Hozzám tartozol

8 (Lili)

Másnap reggel kómásan ébredek és kicsit olyan érzésem van, mintha meg sem történt volna a tegnapi nap, vagy legalábbis az esti része. A telefonomért nyúlok, hogy csekkoljam biztosan elküldtem az üzenet és, hogy esetleg válaszolt e Panna. Egy kicsit csalódott vagyok, amikor látom, hogy még nem is látta, de ugyanakkor meg is nyugtat, hogy nem más okból nem válaszolt még. Azon gondolkozom vajon mit fog válaszolni, de valahogy csak olyan verziókat tudok elképzelni, amiben jó fej és megértő, pedig a legrosszabbra kéne felkészülnöm.

Kimegyek a konyhába reggelit csinálni, Kevin, a lakótársam már ott ül az asztalnál és a kávéját kavargatja.

- Van még lefőzve, ha kérsz – mutat a tűzhelyre.

- Köszönöm – mosolygok rá kedvesen.

- Mi a helyzet csajszi? Nem túl őszinte a mosolyod – csóválja a fejét.

Töltök magamnak egy kis kávét és leülök hozzá. Kevin meleg, részben ezért is költöztem össze vele, mármint egy random sráccal tuti nem laknék együtt. Rengeteg mindent meg tudunk beszélni és ezt imádom benne, nagyon közel kerültünk egymáshoz ez alatt a néhány hónap alatt, mióta együtt lakunk.

- Írtam neki tegnap egy üzenetet, amiben bocsánatot kértem és még nem válaszolt – mondom szomorúan.

- Ohh – először csak ennyit mondd elgondolkozva, majd folytatja – Igazából te nem tettél semmi rosszat, nem kellett volna bocsánatot kérned.

Tudom, hogy igaza van, de amikor láttam Pannát tegnap játszani, mégis úgy éreztem nekem kell megtennem ezt a lépést.

- Az a megérzésem, hogy az elfogadás fázisában van – válaszolok végül.

- Akkor érthető a reakciód, és szeretnél segíteni neki benne? – kérdezi Kevin.

- Fogalmam sincs, pasija van és ez így elég nehéz.

- Milyen a srác?

Feloldom a telefonom és megkeresem Panna instagram profilját, hogy megmutathassam neki Márkot, de meglepetten tapasztalom, hogy eltűntek a közös képeik. Kevin olvas a reakciómból és egyből megkérdezi mi a gond.

- Eltűntek a közös képeik – mondom, mire neki felcsillan a szeme.

- Ez csak egyet jelenthet – kezdi, de félbeszakítom.

- Igazából kettőt – húzom félre a számat – Lehet, hogy emiatt volt szomorú tegnap.

Ezen Kevin is elgondolkozik, de végül is csak az a fele győz, ami szurkol nekem és Pannának.

- Akkor nem szakított volna – próbál bátorítani, de én ebben is találok kivetni valót.

- Lehet, hogy Márk szakított vele.

- Jézusom Lili – áll fel Kevin, hogy a mosogatóba tegye a bögréjét – Legyél már egy kicsit pozitív! – parancsol rám – Az a lány oda van érted!

Azért arra nem vennék mérget, hogy oda van értem, de amikor visszagondolok az együtt töltött pillanatokra bennem is megjelenik egy kép arról a Pannáról, aki érdeklődik irántam egy magasabb szinten.

A délelőttöt a szobámban töltöm, próbálom tanulással elterelni a figyelmem, de elég nehézkesen megy, nagyjából minden öt percben ellenőrzöm a telefonom. Végül délután 2 körül jön a válasz:

Szia Lili! Persze, hogy nem haragszom, én is sajnálom az egészet... Igazából van valami, amit szeretnék veled megbeszélni. Szeretnél találkozni esetleg még ma, vagy a jövőhéten valamikor?

