Charming(Bakugou x Oc)(BEFEJEZETT)

4.rész

Ráuntam a szőkére így hajam végül visszakapta természetes világos barna színét. Már egy hete a UA tanulójaként éltem mindennapjaimat. Mindenkivel összeismerkedtem(bármennyire is elleneztem ezt) és jártam az órákra majd a bázison szabadidőmbe nyújtottam, és tornáztam, ahogyan azt Arisu tanította, így mindig tökéletesen tudtam mozogni ellenfeleim körül. Arisu már egy ideje kómában volt amikor Twice kopogtattot be a szobámba.
-Hé! A nővéred felébredt - mosolygott rám. Arisu szobájához mentem. Az ágyát körbeállták Shigarakiék. Dabit arrébblökve próbáltam nővérem közelébe jutni, aki éppen egy meleg teát fogyasztott.
-Végre-sóhajtottam fel.
- Egyszer muszáj volt felkelnem - nevetett fel a lány. Elmeséltem neki hogy mi történt addig amíg kómában volt majd csevegésünket Shigaraki szakította meg.
- Most hogy már Arisu is rendben van, végre felvázolhatom a tervet amin pár napja dolgozom. Arina szerencsére valamilyen szinten ismeri az iskolát, így neki köszönhetően tudjuk hogy nemsokára nyílt nap lesz a UA-ben. Ez pedig tökéletes alkalom hogy káoszt okozhassunk, és talán tudunk hozni túszokat is Hawks mellé. A terv első része. Arina holnap feltérképezi a biztonságirendszerét az iskolának, és megnezi mennyi idő alatt tudja meghackelni azt. Majd a nyílt napon Twice mindannyiunkból másolatokat készít hogy a tanárok egy részének figyelmét eltereljük, eközben bejutunk az intézménybe. A feladat egyszerű. Van valami amire szükségünk lenne, ez pedig a szer amit még Overhaul készített Eri véréből. A szer ami képes megszűntetni a képességeket. A UA kettő ilyen kapszulát tart elzárva, a másik kettő hollétéről egyenlőre nincs tudomásunk. Az apróbb részletek még megbeszéljuk. Megkérnék mindenkit ha nem muszáj ne keveredjen harcba, most nem ez a fő cél. Ha tudtok hozzatok el pár túszt is. Röviden ennyi lenne. - nézett körbe elégedetten.
Mindenki egyetértően bólogatott. Tudtam hogy fontos szerepem lesz ebben az akcióban így próbáltam mindent a fejemben elrendezni hogy a terv sikeres legyen. Aznap már csak a következő napra készültem. Egy régi barátom tanított hackelni, így valamilyen szinten ment is nekem bár soha nem voltam profi. Eléggé unatkoztam így úgy döntöttem lemegyek idegesíteni egy kicsit Hawksot. Lekocogtam a pincébe és a srác felé intettem.
-Na ki jött téged szórakoztatni? - nevettem.
-Wao, más színű lett a hajad - mért végig - ez jobban áll - mondta dícsérően.
-Kössz-csusszantam le a zárkájával szemközti falhoz.
- Nagyon unatkozom és még a kaja is rossz, ki főz itt? - fintorgott és csúsztatott ki a rácsok alatt egy eléggé büdös tányérnyi főzeléket.
- Inkább örülj neki hogy kapsz enni, és látom még kis matracot is kaptál, kész luxus - hessegettem el kezemmel a bűzt.
- Tudod soha nem voltam még túsz. Túl fiatal vagyok ahhoz hogy egész életembe itt rohadjak. És lehetetlen kijutni. Nem hiszem el hogy ezt mondom de még a legelviselhetőbb időszak az amikor hajlandó vagy leesni ide társalogni velem.
-Már nem leszel sokáig egyedül - dőlt a pincébe nyíló ajtóhoz Arisu.
-Csodás, újabb csicsergő pajti- nézett felé Hawks.
-Arina te mit csinálsz itt? - nézett rám kérdően nővérem.
