Szerda délután fél öt volt, és Draco Malfoy éppen a fürdőszobatükör előtt borotválkozott. A tevékenység közben visszagondolt az elmúlt nap eseményeire.
Három év után újra találkozott azzal a nővel, aki az elmúlt években valamiféle reményt csempészett a mindennapjaiba. Az a lány, akire ő emlékezett, felnőtt, és egy gyönyörű fiatal nő lett belőle. Hajának vad göndörsége eltűnt, felváltották a lágy hullámok, amik most rendezetten keretezték szép arcát. A ruhatára is más lett, már nem a formális göncöket viselte, amik eltakarták testét, hanem lazább ruhákat hordott, így látni lehetett formás alakját.
Amikor meglátta Hermionét, hihetetlen öröm kerítette hatalmába, főleg, amikor viselni látta a tőle kapott karkötőt. Ám boldogsága nem tartott sokáig, mert az ujján kiszúrta a gyűrűt, ami félreértelmezhetetlen jele volt annak, hogy már valaki máshoz tartozik.
Ha arra gondolt, hogy az a Vízlipatkány akárcsak egy ujjal is hozzáért Hermionéhez, keze akaratlanul is ökölbe szorult. Többek között emiatt is viharzott el.
De meg kellett értenie, a lány döntött, és Draco nem volt itt, amikor döntenie kellett. Emiatt csakis saját magát okolhatja, és két üveg Lángenyelv whiskey nem fogja enyhíteni a mardosó féltékenységet és a bűntudatot.
Ezért megpróbálkozott máshogyan eltompítani fájdalmát: az éjjel addig tombolt szobájában, míg nem alig csak pár ép bútora maradt, majd mikor ezzel is végzett, lefeküdt a szőnyegre, és elaludt.
Tizenegy óra felé éles kopogásra riadt, ami az ablak felől jött. Két viharvert baglyot, egy sárgát és egy kicsi barnát pillantott meg. Feltápászkodott a szőnyegről, odament az ablakhoz, kioldotta a leveleket, a madarak rögtön elszálltak.
Kíváncsian bontotta ki őket, de tartalmuk ugyanaz volt, csak más stílusban:
„Malfoy,
5-kor legyél a Mágikus Fehérség szalonban.
Lehetőleg álcázd magad.
G.W"
és
„Kedves Draco Malfoy,
Én még hiszek a boldogságba és a szerelemben,
szóval kérlek ma 5 órakor gyere el az Abszol Úton
található Mágikus Fehérség nevezetű szalonba,
ha valami igazán szépet szeretnél látni.
Üdvözlettel,
L.L"
Draco ismerte ezt a boltot, ó, de még mennyire. Három éve sokszor állt meg a kirakata előtt, arról álmodozva, hogy egyszer egy bizonyos boszorkánnyal tér be ide... Nos, álma, ha nem is vált valóra, de ma azt a boszorkát látni fogja ott.
Sietve megtörölte az arcát, is elindult le a nappaliba lévő kandallóhoz. Kissé szégyenkezett, mikor meglátta édesanyját.
- Szép napot, fiam. Csak nem felébredtél? – kérdezte gúnyosan Narcissa Malfoy. Mivel hülye módon elfelejtett Disaudiót szórni a szobájára este, anyja mindent hallhatott.
- Szép napot, Anyám. Ne haragudj, mindent elmesélek, ha hazaértem, de most mennem kell. – és már nyúlt is a Hop-porért.
- Hermione az, ugye? Miatta volt? – kérdezte a nő. Draco erre csak rápillantott, de abból a pillantásból mindent ki tudott olvasni. – Vigyázz magadra! – kérte, és fiát már el is nyelte a kandalló tüze.
A szabó után Hermione elbúcsúzott barátaitól, és kábán hoppanált haza. Most nem az Odúba ment, nem lett volna ereje a sok emberhez. Gyorsan elküldte patrónusát a Weasley-knek, hogy ma már ne várják őt.
Otthon leült a kanapéra, kinyitott egy üveg bort, és elkezdte iszogatni, miközben Csámpás ott feküdt mellette. Iszogatás közben a délutánon gondolkozott. Milyen jól is kezdődött. Ginny és Luna elkísérték az Abszol útra, sokat nevettek, beszélgettek, majd ő egyszer csak kiborult, mint egy liba, és ekkor ütközött össze Draco Malfoyjal. Először rohadt dühös volt, hogy a férfi csak úgy megjelenik, és mintha mi sem történt volna, elkezd vele cseverészni. Nem ezt várta volna három év némaság után..
Majd a dühöt felváltották azok az érzések, amiket az utóbbi időben próbált elnyomni, több-kevesebb sikerrel. Aztán minden elillant, amikor a szőke férfi szeme a kezén lévő gyűrűre tévedt. És ahogyan reagált... mintha neki állna feljebb, hogy itt hagyta, és Hermione megpróbálta élni az életét. Hah!
Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérleve felpattant és az emeletre rohant. Rögtön megtalálta, amit keresett, egy egyszerű barna dobozkát.
Mikor kinyitotta, megrohamozták az emlékek. Képek kerültek elé a Roxfortból, ruhadarabok, levelek, ajándékok, kártyák, szalvéták... Megakadt a szeme egy képen, ami az első roxmortsi hétvégén készült hatodévben, Harry és Ron ölelik őt, miközben ő boldogan nevet. A háttérben egy szőke srác figyeli őket furcsa tekintettel... Azon a hétvégén kezdődött minden, ami Draco Malfoy és Hermione között volt.
Észre sem vette, de könnyei folyni kezdtek az arcán egy türelmetlen mozdulattal letörölte őket, és tovább kutatott a dobozban. Az apró tárgyak és levelek ezernyi emléket juttattak Hermione eszébe. Minden elsuttogott örökké, az összes titkos együtt töltött perc, tiltott érintések, szenvedélyes csókok, vággyal teli éjszakák, minden egyszerre pergett le a szemei előtt, és amikor a hatodéves téli bálhoz ért, elszakadt a cérna, és a falnak dobta a dobozt.
- Cseszd meg, Malfoy! – kiáltotta, majd zokogva borult az ágyára. Addig sírt, amíg el nem aludt.
***********************************************************************
Sziasztok!
Ez a rész inkább leíróbb, mint párbeszédes, szerettem volna a két főszereplő szempontjából bemutatni, hogyan élték meg a lelkükben a találkozást.
Remélem, nem sikerült unalmasra :)
YOU ARE READING
Forgiveness
Fanfiction"Ő minden, amire vágysz, minden, amit nem kaphatsz meg." Stephenie Meyer A történet a Roxfort után játszódik, és nem követi szorosan a könyvek cselekményét. Minden jog, m...
