Hozzám tartozol

1 (Lili)

Az egyetem sportcsarnoka előtt várok Dorkára, mindig itt találkozunk a meccsek előtt. Eleinte amikor idekerültem és tudatosult bennem, hogy sosem leszek már egy olyan csapat része, mint az életem korábbi 10 évében kicsit le voltam törve. Dorka a csoporttársam az egyetemen, már gólyatáborban nagyon jóban lettünk, azóta talán ő lett a legjobb barátom itt, rengeteg mindent megbeszélünk. Igazából az ő ötlete volt, hogy ha nem játszhatok már versenyszerűen, járjunk el megnézni az egyetem kosárcsapatát. Persze tesinek felvettem a kosarat, de az egyáltalán nem ugyanaz, mint korábban, csak heti egy alkalom és a legtöbb ember nem is tud kosarazni vagy csak lógni jár be.

Szóval itt vagyunk, 1 hónapja tart a bajnokság és eddig nem hagytunk ki egyetlen egy meccset sem. Amikor Dorka megérkezik veszünk egy kis perecet meg üdítőt a büfében és leülünk a lelátó közepén. Általában kevés szurkoló van, ez már úgymond az állandó helyünk.

- Ajj még nem írtam meg holnapra a jegyzőkönyvet – panaszkodik Dorka, miközben én a csapat bemelegítését figyelem.

- Én megírtam már hétvégén – mondom két harapás között, le sem véve a szemem a lányokról.

- Már megint azt a csajt figyeled! – nem nézek rá, de hallom a hangján ahogy vigyorog. Kicsit el is pirulok, mert tényleg van egy lány, akit már az első meccsen kiszúrtam. Még valamikor nagyon régen gyerekkorunkban játszottunk egymás ellen.

- Figyelj, amúgy ez tök jó, hogy te itt legelteted a szemed, tényleg nem zavar, de néha fiú meccseket is megnézhetnénk, hogy nekem is legyen valami boldogságom.

- Jó igazad van, teljesen jogos, majd kijövünk pár férfi meccsre is! – mosolygok rá.

Jön a feldobás és elkezdődik a meccs. Én inkább a csendes fajta szurkoló vagyok, de Dorka jellemzően nem tud csendben maradni és végig ordítja a meccset. Nekem meg vett egy dudát, hogy ne üljek szánalmasan mellette. Néha magyarázatot kér éppen mi történik, mert ő lényegében azóta ismeri jobban a sportot mióta engem is.

Az első félidő gyorsan eltelik, a szünetben kiugrom a mosdóba és amikor sétálok le a lépcsőn meglátom, hogy a lány, akit már lassan egy hónapja próbálok észrevétlenül figyelni, engem néz, majd elmosolyodik. Ettől nagyon zavarba jövök, el is fordítom a fejem, kész vége lebuktam, rájött.

Amikor visszaérek elújságolom Dorkának is, persze suttogva, hogy képzelje el Kovács Panna rám mosolygott a szünetben. Nagyjából nyíltan vállalom a melegségemet, például gyűrűt hordok a hüvelykujjamon, de azért nem ezzel szoktam kezdeni a bemutatkozást. Dorkának sem az ismertségünk kezdetén mondtam el, de mióta megtudta szerintem csak jobban kedvel és az a mániája, hogy pontozzam a lányokat. Erre én mindig azt mondom, hogy hülyeség, mert nézhet ki jól valaki, ha a belseje 10/2 és ebben általában igazat ad. Viszont azt idővel észrevette, hogy bámulom Pannát és, hogy néha hangosan szurkolok, amikor nála van a labda vagy ő dob kosárra. Szóval igen, azt hiszem, elég egyértelmű a rajongásom, de hát mit tegyen az ember leszbikusként, ha meglát egy csapat sportolót? Mármint melyik leszbikusnak nem esetei a cuki, szexi sportoló lányok?

- Hihetetlen vagy Lili, csak mondom – hüledezik Dorka – Mondtam már, hogy próbálkozz be nála.

- Több mint valószínű, hogy heteró – vágom rá csípőből és tényleg így is gondolom. A sportolók bár első ránézésre melegnek tűnhetnek, de a tapasztalat azt súgja, hogy 90 százalékban csak simán sportolók.

- És ha mégsem az? Lehet ő életed szerelme és te nem lépsz semmit, mert szerinted a pasik érdeklik.

- Mert így van, műkörme van – erősködök.

- Lili! Egy csomószor mondtam már, hogy az csak géllakk.

- Mi a különbség? – nézek rá értetlenül.

- Hagyjuk! – Dorka nagyon sóhajt és a fejét fogja.

- Nem próbálkozok heteró lányoknál, mert szarul sül el.

Ezzel lezárom a beszélgetést és a következő felidő kezdetén megint azon kapom magam, hogy Pannát bámulom, még akkor is amikor csak a kispadon ül. Ebben csak az a kellemetlen, hogy megint sikerül elkapnia a tekintetem és most nem mosolyog rám, hanem ő is gyorsan visszanéz a pályára.

A csapat 5 ponttal megnyeri a meccset, Dorkával már a körmünket rágtuk az utolsó 5 percben és neki nem is igazán maradt hangja a végére. Megkér, hogy magyarázzak el neki valamit a holnapi laborral kapcsolatban, ezért addig ott maradunk a lelátón. Mire végzek már majdnem teljesen kiürült a csarnok, jönne a takarító, hogy felmosson, így mi is elindulunk a kijárat felé. Kifelé menet észreveszem, hogy a lányok is nagyjából mostanra öltöztek át. Az egy hónap alatt még nem nagyon láttam őket testközelből és azonnal feltűnik, hogy sokkal magasabbak, mint az a lelátóról látszik. Érdekes érzés fog el, keveredik bennem a nosztalgia és az irigység, ha másképp alakul az életem, talán én is egy ilyen csapat tagja lehetnék most. A csapat összetétele egyébként nagyon fiatal, a többségük korombeli, vagy néhány évvel idősebb nálam. Majdnem egyszerre sétálunk ki az ajtón a lányokkal és szinte észre sem veszem, annyira a gondolataimba merültem, de ott van Panna is és tartja nekünk az ajtót.

- Köszönjük! – mondja Dorka fülig érő szájjal.

- Nagyon szívesen! Mi köszönjük, hogy ilyen kitartóan jártok a meccsekre.

- Egy jó csapatnak szurkolni mindig öröm – mosolygok rá a lehető legkedvesebb mosolyommal, de lehet túlzás volt, mert erre mintha nem tudna mit mondani, csak felnevet. De aranyos a nevetése, úristen.

- Akkor találkozunk jövőhéten! – ezzel elfordul tőlünk és mire észbe kapok már el is tűnik valahol a parkolóban.

- Ez meg mi volt? – néz rám Dorka kitárt karokkal.

- Jó fej voltam – rántom meg a vállam.

- Én azt értem, de flörtölhettél volna vele, erre te a csapatra terelted a szót. Miért nem mondtad, hogy baromi jól játszott a meccsen vagy mit tudom én, valami kosaras szlenget? Leráztad egy ilyen mondattal... Nem értesz a nőkhöz te lány!

- Istenem! Nem állok le heteró lányokkal, hányszor mondjam még el?

- Jó akkor ezek szerint, ha nem jönnénk ki több meccsre...

- Nem úgy értettem, hé! – csapkodom a karját, ő meg csak kinevet.

Az a baj, hogy igaza van, csak egyszerűen annyira félek a visszautasítástól, hogy nem merek lépni ilyen helyzetekben. Mi van ha tényleg heteró, és én leszek az „undorító" szurkoló, aki bepróbálkozott nála?