Charming(Bakugou x Oc)(BEFEJEZETT)

12.rész

Körülbelül fél óra múlva Shigaraki majd utána kis idővel Overhaul lépett ki a teremből.
-Indulunk a távolsági börtönünkbe, most - szólt főnökünk semleges hangon. Mi parancsát megfogadva összeszedtük magunkat, és a bázis társalgójába mentünk ahol már Kurogiri várt minket. Mivelhogy a zárda egy másik városba helyezkedik el, a mi teleportáló képességünkkel ennyi embert eljuttatni oda sokáig tartott volna így inkább Kurogiri szállító képességét vettük hasznunkba.
-A testőrök nem jönnek - mutatott a két férfi felé Shigaraki.
-Ahh-morgott Chisaki-Legyen....-egyezett bele végül, majd pár pillanaton belül már ott is voltunk. A börtön egy régi gyár helyére volt kialakítva,megis az egész hihetetlenül korszerű volt. Ahogy beléptünk egy nagy csarnok tárult elénk majd pedig több irányba lehetett elindulni. Kis acéltáblák jeleztek a helyszíneket. Cellák, udvar, ebédlő, sportcsarnok. Elámultam. A bázis is igazán modern volt és szép építésű, de ez a hely akár csak egy luxus szálloda.
-Miez? Egy hotel? - böktem oldalba Dabit.
-A megbízásokból sok pénz jön. Nézd meg, még szolgák is vannak itt -mutatott a fiú pár idősebb ember felé.
-Azok a börtönőrök te idióta, nem szolgák-szisszent rá Arisu barátjára miközben szaporán lépdeltünk Shigarakiék után. Ekkor eljutottunk egy olyan részhez ahol már számomra is ismerős hősök tűntek fel. Üvegből állt a cellák elválasztója, viszont az erőkorlátozó rendszer itt is tökéletesen működött. Egyszercsak meglattam Dekut is, aki érdeklődve nézett ránk. Majd kis idő múlva megálltunk egy cella előtt. Nem láttam hogy kinél vagyunk és azt sem értettem hogy Overhaul és Shigaraki mit tárgyal éppen, ám ekkor megpillantottam egy piros tollat felreppenni. Rögtön tudtam hogy kinél is álltunk meg. Hawks volt az. Pipiskedni kezdtem hogy láthassam, jó e volt sejtesem.
-Miért a madárember kell nekik? - húzta fel szemöldökét Dabi.
- Nem tudom de ez nem is a mi dolgunk, csak őrnek jöttünk igazából - válaszolt nővérem.
-Ahh akciót akarok bébi! - nyafogott a srác, miközben Arisu a vállára vezetette kezét - Tudom - suttogta a lány. Én még mindig Hawksot akartam megtekinteni, ám amikor megpillantottam lefagytam. Haja össze vissza állt, levolt fogyva, szemei karikásak voltak és az arca teljesen beesett. Szárnyai is jóval kisebbek voltak, a földön pedig rengeteg toll hevert. Megszorult a szívem ahogyan megláttam őt, hiszen jóban voltunk, és nem gondoltam volna hogy bármi történni fog vele.
-Régóta nem eszik rendesen, alig alszik, és őrült módjára próbál kiszabadulni - kopogtatta meg az üveget egy börtönőr.
-Nem érdekel, rendbejön 1 hét alatt, legalábbis annyi időt adok neki - szólt Overhaul- elviszem.
Nem értettem hogy Chisaki minek akarja magával vinni a hőst, és azt se értettem mi történhetett vele. Tudtam hogy nincs beleszólásom de közelebb léptem a cellához am ekkor nővérem elkapta a karomat :
-Mit képzelsz, hova mész?
-Eressz el - rántottam ki kezemet szorításából. Ahogy közelebb értem meglattam ahogyan Hawks is észrevesz engem. Felállt és szemei felcsillantak, majd egy fájdalmas mosoly mellet intett nekem egyet, amit én viszonoztam is. Végignézett rajtam egy párszor és egy oké jelet mutatott kezével, egy kis vigyor mellett. Én is végigmértem őt de én megcsóváltam a fejemet, jelezve azt hogy nem tetszik amit látok, nem tetszik az állapota. A fiú magára mutatott, majd lefelé nézett és felvett pár tollat. Barna szemeivel az enyéimbe meredt, majd a tollak sorra kezdtek el visszarepülni hátára. Kurogiri, Overhaul, Shigaraki és a börtönőr egyszerre nézett hátra rám. Éreztem ahogy újra elkapjak a karomat és visszahúznak, ám ezúttal ez a kéz sokkal erősebb volt és erőszakosabb.
-Arina, mi a fasz - nézett rám Dabi. Ekkor Arisu kezét Dabi szája elé kapta. Nővérem nem igazán nézte jó szemmel ha valaki káromkodott.
-Bocs már - forgattam meg szemeit, majd visszaálltam melléjük. Shigarakiek még megbeszéltek valamit ameddig én végig lesütott tekintettel bámultam magam elé. Főnökünk elénk lépett Kurogirivel együtt.
