Három proxyval egy fedél alatt

16. Bábok

- Szóljatok EJ-nek, aztán zákózzatok be a... - kezdte Brian, de valaki berúgta az ajtót, félbeszakítva a mondatában. A srác macska ügyességgel tért ki, és mielőtt megnézte volna ki áll az ajtóban, már ütött is.

Oakley letaglózva állt, figyelve ahogy Brian hol hárított, hol támadott a tagbaszakadt férfival, ezért kézen fogtam, és magammal rángattam az emeletre. A csigalépcsőn Tim száguldott el mellettünk a maszkjával az arcán.  Tanácstalanul néztem szét a folyosón, hogy vajon melyik lehet Jack szobája, majd kis gondolkodás után odaugrottam ahhoz az ajtóhoz, ami mögött őt sejtettem. 

Azonban a dörömbölésemre Jeff nyitott ajtót, egy szál alsóban, homlokán egy "Out of service" feliratú alvómaszkkal. Amint megismert, dühös fintorba torzult az arca. - Imádkozz hogy elég nyomós indokod legyen miért... - a sziszegése elhallgatott, ahogy meghallotta a dulakodás hangját. 

- Hol van Jack?! - Kérdeztem tőle majdnem kiabálva. Az adrenalin a fülemben dübörgött, és pillanatnyilag az se érdekelt volna ha Jeff a világ legnagyobb sértését vágta volna a fejemhez.

Jeff mintha meg sem hallott volna, kéjesen elmosolyodott, majd a nyitott ajtajánál otthagyott. Magára kapta a pulcsiját, farmerját, tornacsukáját és kézbe vette az elmaradhatatlan konyhakését, majd a szomszédos ajtón kopogás nélkül benyitott. - Jackie fiú ébresztő, mert reggeli van!

Lehunytam a szemem, hogy lebírjam a hányingerem, ugyanis beugrott mit is jelent ez Jacknél. 

Egy perc sem telt bele, Jack teljes "harci díszben" (ha lehet ezt mondani a gyilkológép szettre) lépett ki a folyosóra, majd hozzám fordult. - Jane visszaért? 

- T-tessék? 

- Jane! Visszaért az őrjáratról? - Emelte meg a hangját, hogy jobban halljam a maszkja mögül. 

- Nem tudok róla. 

A szürkebőrű srác szitkozódva indult meg mellettem a folyosón sietős léptekkel. Még egyszer egyedül maradtunk Oakleyval és tanácstalanul összenéztünk. 

- Szerinted segítenünk kéne nekik...? - kérdezte Oakley. 

Egy pillanatra komolyan elgondolkodtam a felvetésen, de megráztam a fejem. - Szerintem csak hátráltatnánk őket... 

- Szőkeherceg... - nyüszögte a már ismert vékonyka hang. Hátrafordultunk, hogy szembetaláljuk magunkat Sally álmos fejével pár ajtóval arrébb. - Mi történik...?

Lent újabb csattanás rázta meg az előteret. 

- BASZDMEG! - Brian hangja inkább hangzott hörgésnek, mint kiáltásnak. A lépcsőn futó léptek szedték a fokokat. 

Az első gondolatom azt mondta ugorjunk be Oakleyval Jack szobájába, de ott volt Sally is, vagy tíz méterre. De mire bármit kigondolhattam volna, a fickó már a lépcső tetején volt. Jó pár méterre volt, de ahogy felém fordította a fejét, úgy éreztem a vörösen izzó szemei a lelkemig hatolnak. Láttam az íriszében a bordón és aranysárgán izzó csíkokat, a szemeket keretező pillákat. Mintha egy-egy csepp magmába bámultam volna. 

Mindezt egy pillanat alatt éreztem át, és kissé megszédülve vettem tudomásul, hogy felém kezdett rohanni. Ott és akkor megértettem milyen amikor leblokkolnak a lábaim, mert semerre nem tudtam moccanni, és egy pillanat alatt gombostűfejnyire zsugorodott bennem minden. 

Meg fogok halni.

Már csak egy lépés választott el engem és a fickót, amikor az hirtelen összerándult, és a következő lépésnél már csak a lendülete vitte tovább. Ha Oakley nem ránt el előle, valószínűleg elsodort volna. De így csak hasra vágódott, és kiesett a kezéből a kése, ami már most is csupa vér volt.