Forgiveness

VI. - Heves érzelmek

- Na, mi áll benne? - kíváncsiskodott Luna, de Hermione csak állt meredten, ezért kikapta a kezéből a papírt és Ginnyvel együtt elolvasták.

- Merlin szakállára, Hermione! Malfoy volt a pincér! - sikította. - Vajon hogy bírta ki, hogy ki kellett szolgálnia minket..?

- Nem tudom, Gin, de én ennél többet már képtelen vagyok elfogadni. - túrt a hajába Hermione.

- Ó, ugyan, Hermione, te vagy a legerősebb nő, akivel valaha találkoztam, kibírsz te ennél sokkal többet is. - mosolygott kedvesen Luna. - Tudod mit? Menjünk vacsorázni. Egy korsó vajsör kiűzi a fejedből a gondolatokat.

Azzal elindultak. De Luna tévedett. Hermione fejéből nem röppentek ki a gondolatok, sőt, enni sem bírt és alig várta a vacsora végét, hogy végre hazamehessen dühöngeni. Mert irtóra dühös volt.
Kb. egy óra múlva végre mindenki megette az ételét, így a három lány búcsúzkodni kezdett.

- Köszönök mindent lányok! Csodálatos volt ez a délután! - hálálkodott a barna hajú.

- Semmiség, nagyon jól éreztük magunkat, és a ruhád csodálatos! - felelte Ginny. A lányok átölelték egymást és hazahoppanáltak.

Hazaérve Hermione lerogyott a nappalijában lévő kanapéra és a kezébe temette a fejét.

Miért történik ez velem? - morfondírozott. - Már kezdtem jól lenni. Már tudok mosolyogni, nem csak megjátszom. Merlinre! Erre megint megjelenik a szürke szemeivel, és ledönti azt a falat, amiért annyit küzdöttem, hogy fent maradjon. Már mindenki kezdte elhinni, hogy jól vagyok, és túlléptem a történteken. Erre... a francba, most úgy bemosnék neki!

- Merlinre, Malfoy, mi a szart csinálsz velem? - tette fel a kérdést elgyötörten.

- Mit csinálok? - kérdezte valaki.

Hermione azonnal felpattant, dühe miatt nem is hallotta a védőbűbájok riasztását. Megfordulva Draco Malfoyjal találta szembe magát.

- Mit keresel itt? Várj, nem is, honnan tudod, hogy már nem a szüleimmel lakom? - kérdezte idegesen.

- Neked is szia, Hercegnőm. - vigyorodott el gúnyosan Malfoy. Ez volt az a mosoly, ami Hermionét egyszerre kergette az őrületbe és dobbantotta meg a szívét. Hevesen megrázta a fejét.

- Nincs kedvem ehhez, menj el. - morogta.

- Mihez is? - húzta tovább a szőke.

- A játékaidhoz. Először megjelensz az Abszol Úton, majd belerondítasz az ruhapróbámba, végül megjelensz a lakásomon. Egyáltalán honnan tudtad, hol és mikor veszem meg a ruhát? - vonta kérdőre a lány.

Draco elmosolyodott.

- Tudod, van két nagyon kedves barátnőd...

- Óhogyaza, én szétátkozom mindkettőt. - fortyogott. Tudhatta volna, hogy Ginny és Luna segítik Malfoyt...örök romantikusok...

- Ám rólad nem mondható el a kedvesség, Hercegnőm. - nyomta meg a szót a férfi. Hermione szemei szikrákat szórtak.

- Válaszolj, miért jöttél ide? Vagy egyáltalán vissza Angliába. A sok egzotikus helyet meguntad már az elmúlt években? - gúnyolódott a barna hajú lány.

Draco sóhajtott és a hajába túrt.

