Három proxyval egy fedél alatt

19. Itt vannak

- Mehetünk? - Kérdezte halkan Slenderman.

Nem válaszoltam. Csak álltam a csukott ajtó előtt, ahogy lassan lecsöpögött mit is jelent pontosan az, hogy most anyáék elfelejtettek. 

Kész. Többé nincs otthonom.

Egy kéz nehezedett a vállamra, de még arra sem éreztem kapacitást, hogy a kisujjam megmozdítsam.

- Sietnünk kell. - Mondta halkan Tim, mire én némán követtem az egykori elrablóm a mostanra csaknem szénfekete sűrűbe.

A hűvös levegő jólesőn marta az égő szemem és arcom. Kellemesen fájt. Jobb volt, mint az apránként rám telepedő zsibbadtság. Elég már... - gondoltam, ahogy próbáltam leállítani a tagjaim remegését.

- Sally oda lesz meg vissza. Főleg Brian. - Mondta csipkelődve Tim.

Még megsértődni se volt kedvem, Slenderman azonban megtorpant. - Brian...? Mi van vele?

- Semmi... - feleltük kórusban Timothyval.

- Ejnye... - csóválta a fejét rosszallón a férfi - ajánlom, hogy ha mégis lesz valami akkor szóljatok róla.

Vajon azért nem tudja hogy Tim hazudik mert le van gyengülve, vagy ennyire azért mégsem lát a bábjai fejébe...? - Gondoltam magamban, de az utóbbi valószínűtlenebbnek tűnt. Vagy esetleg másra fordítja épp az érzékeit...

Slenderman hangja hirtelen még a szokásosnál is jobban elmélyült és szinte már természetfeletti hangzást kapott, ahogy recsegősen megszólalt. - Masky... itt vannak.

Először értetlenül pislogtam föl, majd egy ág távoli roppanása véglegesen kiugrasztott a zsibbadtságomból.

- Lehetnek még páran a pajzs körül. Siessetek.

- Tudsz futni? - Fordult hozzám Tim. Némán bólintottam. - Helyes... ha elszakadnánk... - Leoldotta az övéről az egyik vadászkést tokostól, és a farmerom övtartójára akasztotta. - Ne vedd kézbe ha futsz, és egyenesen a hold irányába menj!

Éreztem, hogy emelkedik a pulzusom. Most már magam vagyok. Köröztem egyet-egyet a bokámmal és mély levegőket vettem hogy gyorsítsam a vérkeringésem ahogy mindig tettem tesin sprintelés előtt. Csakhogy ezúttal az életem múlt rajta.

Oakley... remélem nem most láttuk egymást utoljára.

Minden lélegzetvétel élesen vágott a torkomba, a vadászkés ütemesen csapódott a combomnak, miközben a fenyőfák között szaladtunk. A tagjaimat szinte azonnal merevnek és nehéznek éreztem. Ez történik ha egy héten át lustálkodunk... - gondoltam a fogamat szívva.

Elöl megláttam a fák közül kiválni két apró vörös pontot egymás mellett. Túl közel volt már mikor észrevettem, és az alak kiugrott elém. Nem tudtam kikerülni, így teljes lendületemet a jobb vállamba vetve nekimentem az alaknak, akit meglepően könnyű volt fölborítani.

Egy pillanatra megtorpantam, és zihálva próbáltam kivenni a vörös szempár tulajdonosát, aki egy lány volt... valamivel idősebb lehetett nálam, és körülbelül egy súlyban is lehettünk. Hiába volt vörös a szeme. Csak az ismeretlen embert láttam benne.

A hold beszűrődő fényeiben megláttam egy kést a kezében. Ez elég adrenalint adott az égő lábaimnak hogy tovább rohanjak, mielőtt föltápászkodhatna.

- Sylvi?! - Kiáltott Tim valahol előttem.

- Itt vagyok! - Lihegtem, mialatt lehagytam a srácot, akinek a kezében egy másik kés már csöpögött a vértől. A picsába...