Unexpected accident [Bakudeku.ff]

7. rész

-Kacchan! Kérlek ne... Én szeretlek! *Kezdett el beszélni a zöld hajú*

-Minden rendben? *Dörzsöltem meg a szemem félálomban*

-Nee! *Riadt fel sírva*

-Hé! Nyugi... *Nyúltam a mankómért,hogy kikelhessek az ágyból* -Minden rendben... *Bicegtem oda hozzá,majd leültem a mellette lévő székre és a kézfejemet az övére helyeztem*

-B-Ba-Bakugou.. *Szipogott*

-Most mondd el szépen,hogy mi a gond! *Mondtam*

-Csak egy álom.. *Dugta a fejét a párnájába*

-Nekem elmondhatod! *Kezdtem el simogatni kócos, zöld haját, ami épp hogy kilátszott a párna felől*

-N-nem lényeges..*Mondta szipogva*

-Később viszont el kell mondanod.. *Vettem el a párnát a feje elől*

-J-jó-jólvan.. *Feküdt le az ágyba*

-Rendben, mostmár aludj! *Simogattam meg a fejét, majd felálltam és vissza bicegtem az ágyamhoz*

-ÉBRESZTŐ! *Rontott be a szobába Kirishima, a háta mögött Denki,Mina,Todoroki és Iida díszelgett*

-MOST AKARTAM ELALUDNI BARMOK! *Ordítottam* -Egyébként mit kerestek itt? *Néztem rájuk*

-Hamarabb hazaengedtek minket!! *Ugrándozott Mina*

-Ja. *Szólalt meg Todoroki*

-Jóreggelt Bakugou! *Mondta tisztelettudóan Iida*

-Serot hol hagytátok? *Néztem körbe*

-Volt egy kis dolga,később még beugrik. *Jött be Denki*

-Betettek melléd valakit a korterembe? *Kérdezte a vöröshajú a mellettem lévő ágyon fekvő zöldhajút fürkészve*

-Igen... *Válaszoltam*

-Szia! Én Denki vagyok! *Lépett oda hozzá az említett*

*A zöld hajú csak meghökkenve nézett a fiúra,mire ő is meglepődött*

-Minden rendben bro? *Ment oda hozzá Kirishima, de mikor meglátta az ágyon fekvő fiút ő is ledöbbent*

-Figyelj Bakubro! Gyere velünk, menjünk le enni. *Mondta a vörös*

-Nem vagyok éhes és- *Néztem rá*

-Csak gyere! *Segített felállni, majd a mankóm segítségével utánna mentem*

Midoriya szemszöge:

*Mikor megláttam a szőke hajú barátomat előttem állni a vér is megfagyott bennem*

-H...Hogy...Hogyan!? *Bökte ki Denki*

-Midoriya.. *Szólalt meg Todoroki a megszokott hangnemén*

-MIDORIYA! Mi törtéént? *Rohant oda hozzám a rózsaszín lány*

-K-kérlek n-ne mondjatok rólam semmit K-Kacchannak.. *Néztem körbe*

-Midoriya-kun! Mi történt, miért vagy itt és ami mégfontosabb: hogy vagy? *Igazította meg a szemüvegét Iida*

-N-ne mondjátok el.. *Hajtottam továbbra is*

-De mégis hogyan!? És miért? *Lépett közelebb Denki*

-Cs-csak rosszul voltam é-és ide kerültem..

-Jobban vagy már? *Kérdezte Mina*

-Hogy történt? *Érdeklődött a szőke*

-Mióta vagy bent? *Ült le mellém Iida*

-Hagyjátok most. Majd később beszélünk vele,most nincsen olyan állapotban.. *Szólalt meg a felemás barátom*

-De féltjük őt! *Nyávogott Mina*

-Figyelj Midoriya, mindenki hiányol téged és szeretnének viszont látni. *Hadonászott a szemüveges*

-E-egyenlőre nem mehetek vissza... *Hajtottam le a fejem*

-Minden esetre, gyógyulj meg és várunk vissza! *Szorította ökölbe a kezét Kaminari*

-Ja. *Válaszolta egyhangúan Todoroki* -És ígérem nem mondjuk el neki. *Fordult vissza*

-K-kö-köszönöm!! *Kezdtem el sírni*

-Hé,-ne itasd itt az egereket! *Jött oda Mina* -Minden rendben lesz. *Törölte le a könnyeimet*

-Azt garantálom!! *Nézett ki Mina háta mögül Denki*

-Szeretlek titeket,köszönöm hogy mindig mellettem álltok! *Sírtam mégjobban*

-Finom volt az a süti! *Hallottam meg Bakugou hangját az ajtó mögül, majd egy ajtó nyitódásra lettem figyelmes* -Ohh, hát itt meg mi történt!? *Nézett ránk*

-S-semmi!!! *Töröltem le egyre csak szaporodó könnyeimet*

-Csak megismerkedtünk vele. *Mosolygott Denki*

-Ohh, esetleg visszamenjünk? *Tolta ki az ajtón Bakugout a vörös*

-Nem kell te idióta! *Suttogta Mina, remélve hogy Katsuki nem hallja meg*

-Mia- *Értetlenkedett az említett* -Miért sírsz Midoriya!? *Indult meg felém a fiú*

-Ezek csaak... Eszembe jutott valami és amiatt van.. *Dugtam a fejem a párnámba*

-Na mi megyünk iiis!! *Intett Kirishima a többieknek, jelezve hogy induljanak*

-Ohh,igen persze,persze! *Indult meg Denki*

-Sziasztook! *Intett Mina*

-Viszlát. *Mondta Todoroki és Iida szinte egyszerre, majd kiléptek az ajtón és bezárták maguk mögött azt*

-Úgy érzem ez nem helyes.. *Hallottam meg Iida halk hangját távolodó léptei kíséretével*

-Nem értem mi folyik itt.. *Mondta az ágyam felett magasodó fiú*

-S-semmi!! *Vágtam rá*

-Furaaa... *Tette hozzá* -Később ebéd közben elmondod,hogy mitörtént nemrég. Rendben!? *Emelte fel a hangját*

-R-Rendben.. *Válaszoltam félénken*