Forgiveness

III. - Találkozás

Mi van? Nem, ez nem lehet, csak képzelődök! Biztos napszúrást kaptam! Cikáztak a gondolatok Hermione fejében. De ez nem napszúrás volt. Draco Malfoy ott állt előtte teljes valójában, és őt nézte. Muszáj volt megszólalnia.

- Malfoy. – suttogta ő is.

- Megkérdezném, mit keresel itt, de az Abszol Úton vagyunk, szóval annyira nem meglepő. – mondta Draco. – Jól nézel ki.
Ez kizökkentette Hermionét a kábulatból.

- Mi van? TE mit keresel itt?! Nem valahol a világ egyik eldugott zugában kéne lenned? - érezte, hogy eluralkodik rajta az indulat. – Erre nekem jössz az Abszol Út közepén, és közlöd velem, hogy jól nézek ki?? - túrt idegesen a hajába.
A mozdulat közben megállt, mert Draco szeme a karjára téved, és pontosan tudta, mit néz.

- Szóval hordod? – kérdezte a szőke férfi leplezetlen örömmel.
- Sosem vettem le azóta. – suttogta Hermione, és tudta, ezt az egészet meg fogja még bánni.

De nem érdekelte, úgy érezte, mintha újra rendesen kapna levegőt, és ezt a vele szemben álló Draconak köszönhette.
Végignézett szerelmén. Az alakja megváltozott, de nem szembetűnően. Kicsit izmosabb lett, arcát enyhe borosta borította. Haját most már nem hátrafésülve hordta, hanem engedett a kusza tincseknek, és azok most szerteágazva keretezték arcát. Egyszerre volt elegáns és szexi a megjelenése.

Hermione belenézett a szürke szempárba és elveszett benne. Ösztönösen cselekedett, megérintette Draco arcát, mire a férfi lehunyta a szemét és belesimult az érintésbe. Így álltak, ki tudja meddig, szótlanul, élvezve a pillanatot, amikor Hermione zsebe felforrósodott, mire odakapott, megszakítva a varázst.

- Mi ez? – kérdezte Draco.

- Ohh, ez? Csak egy galleon, ami az időpontokra emlékeztet. 20 perc múlva a szabónál kell lennem, hogy levegye a méreteimet.

- Minek? – kérdezte a szőke, de nem kellett sokáig gondolkodnia. Lenézett Hermione kezeire, és egyből kiszúrta a gyűrűt. Francba...

- Nocsak.. Weasley? – nézett rá a lányra. Hermione leszegte a fejét, nem mert rápillantani.

- Igen, másfél hónapja kért meg.

- Mikor..? – sürgette Draco.

- Két hónap múlva. – suttogta Hermione.

- Értem – csattant Draco hangja – Sok boldogságot nektek. Remélem, boldog életed lesz mellette.

Azzal megfordult és ott hagyta a lányt.

Hermione ledermedve állt a zsúfolt utca közepén. Szemei megteltek könnyel, levegőt is alig bírt venni. Nem tudta, mi legyen, ezért elkezdett futni vissza a virágbolthoz, hogy barátnői segítségét kérje.

Mindeközben Draco visszahoppanált a kúriába. Narcissa látta, valami bántja őt, ám fia annyira zaklatott volt, hogy nem merte megkérdezni.

Draco felviharzott a szobájába és idegesen hívatta Montyt.

- Igen, uram –jelent meg a manó.

- Monty, kérlek hozz nekem egy üveg Lángnyelv whiskey-t. Nem, várj, legyen inkább két üveg.

- Igenis, gazdám. - azzal el is tűnt, hogy egy perc múlva vissza is térjen az üvegekkel.

- Köszönöm. – szólt az indulattól fojtott hangon Draco. – Elmehetsz. És Monty, ma ne engedd anyámat a szobám kötelébe. – a manó egy főhajtással elhopppanált a szobából.

- A jó büdös francba! – üvöltötte a férfi öklével a falba csapva.

Hermione visszatért a virágbolthoz és berontott az ajtón. A hangzavarra többen felkapták a fejüket, köztük Ginny és Luna is. Arcukról lehervadt a mosoly barátnőjük láttán.

- Merlinre, Hermione, veled meg mi történt? – sikkantotta Ginny. – Gyere, az lesz a legjobb, ha keresünk egy nyugis helyet. Azzal Lunával átkarolták a zokogó lányt, és kivitték a boltból.

Luna keresett egy eldugottabb sikátort, oda vitték a még mindig síró Hermionét.

- Szóval, mi történt? – kérdezték egyszerre tőle.

- Itt van! – sírta Hermione.

- Kicsoda?

- M-Malfoy! – zokogta a nevet. – Találkoztam vele, amikor a szabóhoz tartottam.

- De hát ez jó hír, nem? – tért először észhez Luna a döbbenettől. – Te is itt vagy, végre ő is, most már jöhet a boldogság – ábrándozott. Néha annyira egyszerű lenne a szőke lány szemein keresztül látni a világot...

- Dehogy Luna, bár ilyen egyszerű lenne, de nem az, sose lesz! Meglátta a gyűrűmet. – Hermione szavai zokogásba fulladtak, kér barátnője pedig szorosan ölelte őt.

- A fenébe! – káromkodott Ginny. – És most? Mit teszel?

- Öt perc múlva a szabóhoz kell mennem, hogy méretet vegyen a ruhámhoz az esküvőmre, Ronnal. Szerinted mit tegyek? Muszáj lesz összeszednem magam, így nem mehetek. – sóhajtotta Hermione és egy varázslattal rendbe tette zilált külsejét. – Kérlek, gyertek velem, most nem bírnék egyedül odamenni.

- Számíthatsz ránk – bólogattak a barátnői és elindultak kifelé a sikátorból, de előtte még Ginny és Luna összenéztek. Nem mondták ki, de tudták, mit kell tenniük.

************************************************************

Sziasztok!
Köszönöm azoknak, akik eddig elolvasták az előző részeket :) Nyugodtan írjátok meg a véleményeteket a történettel kapcsolatban, minden kritikát szívesen veszek :)