2 (Lili)

427 27 0
                                    

Nehezen telt el az egy hét, bevallom eszembe jutott, hogy véletlen itt legyek valahol a csarnok közelében az egyik edzés idejében, de elvetettem az ötletet. Most Dorka vár rám a lépcsőn a korlátnak támaszkodva.

- Késtél! Már csak 5 perc van kezdésig.

Általában már legalább negyed órával hamarabb itt szoktunk lenni, hogy lássam a bemelegítést is, de most direkt késtem le az előző villamost. Kíváncsi vagyok észrevesz e majd Panna, ha bemegyünk. Ahogy leülünk a helyünkre őt keresem a szememmel, éppen háttal áll és az edző magyaráz neki valamit. A kezdő ötös felsorakozik és lepacsiznak a többiekkel mielőtt a pályára lépnek. A körnél állva Panna még felnéz a lelátóra, pont oda ahol mi ülünk és összeakad a tekintetünk, én zavartan elmosolyodom, az ő arcát nem látom, mert egyből utána megtörténik a feldobás.

Rosszul kezd a csapat, az első negyed végén 10 pont a különbség, ettől egy picit Dorka és én is szomorúak leszünk, de megbeszéljük, hogy annál jobban kell szurkolnunk a meccs hátralévő részében. A félidőre már csak 5 pont a hátrányunk és én megint kiugrom a mosdóba. Amikor már a kezemet mosom és a tükörben nézegetem magam, kinyílik a mosdó ajtaja. Panna lép be rajta és egyből elmosolyodik, ahogy meglát engem.

- Szia! – köszön kedvesen.

- Szia! – köszönök én is. Egy pillanatig megtorpan, aztán az egyik csaphoz lép, hogy megmossa az arcát. Baromira jól áll neki ez a mez, egy kicsit meg is bámulom, de amikor visszanéz rám a tükörből azonnal elkapom a tekintetem.

- Te nem kosaraztál régebben? – kérdezi a mosdókagylóra támaszkodva.

- De igen, nem is olyan régen – mondom egy kis szomorúsággal a hangomban.

- Rémlett valami – továbbra is mosolyog és tart néhány másodperc szünetet – Ha van kedved, játszhatnánk majd valamikor egymás ellen.

- Mi? – nem hiszek a fülemnek, nagyon meglep, hogy ezt mondja, de hogyan mondhatnék erre nemet? – Persze, szívesen lenne kedvem! – válaszolok fülig érő szájjal.

- Király, akkor, csak mondd meg a neved és majd megkereslek!

- Szabó Lili.

- Jegyeztem – bólint kedvesen, aztán még gondolkozik pár másodpercig, majd kilép a mosdóból. Én meg mielőtt teljesen becsukódni az ajtó, utána kiabálom, hogy „Nyerni fogtok!", persze ezt később megbánom, de még hallom ahogy megköszöni a túl oldalról. Ott állok a mosdóban, teljesen egyedül, rám kapcsolódik az érzékelős villany és eszembe jut, hogy Panna még csak nem is pisilt. De akkor meg miért jött be, pont ebbe a mosdóba?

A harmadik negyed nagyjából azzal telik el, hogy Dorkának mesélem a sztorimat és próbálunk rájönni mi a franc volt ez. Ő azt mondja határozottan bejövök neki és lépnem kéne valamit, de én még mindig nem tudom összerakni a képet. Végül arra jutunk, hogy ha nem jelöl be semmilyen közösségi oldalon, bejelölhetném én, hiszen talán csak nem talált meg.

A végeredmény nem jó, de nem is tragikus, 7 ponttal kaptak ki a lányok, ez kicsit fájó, de az egyik legjobb csapat ellen játszottak. Most nem maradunk tovább a lelátón, mert Dorkának sietnie kell haza és nekem is tanulnom kellene még, a többi szurkolóval együtt hagyjuk el a csarnokot.

