Unexpected accident [Bakudeku.ff]

8.rész

Azóta pár óra eltelt, és jelenleg mindketten tétlenül fekszünk az ágyunkban, várva Izumit.

-Hé, hallod.. *Törte meg a csendet Bakugou*

-Hm? *Fordultam felé,hogy szemkontaktust létesítsek vele*

-Tudood, beszélnünk kéne.. *Válaszolta*

-I-igen, hát p-persze.. *Fordultam vissza*

-TE SEMMIBE VESZEL ENGEM!? *Ordított*

-Hé, mi ez a nagy hangzavar? *Nyitott be az ápoló nő*

-Sajnálom,kicsit elragadtattam magam! *Kért bocsánatot a szőke*

-Mindegy, amúgy is be akartam nézni! Miújság,hogy vagytok? *Mosolygott kedvesen a fiatalos ápoló*

-Tch, soha jobban. *Válaszolta flegmán a fiú*

~Tipikus hangulatingadozások~ *Gondoltam magamban*

-Ennek nagyon is örülök Bakugou! És te Midoriya? Jobban vagy? *Nézett rám*

-N-nem tudom.. Változó. *Feleltem*

-Ezen könnyen segíthetünk! Figyeljetek.. Azt találtam ki,hogy elkezdhetnétek edzeni! Ez segíthet a könnyebb felépülésben!!! *Ült le mellém*

-M-mi!? EZ HÜLYESÉG! Nem fogom magam megerőltetni ilyen helyzetben!*Lázadt fel Bakugou, mint egy rossz ovis*

-Ny-nyugodj már meg Katsukii! Segíteni akar! *Szóltam rá az ideges fiúra*

Bakugou szemszöge:

————————————————————————
-Olyan jó neked Katsuki! *Hallottam meg egy aranyos kisfiú hangját*
————————————————————————

-Ha egésznap csak fekszetek,akkor sehogy nem fogtok felépülni! *Állt fel Izumi*

-Tch, felőlem! Nem bánom.. *Duzzogtam*

-Olyan makacs vagy,de komolyan! *Nevetett az ápoló*

-Mikor kezdjük? *Mosolygott a  zöld hajú,miközben arcát vakító arany színű sugarak világították*

-Bakugou lehetne neked is ilyen kedves a kisugárzásod. *Gúnyolódott velem továbbra is Izumi*

-H-Hé, B-Bakugou nyugi... *Nyugtatott Midoriya,mert látta az arcomon,hogy ideges vagyok,de mindenki meglepetésére csendben elfojtottam magamban a dolgokat*

-Egyébként holnap benézünk az orvossal és elkezdjük az edzést! *Lépett az ajtóhoz az ápoló,hogy távozhasson*

-Pontosan miféle edzés is lesz ez? *Szólaltam meg elcsukló hangon*

-Bakugou neked rendbe hozzuk a lábadat, ezt különböző gyógytornákkal valósíthatjuk meg, és Midoriya neked mozognod kell,illetve sokat kell enned.

-Rendben! *Válaszoltuk szinte egyszerre a zöldhajúval*

-Szuper,akkor holnap találkozunk! Gyógyulgassatok, sziasztok! *Mondta Izumi,majd szinte el is tűnt*

-Hé,te! *Szóltam a kicsi, de még is aranyos fiúhoz*

-I-Igen? *Válaszolta félénken*

-Készülj,megyünk kajálni! *Nyúltam a mankómért,hogy felálhassak,majd odasiettem Midoriyához,hogy felsegítsem*-Gyere! *Nyújtottam a kezem,jelezve,hogy jöjjön*

-D-De- *Ellenkezett*

-Nincs de! Fogd meg a kezem és gyere! *Épp kezdtem volna ideges lenni,mikor megéreztem lágy kezét,enyémben és oktalanul elpirultam*

-M-mi az? *Bámult rám meglepve*

-CSAK ÁLLJ FEL VÉGRE! *Kezdtem el ordítani dühömben,aminek hatására majdnem véletlenszerű robbanást idéztem elő,amit Midoriya is megérzett,mivel egyből elengedte a kezemet a forróság miatt*

-A-a képességed... K-Kezd elő-j-jönni... *Rémült meg a fiú*

-V-véletlen volt.. *Lepődtem meg teljesen* -Fáj a kezed? *Ültem le mellé nagy nehezen*

-K-Katsuki..*Hajtotta le a fejét*

-Valami gond van? *Kérdeztem tőle,mert láttam,hogy valami bántja*

-Nem,semmi! Menjünk!! *Nézett fel egy széles mosollyal az arcán,majd felállt*

-J-jólvan..

*Mikor odaértünk a büfébe,kértünk mindkettőnknek kaját,majd leültünk egy két személyes asztalhoz és beszélgetni kezdtünk*

-Mi a baj mostanában?*Kérdeztem az előttem ülőtől.*

-Tudod csak feljönnek folyton a régi emlékek egy kedves barátomról.. *Válaszolta* -Én nagyon is szerettem őt egész életemben,sőt...Felnéztem rá! De ő...Miután 4 éves lett túlzottan agresszívvá vállt és megutált.. *Pólóján és az asztalon vízcseppek jelentek meg,amelyek egyre csak szaporábban gyűltek*

-Tudod, én itt vagyok neked bármi van.. *Felálltam,majd odamentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem*-Minden rendben lesz! *Töröltem le a könnyeit* -Mostmár egyél,mert ha nem eszel gyenge maradsz azt meg senki nem szeretné! *Mosolyogtam*

*Miután végeztünk az evéssel mindketten visszabicegtünk a korterembe és lefeküdtünk,hogy elalhassunk*

Midoriya szemszöge:

*Kacchan már régóta alszik,de engem valami nem hagy nyugodni..A szeretet..A szeretet amit iránta érzek, és ez egyre csak erősebb lesz... Túlzottan beleszerettem az évek alatt és ezt nem tudom sokáig titkolni*

-Tudod,Bakugou.. Régóta szeretlek.. *Ültem le mellé* -Soha nem tudtam ezt neked elmondani,viszont 4 éves korunk óta most vagyunk elősször elég közel egymáshoz. Vagyis majdnem... Sajnos te nem emlékszel rám,de igérem idővel megtudod! Szeretlek Kacchan! Bárkinél és bárminél jobban... *Ahogy ültem mellette, és néztem,ahogyan alszik, teljesen megtörtem..Hiszen legbelül tudtam,hogy soha nem lesz az enyém*

*Még egy darabig néztem őt, és gyönyörködtem abban,hogy ilyenkor milyen nyugodt,majd idővel lefeküdtem én is, és elnyomott az álom*

Sziasztook! Nagyon sajnálom,hogy eddig nem volt rész,de igérem igyekszem minnél hamarabb megcsinálni a többit!❤️