Áll az alku?

Serendipity

Serendipity: finding something good without looking for it

Letalis reagálni képtelen pozícióba került rémes képek festette víziói miatt, így a szeme előtt legyezőként integető Lány keze is suhogó, elmosódó házak tömkelegének tűnt, egy szupergyors expressz hatását utánozva, majd a következő percben - a jobb kezén virító jelek maró ingerének újra beindulása eredményeképp – dőlt el a füvön, mint egy darab cövek.

-Ááá, jesszusooom! - ugrott utána a zöldben pompázó fiatal lány, mivel erre még ő sem számított. Megbizonyosodva róla, hogy a lányka - akinek még maga sem volt megbizonyosodva, hogy pontosan miért is érzett sürgető kényszert, hogy ilyen mértékben segítsen; elvégre nem volt ő neki se kutyája, se macskája - komolyabb fejsérüléseket nem szenvedett, hóna alatt megfogva a magatehetetlen testet, s a gyepet hűs árnyékba borító fa alá húzta. Elnézve kecses alakját, biztos volt benne, hogy nem a lány súlyában, hanem saját száraz kóró karjaiban leledzik a hiba, ugyanis nagy-nagy erőfeszítéseibe telt a mozdulatsor.

A lány kipirosodott homlokát és arcát érintve esett le neki, hogy enyhén belázasodhatott. De mégis mi a franctól?

-Baszki. Most mit csináljak vele? - hablatyolta magának, s az eszméletlen idegennek egyszerre célozva. A terv annyi volt, hogy épségben kijuttatja a lányt a könyvesboltból, lehetőleg észrevétlenül, ennek ellenére most egyenesen menekülni kényszerül a munkahelyéről, a lány nem hogy jól lenne, de mindjárt feldobja a pacskert, ő meg csupán tanácstalanul gugorászik mellette. Ekkor figyelt csak fel a lány kézfejét szinte már teljességgel belepő különös jegyekre. Kókatag kezét óvatosan felemelte, mint ahogy a lovagok emelik szájukhoz csókra az imádott hölgy oly' mélyen óhajtott kacsóját, majd enyhén feltűrve a tépett köpenyt szembesült vele, hogy a puha bőrbe vésett szigmáknak egész armadája lapulhat a ruhadarab alatt. Gondolkodóba esve helyezte vissza a földre karját.

-Rendben... – gondterhesen, elkámpicsorodva igyekezett odébb igazgatni a mozdulatlan testet a bokrok takarásába, majd megbizonyosodva róla, hogy nem kelt nagy feltűnést, nyomban el is iramodott, határozott léptekkel haladva konkrét célja felé.

Habár mindig is markánsan öntudatos és asszertív személynek határozta meg magát, - ahogy a mikrokörnyezete is - ez esetben azonban minden sütnivalója egy univerzális őskáosszal vetekedett, mintha eddig letisztult tudata egy csapásra transzformálódott volna át egy űrbéli fekete lyukká. Ami még inkább bizarr hatást keltett, hogy lövése nem volt ennek miértjéről; számára ugyanis megdermedt az idő, amikor találkozott ezzel az anonim spinével, akit - számára is rejtélyes okokból - mindenáron ki kellett húznia a csávából, amibe keveredett. De hogy miért kockáztatja a biztos állását és megélhetését egy ismeretlen kiscsajért?

Magában fel nem adva az őrlődést irányította vissza fókuszát az útra, hogy minél előbb vissza térhessen pártfogoltjához valami gyógyhatású készítménnyel.

- - - - - - - - - - - - - - - -

Mintha front okozta rémes migrénből ocsúdnék, úgy próbálgattam lassacskán nyitogatni fáradt szemhéjaim – de oly' erőtlenül, mint mikor a fióka megteszi legelső szárny próbálgatásait – miközben kellemes, mentolos aromát inhaláltam be hirtelen a semmiből. Kitisztuló látásom csak lassan kaptam vissza, még digitális képernyőhöz hasonló szemcsék borítottak mindent az előttem betöltő térben; így a szememmel felfogott tartomány csupán pixeles képek alkotta világdarabkáknak manifesztálódott számomra, mígnem valahol már hallott hanghoz tartozó kezek bele nem kezdtek józanító rázogatásomba. Na de annak az intenzivitásától s energikusságától majdhogynem leröppent a fejem is a fa törzsének való beleverődés okánál fogva.