Szerdán még semmi hír Pannáról, persze, hiszen van vagy 100 másik Szabó Lili és elég nehéz megtalálni a profilomat úgy bárhol. Dorka erősíti bennem a képet, hogy tényleg csak nem talált meg és nem azért mert teljesen elfelejtette. Persze én már sokkal hamarabb megtaláltam minden közösségi oldalon, de sajnos az összes profilja privát és a követői alapján, nem engedélyezi túl sok embernek, hogy közük legyen a magánéletéhez. Hosszas unszolás után Dorka meggyőz, hogy legalább kövessem be instán, abban nincs semmi rossz, legfeljebb nem engedélyezi, tuti rengeteg követési kérést kap egy nap.

Csütörtök délután kaptam az értesítést arról, hogy most már megnézhetem a képeit és hogy ő is visszakövetett. Az én instám is privát már nagyjából a kezdetek óta, nekem is fontos, hogy megmaradjon a magánéletem. Amint lehetőségem nyílt az volt az első dolgom, hogy lecsekkoljam a képeit, nem volt neki sok talán 10 darab. Egy csomó kosaras kép és... és volt néhány kép egy sráccal. Semmi különös, csak átkarolták vagy egymás mellett álltak. A srác minden képen meg volt jelölve és mindegyik alá szíveket kommentelt. Fúj, de nyálas. Először nem tulajdonítottam ennek nagyobb figyelmet, de néhány percen belül észrevettem magamon, hogy nagyon elszomorodtam. Tehát igazam volt, heteró, ráadásul párja is van. Ezt bizonyította az a kép is ahol a srác puszit ad Panna arcára és mindketten vigyorognak. SOS hívtam Dorkát, hogy elmeséljem mi a helyzet, egyből azzal kezdte, hogy talán csak tesók.

- Akkor ugyanaz lenne a vezeték nevük – válaszolom szomorúan.

- Lehet, hogy különböző apától – próbál felvidítani, de azt hiszem ezen már nem lehet segíteni.

- A srác olyanokat kommentelget, hogy „életem szivecske".

- Jó talán igazad lehet, és tényleg együtt vannak – ismeri be Dorka is már szomorú hangon – Tényleg sajnálom Lili, tudom, hogy tiszteletben tartod, ha valakinek kapcsolata van. De azért szerintem menj el vele játszani egyet, ki tudja lehet jó barátok lesztek!

- Igen, igazad van, átgondolom.

A valóság az, hogy marhára le vagyok törve, kiskorom óta figyelgetem ezt a lányt, most itt a nagy esélyem, erre kiderül, hogy igazából sosem volt semmilyen esélyem. Sajnos, ha valaki heteró akkor az is marad, mindegy, hogy te mennyire vagy kedves, vagy nézel ki jól, és teljesen fölösleges ezt tovább gondolni. Ahogy szomorúan hátradőlök az ágyamon, érzem, ahogy rezeg a telefonom, azt hiszem Dorka írt, ezért meg sem nézem egyből. De amikor végre erőt veszek magamon, hogy lecsekkoljam meglátom, hogy az értesítések Panna insta profilját takarják. Kedveli néhány képemet és írt egy üzenetet is. Legnagyobb meglepetésemre az egyik prideos képemet is belájkolta. Az üzenetben pedig ez áll: „Szia! Sajnálom, hogy én nem találtalak meg, rájöttem, hogy rengeteg a Szabó Lili a környéken. De természetesen még áll, hogy kosarazzunk egyet együtt!"

Ettől az üzenettől a torkomban dobog a szívem, olyan izgatott leszek. Emlékszik rám és keresett is csak nem talált meg, vagy hazudik és próbál jó fej lenni. Ajj, teljesen összezavarodva dőlök vissza az ágyamra, azon agyalva mit válaszoljak.

Hozzám tartozolDonde viven las historias. Descúbrelo ahora