- Értem, tehát haragszol. Nem kérem, hogy megbocsáss, vagy megérts, de el kellett mennem. A te érdekedben. A mi érdekünkben, ha ez azt is jelentette, hogy már többet nem lesz „mi". Apám még mindig vadászik a sárv..a mugliszületésűekre, és nem akartalak bajba sodorni. Ezért...

- ezért úgy döntöttél, inkább szó nélkül elhoppanálsz ki tudja, hová!? - vágott a szavába Hermione. - Tudod milyen érzés volt belépni a romos kúriába, ahol egy házimanó közölte, hogy elmentél az országból, talán örökre, és még csak egy üzenetet sem hagytál nekem? Több mint két rohadt éven át kutattam érted a világot, miközben a csalásom és a barátaim hülyének néztek, mert nem értették, miért keresek egy ilyen aljas gazembert, aki csak úgy lelépett! Minden nyomorult országban egy jelet kerestem tőled, hátha, de nem..ezidő alatt nyugodtan pihentél valahol. Most pedig, amikor minden kezd összeállni az életemben, újra visszajössz. Tudod mit? Felejtsd el, hogy valaha megbocsájtok neked! - Hermione itt már zokogott.

- Azt hiszed, nekem olyan kurva kényelmes volt? - suttogta fenyegetően Draco. - Hát rohadtul nem. Minden egyes nap maga volt a kínszenvedés. De nem jöhettem vissza, mert apám kerestetett, te pedig veszélyben lettél volna. A mai napig keres, csak találtam egy megoldást, ami egy darabig jó lesz, de ki tudja meddig?
Ha csak arra gondolok, mit szalasztottam el.. a legkülönbözőbb kínzásokat vetném be magamon...
Csak álmodban találkozhattunk néha, amikor már nem bírtam tovább és legilimentáltalak - a suttogásnak nyoma sem volt, már Draco is kiabált.

- Hogy mit csináltál? - sikított Hermione és megindult Draco felé. Ám a férfi gyorsabb volt, elkapta a nő kezét és a falnak préselte őt.

- Jól hallottad. - húzta gúnyos vigyorra a száját ismét. - Ó ne mondd, hogy az a pár éjszaka, ami olyan valódinak tűnt velem, nem volt jó. Ugyan, Granger, valld be, Weasley a nyomomba sem ér.

- Gyűlöllek. - nézett rá Hermione izó tekintettel.

- Jelenleg én is téged. - mondta Draco, majd lecsapott a lány ajkaira.

Vad csókcsatába kezdtek, miközben kezük bejárta egymást testét. Hermione beletúrt a szőke fürtökbe, mire Draco felmordult és közelebb vonta magához a lányt. Mindketten úgy érezték, mintha hosszú ideje először kapnának levegőt. A ruhadarabok másodpercek alatt lekerültek róluk, és Hermione azon kapta magát, hogy melltartóban fekszik a kanapén, keze pedig Draco formás testét járja be, aki felette térdel. Ekkor józanodott ki.

Ellökte a férfit és felült. Draco értetlen arcot vágott, szemei ködösek voltak a vágytól.

- Draco, abba kell hagynunk, n-nem lehet. - ugrott le a kanapéról lihegve Hermione és kapkodva magára vette a ruháját.

- Miért is nem? Úgy láttam, élvezed - vágta rá a szőke. Erre Hermione a lehető legrosszabb választ adta:

- Vőlegényem van. - Dracoból elpárolgott minden vágy, a, hidegen nézett a lányra.

- Értem. Akkor én most megyek. Légy jó, Hercegnőm. - azzal elhoppanált.

Hermione abban a pillanatban vágott neki egy poharat a földnek, amikor egy kutyaalakú patrónus szaladt a nappalijába. Ron kereste őt.

***********************************************************************
Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy már rég volt rész, de szakdogát írok, és mellette dolgozom.
Azért igyekszem nem elhanyagolni a történetet :)
Köszönöm a kommenteket, nagyon örülök, hogy tetszik nektek, amit írok! ♥