LUMOS! | Harry Potter Oneshots

[4] Nyári szünet - Harry Potter X Reader

( pure_blood_ kérésére! Jó szórakozást! )

(Y/N L/N = Teljes Neved, B/N = Barátnő Neve (nem Pansy, Hermione), B/N/H = Barátnőd Háza, ━⌁☍━ = Time Skip)

━━━━━━━⌁☍━━━━━━━

~Y/N szemszöge~

- Sziasztok! - kapcsolódott be Hermione a beszélgetésbe. A srácokkal, azaz Ron-nal és Harry-vel éppen az elkövetkezendő nyári szünetről társalogtunk. kiderült, hogy Ron és családja Egyiptomba utaznak, viszont harry valószínűleg a Dursley családnál tölti majd a nyarát, mint mindig. Én, Y/N L/N, egy mardekáros kis noki, történetesen a nagymamámnál fogok nyaralni, Londonban. Nem tűnik nagy számnak az, hogy Londonban nyaralok, igaz? Pedig nagyon is az, hiszen Magyarországon szoktam tölteni általában a nyaramat, a szüleimnél! Most gondolom kérdezhetitek, hogy miért nem Magyarországon járok varázsló és Boszorkány képző iskolába, hiszen az közelebb lenne mint Anglia. Ennek az oka az, hogy nagyon ki szerettem volna szakadni a jól megszokott magyaros közegemből, ami sikerült is, és még a szüleim is támogattak ami nagyon jól esett!

- Szia Mione! - köszöntöttük egyszerre a lányt. - Miről beszélgettetek? - kérdezte kíváncsian.

- A nyárról, és arról, hogy ki mit fog csinálni, vagy esetlegesen hol fog nyaralni. - válaszoltam.

- Én valószínűleg otthon leszek. - jelenti ki a lány. Csak bólintottam-igazából mit sem törődve azzal, hogy miről beszél-, majd újra megszólalt: - Pakolnunk kellene, hiszen holnap indulunk haza, a Roxfort Expresszel. - jelenti ki.

- Nyugi, majd még este lesz időnk összepakolni. - mondja Ron. Igaza volt a vöröskének, hiszen még csak ebédszünet volt. Órámat gyorsan meglestem, majd realizáltam, hogy mennyi az idő. Este fél hét. Nos, rákellett jönnöm, hogy nem ebédszünet volt, hanem vacsora.

- Öhm, - köszörültem meg torkomat, majd felszólaltam, - este fél hét van.. - jelentettem ki végül. Immár a többiek arcán is látható volt a összezavarodás. Mit ne mondjak, eléggé elveszettem.., akarom mondani elvesztettük az időérzékünket.

- Merlin szakállára! Akkor mennyünk, mert mindent össze kell még szednünk! - szólalt fel Harry, majd gyorsan elfogyasztotta a maradék vacsoráját. Aztán felpattant és, és mindannyian elkezdtünk rohanni.

Be kell vallanom, hogy eléggé vicces lehetett azt látni, hogy pár harmadikos kis noki fénysebességgel rohan a saját klubhelyiségükbe.

━⌁☍━

Összepakoltam. Elég hosszadalmas folyamat volt, hiszen drágaságos Pansy Parkinson szobatársnőm eldugta a cuccaimat. De végül is, sikerül mindent a bőröndömbe beletömöríteni. Ezt el is meséltem a barátaimnak.

Egyébként éppen a Griffendélesek klub helyiségében üldögéltünk a kandallóhoz közel - be kell vallanom, hogy azon az estén eléggé hűvös volt. B/N, aki B/N/H-os volt, velünk tartott.

- Szóval Pansy megint cirkuszolt? - kérdezett rá B/N.

- Igen, mint mindig. - válaszoltam egy bólintás keretében. Csönd ütötte fel a fejét a helyiségben. Mindenki a kandalló tüzének ropogását hallgatta, ami eléggé nyugtató hatású volt.

- Szóval.. B/N, the hol fogsz nyaralni? - törte meg a csendet Hermione.

- A családom és én Hawaii-ra megyünk. - válaszolta kicsit nagyképűen, mire Mione alig észrevehetően de felvonta a szemöldökét.

Cipők kopogása vált hallgatóvá a klub helyiség bejárati ajtajától. Egy szempillantás alatt McGalagony professzorral találtuk magunkat szemben.