-Mehetünk - szólt. Már éppen szóra nyitottam a számat amikor éreztem hogy testemet beszippantja a teleportáló kapu. Még utolsó pillanatban láthattam Chisaki gonosz mosolyát ahogyan a szomorú arcú Hawks felé bamul. Nem tudtam hogy mi történt, miért kellet Chisakinak a hős, és ez zavart,de tisztába voltam vele hogy ez nem az én dolgom és igazából nincs beleszólásom. Amiután visszatértünk a bázisra szobám felé vettem az irányt. Még gyorsan benéztem Bakugouhoz aki békésen aludt, és ez engem is nyugalommal töltött el. Az elkövetkező napokban a cellákkal történtek változtatások. A rácsokat üvegre cserélték, kibővítették a helyeket, és Bakugou megkapta az engedélyt ahhoz hogy kimehessen kísérettel a bázis udvarára. Igazából én szereztem meg neki az engedélyt, mert láttam rajta hogy teljesen bevan feszülve, és egyébként is jól haladtam vele, így úgy gondoltam ez jó ötlet lehet. Lehúztam kártyámat amivel a cellába tudtam belépni majd a fiuhoz léptem.
-Add a kezed - mutattam kezeire. A szőke értetlenül nézett rám, majd kinyújtotta karjait. Én megfogtam jobb kezét és egy kis karperecet helyeztem rá.
-Ezt meg minek? - nézte meg karját.
-Ennek a segítségével tudlak kivinni. Ha használni akarod az erődet, rögtön olyan erősségű áramütés ér, hogy holnapig nem kelsz fel  - mosolyogtam rá pimaszul.
-És ha csak szimplán a nyers erőmmel próbálok meg kiszökni?
-Ajj édesem... Nekem van erőm és fegyvereim , és még az alapvető harci képességeim is jobbak a tieidnél. Plusz egy pár gonosztevő még van itt a bázison. Na gyere, megmutatom mi merre van.
Kileptem a cellabol a szőke srác viszont csak álldogált ott, ezért elkaptam a karját és húzni kezdtem magam után. Egy kis idő múlva elengedtem ő pedig nézelődve sétált oldalamon.
-Menő ez a bázis - csodálkozott.
-Tudom - néztem magam elé elégedetten. Gyorsan kiértünk az udvarra. Egy kisebb erdőből és kinti edző gépek sokaságából állt a tér. Az erdős rész elvolt kerítve hiszen ott tudtunk szimulaciokkal gyakorolni, eléggé modern technika.
-Tessék - mutattam körbe - ha szeretnéd tudok neked indítani akármilyen szimulációt. Az alakok csak fényből vannak nyugi, de erzelekni tudod őket és úgy támadni. Mi így szoktunk gyakorolni.
-Ah végre - kezdett el nyújtózkodni a fiú.
-Oké, akkor beállítok neked egy alap hősök elleni csatát. 5vs1-ben lesz, oké? Ha megsebeznek teged kis szúró érzést fogsz érezni az adott testájjadon, a szimulácio pedig jelez hogyha már olyan sérüléseket szenvednel hogy meghalsz. A végén pedig tudsz egy összegzést nézni magadról.
-Wao, ez kurva jó- mosolyodott el Bakugou, amitől boldogsag járt át. Kinyitottam neki a kaput az erdőbe majd elinditottam a szimulációt. A fiú elkepesztoen harcolt. Arra eszméltem hogy mosolyogva nézem őt és boldogsággal tölt el vidámnak látnom a fiút .
-Na ezt figyeld! - ordított felém, majd egy óriásit rúgott egy szimulációs hősbe. A puszta erő megvolt neki és ezt gyönyörűen tudta használni. 15 perc alatt legyőzte mind az 5 hőst. Izzadtan lépedt ki az erdős részről, kissé kapkodta a levegőt.
-Lebecsültelek - dünnyögtem.
-Hmm? - kérdezett vissza a fiú.
-Tenyleg van egy jó harci alapod. Szép volt - mosolyogtam rá. A fiú közelebb lépett hozzám, túl közel is, így éreztem hogy egy kis pír szökik az arcomra.
-Soha ne becsülj le engem. Soha - szólt. Nem tudtam mit válaszolni csak fürkésztem vörös szemeit.
-Na jó, megyek én is egy kört-szóltam végül.
-Hah hajrá - lépett a fiú a vezérlő pulthoz-de nem használhatod a képességeidet - mosolygott gonoszan. Beléptem az erdőbe, és már indult is a szimulátor. Könnyű szerrel győztem le a hős alakokat. Rúgásaimnak és gyorsaságomnak hála elérhetetlen voltam. Amint végeztem és léptem ki az erdőből Bakugo elkepedve nézett rám.
-9 perc... 9 perc alatt végeztél - bámult rám meglepődötten.
-Francba, ennél jobb szoktam lenni.. Hogy nézett ki kívülről? - lihegtem.
-Ennél jobb?! Legyőztel engem teljesen! - morgott a fiú - És kívülről... Jól nézett ki. Nagyon jól - nézett rám ismét, amitől éreztem hogy a szívem nagyokat dobban. Csak álltunk ott egy ideig majd egyszerre szólaltunk meg :
-Menjünk vissza..
-Hé ne beszélj velem egyszerre-szólaltam fel nevetve.
-Micsoda? Te ne beszélj velem - mosolyodott el Bakugou is, majd visszaindultunk a cella felé.