Unexpected accident [Bakudeku.ff]

11. Rész

Azóta eltelt pár hét..Tökéletesen alakítottam azt a szerepet,aki csak barátként tekint Bakugoura,de egyre közelebb kerültünk egymáshoz ez alatt a pár hét alatt...Nagyon jó barátok lettünk..Kacchan nagyon szépen fejlődött,és az én állapotom is rengeteget javult. Ha minden jól megy a héten kiengednek mindkettőnket.

-Hé,magadnál vagy!? *Mozgatja előttem kezeit Katsuki*

-Gomene..Kicsit elkalandoztam. *Mosolyogtam a fiúra,észheztérésem után.*

-Megbocsájtok,de csak ha eljössz velem kajálni. *Mutatott az ajtó felé*

[Miért is ne?]

-Ezt igennek veszem. *Mondta,majd elindult kifelé,én meg felálltam,és gyorsan utánna siettem*

-Szóval,ma mit eszel? *Nézett rám*
Ne mondd,hogy megint Katsudont! *Nevetett*

[Annyira hihetetlen,hogy ennyi idő alatt már annyira felépült,hogy a kezeit,és a lábait,szinte már ugyan úgy tudja használni..Kacchan mindig is elképesztő volt..]

-Mi van ma veled!? *Térített észhez,erősebb hangnemben*

-S-semmi.. *Szegeztem le tekintetem*

-Csak tudod.. *Folytattam,míg szemem sarkából láttam,hogy a szőke hajú kétségbeesetten próbálja elkapni tekintetemet*

-Hm? *Adta fel,majd előre fordulva folytatta útját*

-Lassan kiengednek minket... *Álltam meg*

-És? Ez jó dolog. Vagy nem..? *Ment tovább*

-Most,hogy végre közel kerültünk egymáshoz,nem akarlak elveszíteni... *Mondtam halkabban*

-Hé.. *Került hirtelen elém*-Nem megmondtam,hogy továbbra is jóban maradunk? *Államnál fogva felemelte a fejemet,majd szemembe nézett,és közeledni kezdett egyre csak vörösödő arcomhoz,mikor egy ember sietve közelített felénk,majd fellökte Kacchant,aki rám esett,és így mostmár a padlón feküdtünk,miközben a fiú felettem támaszkodott*

-A- *Éreztem,hogy arcom éppen lángol,testem felforrósodik..Akkor,és ott,semmit nem tudtam mondani.. Csak feküdtem ott,mint egy lázas kisgyerek..*

Bakugou szemszöge:

A testem átvette felettem az irányítást,majd a zöld hajú arca felé kezdtem közeledni,amikor egy ember nekünk rontott,és ráestem a fiúra. Kezeimmel szerencsére megtámasztottam magam [Nem tagadom,fájdalmas volt],majd mikor felnéztem,az alattam fekvő fiú arca vérvörös volt,smaragd zöld szemei,csillogtak,és fekete-zöldben úszó hajtincsei gyönyörű íriszeibe lógtak.. Nem tudtam mit csinálok,csak egyetlen gondolat járt a fejemben..
[Akarom őt..]
Gyengébbik kezemmel hajába markoltam,miközben az erősebbik kezemmel támasztottam magam,majd közelebb hajoltam hozzá..Közelebb,közelebb,és egyre csak közelebb..

-H-hé j-jól vagytok? *Nyújtotta felénk kezét,az ember,aki fellökött minket*

Amilyen gyorsan csak tudtam felálltam,így ott hagyva Midoriyát..

-Gyere,segítek. *Segítette fel a zöld hajút,míg én próbáltam megszabadulni gondolataimtól*

-S-sajnálom,figyelmetlen voltam. Nem kellett volna rohannom. *Kért bocsánatot a férfi*

-MÉG SZÉP,HOGY NEM KELLETT VOLNA! LEGKÖZELEBB FIGYELJ ODA,TE NARKÓS KÖCSÖG! *Ordítottam,majd otthagytam őket*

Midoriya szemszöge:

-N-nagyon sajnálom,nem tudom mi üthetett belé.. *Néztem a földet*

-Ugyan.. Én kérek elnézést,a kellemetlenségekért.. Úgy láttam ti épp.. *Fogta a tarkóját*

-N-NEM! M-MI CSAK... *Magyarázkodtam*

[Basszus,mit mondjak!? Én magam sem tudom,hogy mi volt ez..]

-Nekem nem kell magyarázni,tudod én megértelek.. *Mosolygott*

-T-tudja...Ő nem úgy szeret engem,ahogyan én.. *Erőltettem mosolyt*

-A helyedben ezt átgondolnám. *Mondta bíztatóan*

-K-köszönöm,d-de,ha lehet most utánna mennék.. *Indultam el*

-Menj csak. *Intett*

-Viszlát! *Integettem vissza neki,majd a szőke hajú után rohantam*

-Ka-..B-Ba-Bakugou *Ordítottam utánna,majd mikor mellé értem kifújtam a levegőt*

-Egy szót se! *Ment tovább*

-V-várj már.. *Loholtam utánna*

-AZT MONDTAM KUSSOLJ! *Kelt ki magából*

Innentől kezdve nem szóltam semmit,csak kicsit lemaradva,de mentem utánna.

Kacchan a szokásos csípős kajáját ette,hiába mondta el neki Izumi többször,hogy nem tesz jót a gyomrának..

-Jó napot. *Mondta kedvesen a kiszolgáló*

-Egy tál katsudon lesz. *Meredtem a padlóra*

Miután elkészítették az ételemet, a kezembe fogtam tányérostól,és csendben leültem Kacchan mellé

-M-miért vagy itt? *Hallatszott némi szomorúság hangjában*

-Te hívtál ide. *Válaszoltam,olyan hangsúllyal,mintha máris halott lennék.*

-T-tudod megkéne b-beszélnünk,azt ami- *Mondtam*

-NINCS MIRŐL BESZÉLNÜNK! EZ CSAK EGY KIBASZOTT FÉLREÉRTÉS VOLT,SZÓVAL FELEJTSD VÉGRE EL.. *Csapott rá az asztalra*

-A-a kezed.. *Nyúltam volna hozzá,ugyanis leesett róla a kötés*

-Ne érj hozzám! *Csapta el másik kezével,az enyémet*

-NEM BESZÉLHETSZ ÍGY VELEM! NEM LEHETSZ MEGINT ILYEN..PEDIG VÉGRE.. *Kezdtem el ordítani,miközben könnyeim szaporán gyűltek,és folytak lefelé arcomon*

Ezek után nem mondott semmit,és én sem,csak a kajámat félbehagyva felálltam,és elindultam kifelé.

Bakugou szemszöge:

[Én..Mindig is ilyen voltam!?]

Gomenee!!! Megint reeeengeteg idő eltelt az előző rész óta,de esküszöm,hogy mostmár aktivizálom magam..