Áll az alku?

Morosis

Morosis: the stupidest of stupidities

Mindent egyszerre mérlegelve, mégis gondolkodás nélkül kezdtem versenyfutásban sprintelni az irányába. Csak futottam, egyre jobban és jobban, mintha a néhány méteres távolság ellenére minduntalan gyarapodó kilométerek választanának el tőle. Csak az arcát néztem, semmi mást, csak az arcát ... mégis képtelen voltam felfogni bármit is arckifejezéséből. Végre valahára - egy dupla oxert megugró ló lendületével - legyűrtem a közöttünk tátongó távolságot, s vetettem magam neki könyörtelen nekirugaszkodással. Azon nyomban rá is csimpaszkodtam, karomat fojtogató óriáskígyó módjára fontam nyaka köré, míg jobbommal felsője hátuljába téptem - mintha bármelyik pillanatban elszublimálhatna szorításom körül. Őszintén szólva, pontosan emiatt aggódtam. Bár egyik felem nem akarta sosem megismerni, most mégis itt van... Nem térek magamhoz ... annyira hihetetlen, mint egy messzeségben feltűnő, pusztai délibáb, ami után hiába kapsz két kézzel, puha homok módjára csúszik keresztül ujjaidon. Ijedten vontam szorosabbra már így is megkövesedett karjaim körülötte; iszonytató volt belegondolni, hogy ez is csak egy néma álom, ahol sosem szólhat szája, ahol nem érinthetem igazán, ahol nem több egy táncoló marionettnél...

Horrorisztikus riadalommal fúrtam vállába homlokom, nem voltam rest extra hangerőre kapcsolni belső, monoton fohászomat.

Esdeklek Uram ... csak még egy igazán kicsit ... Ha elveszítem, ha ezzel együtt megint mindenki elhagy, én azt nem élhetem túl... Mégis mi másért lennék itt, bassza meg?! Miért nehéz megérteni, hogy már meg sem tudom különböztetni a sanyargató rémálmokat ettől a túlvilági élettől? Annyit szenvedtem, hogy megfelelően felülírt, általam koordinált álmokat alkothassak, amikben ébren próbáltam beszédre bírni, már két. teljes. hete... Érts meg Uram, könyörgöm... csak ne - ... Nem veheted el tőlem!

Képtelen voltam tovább eltorlaszolni életre kelt könnycsatornáimat; gát nélkül kezdtek sebes folyású hegyi patakként lefelé gördülni arcomról a kövér cseppek, melyek, mint láva égették szemgödreimet. Nyoma sem volt játékon összekapó gyerekek hisztijének, szótlanul hüppögtem, feleslegesnek bizonyult elfojtani, eredménye csak a tüdőmet nyomó, benne mélyen zsugorodó, szúró érzés lenne, amely érzés alantas barátként üdvözölt már ezelőtt megannyiszor.

Szisztematikusan elfehéredő ujjperceimet bámulva éreztem, hogy lassan vérszemet kapok az elviselhetetlen gondolattól, amikor némi józanság érte tudatomat: Ő meg sem mozdult. Oldalra sandítottam, ám előre meredő, alakítatlan tekintetét tudtam csak kutatgatni; rám sem nézett. Megrettentem. Próbálva kiküszöbölni, hogy észre vegye, mélyet szippantottam enyhe dohhal és egyrészt különösnek ható aromát árasztó illatából, - szívélyes kastélykedvelő révén talán az ódon falakhoz tudnám hasonlítani, ahol megrekedt az arisztokraták lucfenyőből faragott, felbecsülhetetlen értékű bútorainak kellemes bukéja – majd két lépést hátrálva elléptem mellőle – a rendületlen könyörgést és a kezem ügyébe kerülő távolságot fenntartva persze; nem akartam megkockáztatni, hogy elillan, mint ahogy az lelki szemeim előtt e pár pillanat alatt mintegy milliónyi képsávban le is játszódott.

-Elnézést... - kaptam észbe, miközben gyorsan végig mustráltam, ami eddig kiesett fókuszpontomból.

Kimért, vörös frakkba öltözött délceg úriember állt előttem. Előkelő, finom mozdulatokkal igazított egyet öltözéke általam elcsúsztatott vállrészén, csíkozott zakójának hátra nyúló, kopottas, foszlányosodó fark részein, majd felszegte fejét, vörös-feketébe mázolt, állig érő tincsei is úriasan lengedeztek az alagutat átjáró szellőtől. Karmazsin üstökéből két villás agancs meredezett az ég felé, ami még inkább dobott a megjelenésén. Ugyanakkor nem - láthatóan kifinomult - ízlése érdemelte a legtöbb szót: igézően magával ragadónak tartottam fizimiskáját. Masszív, de keskeny és kecses járomcsontjának vonalai lágyan íveltek végig pónemén, s felettük virítottak magasan ülő, villogó, bíborköntöst öltő ínhártyába foglalt szemgödrei, melyekben még mélyebb skarlát színű szemei pompáztak.