-Ahhj halálra unom magam és amúgy izgulok is kissé a terv miatt. Tudom hogy nem fogom de nem is akarok rá esélyt adni hogy elcsesszem.
-Milyen terv? - kérdezett Hawks.
- Arisu, elmondhatom neki? Végülis még úgyis itt fog szenvedni egy jóideig-néztem flegmán a fiú felé. Arisu rámbólintott, így egy szép kis mesedélutánba kezdtem. Egy fél óra elteltével miután Hawks kivesézte hogyan fogjuk ezt elcseszni, és ahogyan én pedig hogyan magyaráztam el neki hogy mennyire nem fogjuk elcseszni telefonomra néztem.
- Késő van én mentem - szóltam.
-Nee ne hagyj már itt Arina - állt fel a srác és lépett oda a rácshoz - Ne..
Felálltam és a rács másik feléhez léptem.
-De és megyek is - néztem mélyen a srác szemeibe. Még párszor hallottam ahogyan megrángatja a rácsokat majd ahogyan lehuppan a földre. Fáradtan mentem vissza a szobámba. Esti rutinom kezdetét vette és egy óra múlva már ágyban voltam. Mérges voltam Hawksra amiért ennyi ideig lefoglalt, és nem tudtam elfogadni hogy jól éreztem magam a vele való beszélgetést közben.
~~Arisu szemszöge~~
Amiutan láttam hogy Arina Hawkssal társolog inkabb elhagytam a pincét és úgy döntöttem elmegyek egy kisebb sétára. Az utcán sétáltam amikor megláttam Dabit egy kisbolt előtt egy doboz cigarettával a kezében.
-Nem tudtam hogy dohányzol-szóltam.
-Senki sem tud semmit rólam. Még én se ismerem magamat igazán - nézett mereven előre. Dabi mellé léptem és hátamat a falnak támasztottam.
-Adj egy szálat - néztem rá. A fiú érdeklődve fordult felém és az arcomba fújta a füstöt.
-Hehh nem hagyom hogy tönkretedd magad- fordult vissza.
- Már megtörtént. Volt... Volt egy balesetem.. A képességem visszafelé sült el - bámultam mereven magam elé.
-Nem ismerem a családom - szólt a srác - Jajj azt hittem most mesélunk életünk problémairol.
-Hát akkor ez hosszú este lesz - nevettem fel.
-Hát én nem sajnálom - húzódott pimasz mosolyra a fiú szája. Beszéltünk már egy ideje amikor egy hűvös fuvallat csapta meg az arcomat hajamat így összekócolva és arcom elé lökve. Dabi már éppen készült ismételten egy kis füstöt rám fújni amikor szájából kivette a szálat és komolyan rámnézett. Ujjaival óvatosan arcomhoz ért és fülem mögé igazította azt a pár hajszálat ami a szélnek hála arcomra került. A keze ott maradt és kék szemeivel komolyan az enyéimbe nézett. Dermedten álltam meg, szívem egyre szaporábban vert. Ekkor a fiú kitért az ábrándból és visszafordult eredeti pózába.
-Bocs-motyogott maga elé és visszavette szájába a cigit. Lesokkolódva néztem rá majd indultam el visszafelé. Még hátranéztem egyszer gyorsan vállam fölött és láttam hogy szemei engem pásztáznak ezért gyorsan elfordultam és sietve mentem vissza a bázisra. Amikor visszaértem hallottam Arina és Hawks nevetgélését a pincéből. Rég hallottam őt így nevetni ezért nem volt szívem szólni neki hogy inkább menjen el aludni. Én viszont már nem bírtam tovább ezért inkább elmentem és ledőltem. A kép ahogyan Dabi közel hajol hozzám és arcomhoz ér újra és újra eszembe jutott. Furcsán éreztem magam, újra átakartam élni. A sok gondolkozás következtében pedig elnyomott az álom.
~~Arina szemszöge~~
Alig bírtam elaludni, viszont amiutan az utolsók is befutottak és csend telepedett a bázisra szemeim lassan elkezdek lecsukódni majd elaludtam.