- Jó estét! Maguk még mit keresnek itt, ébren? - tudakolózott a professzor. - Egyébként is, B/N és Y/N kisasszonynak a saját házuk hálókörletében kellene lenniük. Nyomás! Induljanak! - utasított minket Minerva professzor. Gyorsan elköszöntünk a Griffendélesektől. Én Harry-nek külön adtam egy gyors, de szoros ölelést. Én és B/N elindultunk a saját házunk klub helyiségbe.

- Jó éjszakát - köszöntünk el egyszerre B/N-vel. Amint elértem a hálókörletemet, azonnal a szobámba siettem, ami kivételesen üres volt. Úgy látom Pansy megint Milley-nél alszik, gondoltam. Gyorsan átöltöztem, és fogat is mostam. Aztán egyenesen az ágyamba vetődtem. Gyorsan el is nyomott az álom.

━⌁☍━

Július 8., London, UK

"Szia anya! nagyon hiányoztok! Olvastam a múltkori levélben amit írtatok, hogy milyen eddig a nyár. Hát mit ne mondjak, eléggé élvezetes! Nap mint nap megyünk valamerre! Ó, és bizonyára Abigail nagyi biztosan mondta, hogy magammal hoztam az egyik Roxfortos barátomat, Harryt! Ennek ti biztosan nem örültök úgy mint én, de egészen jó okom van erre! Mindig oly' boldogtalan, amikor arról van szó, hogy ő 'haza' megy. Ő vele sohasem törődtek úgy ahogy azt elvárná az ember.-"

- Áh, ez pocsék! - motyogtam, majd a papírt összegyűrtem, és a kukába hajítottam. Ez nem tudom hányadik alkalom volt, de már vagy százszor próbáltam újraírni a levelet. Anyámék nem igazán örültek annak az ötletnek, hogy Harryt magammal 'hoztam' Londonba, hiszen miatta akár bajba is kerülhetek.. Szerintük! De engem nem nagyon érdekel. Már nyári szünet óta itt van nálunk, és semmi nem történt. A napok mindig nyugisan teltek.

- Mehetünk? - kérdezte harry mosolyogva, ezzel kizökkentve engem gondolatmenetemből.

- Persze! - válaszoltam boldogan, majd a pénztárcámat magammal víve, elhagytuk a szobámat. - Mama, elmegyünk fagyizni Harry-vel! Nem gond? - kérdeztem.

- Nem kicsikém, mennyetek csak! - mosolyodott el. Az a mosoly mindent elárult, gondoltam.

- Rendben! Szia mami, jövünk majd! - s ezzel Harry-vel kézen ragadva kisétáltunk a házból, és a a fagylaltozó felé vettük az irányt.

Körülbelül 10 perc múlva már a fagylaltozónál üldögéltünk, békésen. Az életről beszélgettünk, és arról, hogy miért érdemes élni. Szerintem érted érdemes élni, Harry!, gondoltam, bár ezt hangosan sohasem merném neki kimondani. Aztán beszélgetésünk áttért a barát és barátnő témára.

- Még sohasem csókolóztam. - jelenti ki.

- Én sem!.., mármint, nem mintha erre büszke lennék, de tudod, szeretném a megfelelő embernek tartogatni.. - hadartam el, Harry arcát pedig egy enyhe pír öntötte el.

- Lenne kedved esetleg..? - kérdezi, de nem fejezte be mondatát teljesen. Most tényleg arra kért meg, hogy csókoljam meg? Nem az nem lehet!, gondoltam. Ám gondolataimnál reflexeim erősebbek voltak, ami azt jelentette, hogy már bólintottam egyet ezelőtt. És ezt honnan tudtam? Nos, Harry az ajkait az enyéimnek nyomta, amitől egyből lefagytam. Mérhetetlenül nagy pír lephette el az arcomat, illetve a szívem már-már ki akart ugrani a helyéről. Majd csókunk véget ért. Bár oly' hosszúnak tűnt, csak pár másodperc volt ez az egész. - Én is a megfelelő embernek tartogattam.. - szólja el magát a vörösödő fiú, akinek már fülig ért a szája.

━━━━━━━⌁☍━━━━━━━

Oké, oké! Mágjára velem, de komolyan! Sajnálom, hogy nem updateltem, de nagyon nem volt időm (plusz beteg is voltam mint állat)! De most már tényleg ígérem, hogy többször próbálok majd updatelni a szünetben! Illetve most dolgozok pár másik könyvemen is, amelyek történetesen nem magyarul, hanem angolul íródnak, és azokkal több időt szerettem volna foglalkozni az elmúlt időkben.. remélem azért tetszett ez a rész!^^