Izzad a kezem miközben a válaszát olvasom és nagyon megörülök amikor látom, hogy nem haragszik, nagyjából erre számítottam. Találkozni akar, ez kicsit hirtelen érint, két lehetőség játszódik le a fejemben, az egyik az, hogy ő is hasonlóan érez irántam, mint én iránta. A másik pedig az, hogy szeretné, ha békén hagynám ilyen téren. A második verziótól összeugrik a gyomrom. Azonnal szólók Dorkának mi a helyzet és Kevinhez is átmegyek tanácsot kérni.

- Ez az csajszi, dög vagy, tuti bejössz neki – lelkendezik – Használj majd valami ajakbalzsamot – érinti meg a számat a mutató ujjával – mindig olyan száraz – mondja kicsit morcosan - Adjak kölcsön valamit? – Kevin nagyon figyelmes és biztos vagyok benne, hogy több lányos dolga van itthon mint nekem, elég feminin típus.

- Akkor szerinted ma kéne találkoznom vele?

- Határozottan – mondja mosolyogva.

Közben Dorka is válaszolt és ő is a mai nap mellett voksolt, mondván, hogy legyek túl rajta minél hamarabb, mert úgyis ezen fogok agyalni. Igazuk van, bármennyire is izgulok, jobb hamarabb túl esni rajta. Meg is írom Pannának, hogy nekem jó a ma délután, ha neki is. Nem sokkal később érkezik a válasz, hogy persze, mit szólnék ha elmennénk kávézni. Ettől egy kicsit randi feelingem lesz és még jobban elkezdek izgulni, de természetesen igent mondok.

Úton a kávézó felé zenét hallgatok, ez mindig megnyugtat ilyen helyzetek előtt. 4 órára beszéltük meg a találkozót, de én ott vagyok már 10 perccel előtte, semmiképpen nem akartam késni. Panna is megérkezik nem sokkal később és köszönés képpen megölel, amit hirtelen nem tudok hova rakni, de azért nagyon jól esik. Bent leülünk és miközben megérkezik a kávénk beszélünk pár szót, hogy mi újság a másikkal mostanában. Eltelik így egy fél óra, nevetünk, el vagyunk már már el is felejtem, hogy Panna meg akart beszélni valamit, amikor szóba hozza.

- Szakítottam Márkkal – kezdi, mire én meglepetten nézek rá – Nem voltam boldog – mondja és érzek egy kis fájdalmat a hangjában.

- Értem – csak ennyit mondok, tudom, hogy ez most nem annak az ideje, hogy megjegyzéseket fűzzek a döntéséhez.

Felsóhajt mielőtt folytatná és a száját harapdálja, látom rajta, hogy zavarban van és nem tudja mit mondjon, de én sejtem mit akar mondani, mégis hagyom, hogy megküzdjön vele, mert ezt neki kell megoldania, csakis neki.

- És a múltkor amikor kosaraztunk, én nem azért húzódtam el, mert... mert nem akartam, hogy megcsókolj – itt lesüti a szemét, nem mer a szemembe nézni, látom, hogy bántja a dolog, legszívesebben megölelném most, összeszorul a szívem. Látom, hogy a jobb kezével a kávéscsészéjét piszkálja, bátorságot veszek magamon és átnyúlok az asztalon, hogy megfogjam. Akkor felnéz és találkozik a tekintetünk, biztatóan mosolygok rá, jelezve, hogy nyugodtan folytassa.

- Azt hiszem sosem kellett volna összejönnöm Márkkal, azt hiszem sosem voltam heteró – és amikor ezt kimondja a szemembe néz, fájdalmat látok benne és haragot az emberek iránt, akik nem fogadták el, mert tudom, hogy így volt, érzem. Megszorítom a kezét, nem tudom mit mondjak, szeretnék valami biztatót mondani, de félek, hogy elrontanám, helyette áttérek egy másik témára, hogy kicsit oldjam a hangulatot.

- Most, hogy szingli vagy kapok az alkalmon - kezdem, mire meglepetten néz rám – Tudom, hogy ez ódivatú meg minden, de szeretném megkérdezni. Eljönnél velem randizni? – ahogy ezt kimondom látom, hogy elmosolyodik és ő is megszorítja a kezem.

- Nagyon szívesen elmennék veled!