Úton. Hidd el, nem direkt volt, mindketten nagyon meglepődtünk. De nagyon jó volt őt újra látni. Még mindig gyönyörű, sőt.. – mosolyodott el Draco.

- Na és ő? Ő is örült a találkozásnak? Gondolom nem, mert akkor nem nálam ülnél whiskey-vel a kezedben.

- Férjhez fog menni. – felelte a szőke tömören, és olyan erősen szorította a poharat, hogy majdnem eltört.

- Hm. Na és melyik hős griffendéles a „szerencsés"? Potter vagy Weasley? - kérdezte Blaise.

Őszintén szólva, nem lepte őt meg Granger jegyessége. Tudta, hogy valaki hamarosan gyűrűt húz az ujjára, hiszen koruk legokosabb boszorkánya volt, nem mellesleg elég jól is nézett ki. Sajnos azt is sejtette, az a valaki nem Draco Malfoy lesz.

- Weasley. – köpte a nevet Darco. – Ha csak belegondolok, hogy egy ujjal is hozzáért...erre innom kell. –azzal újra teletöltötte a poharát.

- Draco, haver, sejthető volt, hogy nem veled fog összejönni, a háború megváltoztatott mindenkit, te eltűntél három évre, Granger pedig itt maradt. Nem várhattad, hogy éveken át epekedjen utánad, el kellett kezdenie élni az életét. – fogalmazott óvatosan Blaise.

- Csókolóztunk. – vágta rá a szőke. – Tőle jövök, és ha nem jut eszébe Vízlipatkány, továbbmentünk volna.

- Mi? Merlinem.. elbaszott egy helyzet ez. Ki sem néztem volna Grangerből, hogy képes megcsalni valakit. Mit fogsz most tenni?

- Nem tudom, de még érez irántam valamit. Ebben biztos vagyok. Blaise, nem akarom elcseszni és még egyszer elveszíteni őt. – nézett elgyötörten Draco a barátjára.