Real me /Jikook ff./

31. Rész

Jimin szemszöge. 

- Yoongi! - köszöntöm meglepetten, mert nem is tudom leplezni mennyire váratlan látvány is most Ő előttem, pedig nyilvánvaló volt, hogy jönni fog ma este. A szőke elmosolyodik a reakciómon, miközben nem is leplezve végig pillant rajtam. 

- Szia! Nagyon...- mondja halkan, majd kis szünetet tart és folytatja. - .... jól nézel ki. 

Szemei újra összekapcsolódnak az enyémekkel, míg én akaratlanul is elpirulok a bókja miatt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem melengíti meg ez a szívemet, mert igenis így van. Yoongi helyes és csodás srác, és biztos vagyok benne, hogyha Jungkook nem jött volna a képbe akkor mi már együtt lennénk vagy legalábbis randiznánk.

- Köszönöm. De te sem panaszkodhatsz! - dícsérem meg én is Őt, igyekezve kicsit könnyedebben ás barátibban csendülni, hogy elűzzem ezt a kínos érzést a beszélgetésünkből. Tudom, hogy hogyan érez velem kapcsolatban ezért nem szeretém, ha tudtomon kívül megbántanám bármilyen tettemmel. Ő nem érdemelné ezt meg. 

Yoongi követi a tekintetem a szerelésén, de amikor fejét csóválva felnevet, tudom hogy Ő nem ért velem annyira egyet. Megmosolyogtat, mert szerintem tényleg jól néz ki, bár nem tudott elvonatkoztati a szokásos fekete ruhadarabjaitól, ugyanis mindene ebben a színben pompázik. Bakancsot visel és feszülős, térdénél koptatott farmert, felül pedig egy egyszerű pólót, ami fölé egy inget kapott fel kigombolva, ami a sötét szürke és a fekete kombinációjiban rajzolja ki kockás mintáját. 

A kuncogását kis vigyorra finomítja, majd zavartan a tarkójára simít, amitől eszméletlen édesnek találom Őt és még inkább zavarba jövök. Rájövők, hogy ideje lenne távoznom innen, mert zavarba ejtőek a gondolataim, így arébb állok, és a kezemmel is befelé intek, hogy Yoonginak egyértelmű legyen a célom. 

- Taehyung merre van? - érdeklődik, miközben én becsukom magunk után az ajtót. 

- A konyhában. Gyere velem, én is éppen odatartok. - mosolygok rá kedvesen. Magamban reménykedem, hogy Jungkookot is ott találom még mert bármennyire is haragszom rá, hogy meginvitálta Jaebumot és Jacksont, tudom, hogy csak mellette lehetek biztonságban. Ott biztosan nem bántatának. 

Yoongi bólint majd együtt indulunk meg az említett helység felé, ahol remélhetőeg mindkét srácot ott találjuk. Átverekedjük magunkat a tömegen, akik nagyobbik része kis csoportokban beszélget, míg a többiek a nappaliban kialakított kis téren táncolnak. Hamar odaérünk, de én rögvest megtorpanok ahogy a szemem felfogja az ott lévő látványt. Jungkook a két általam nagyon elkerülendő személlyel cseverészik nevetve, így a tervem, miszerint hozzámenekülök, egyszeriben lett teljesen semmis. Egyre sötétedő gondolataimból egy kis csapódás ráz ki, ami a hátamat éri, majd két kar a felkarjaimon, amik egy mellkashoz húznak, hogy ne essek el. Az engem biztosan tartó karok megfordítanak az ölelésben, így szembe találom magam Yoongi meglepett, de aggódó arcával. 

- Minden rendben? - érdeklődik kedvesen, de én képtelen vagyok kifacsarni magamból egy normális választ. Halálra vált arccal forudlok ismételten Jungkookék felé, ahonnan legnagyobb meglepetésemre három szempár is figyel. Jaebum kifejezéstelen, Jackson pedig kárörvendő arccal méreget, de ami a meglepő az Jungkook hideg kifejezése, mellyel kémlel. Hirtelen nem is értem mi ez az érzés rajta, de aztán egyszeriben megértem, ahogy Yoongi megcirógatja az arcomat, hogy visszaterelje magára a figyelmem. El is éri a célját, mert elszakítom azoktól a vádló fekete szembogaraktól a tekintetem, de Yoongi kedves barnáin sem időznek, helyette elmotyogok egy "elnézést" és már ki is száguldok a fullasztó helységből. 

A nappaliban azonnal átverekedem magam a bulizó tömegen, egyenesen a kis asztalig, ahol mindenféle alkoholt helyeztünk el, hogy ne kelljen mindenkinek a konyhában sorban állni ezért. Hálás vagyok az eszünkért, így fel is kapok egy üveg vodkát, és azzal iramodok meg az emelet felé. Elméletileg az mindekinek amolyan tiltott terület, a fürdő kivételével, ennek ellenére a szobák előtt lézengenek emberek, de szerencsére az ajtókat zártuk, így bemenni nem tudnak. Berongyolok a fürdőbe, ahol egy kis edénybe elrejtettük a kulcsokat, majd kiveszem Taehyung kuckójának nyitóját és újra visszahelyezem a tárolót a polcra miután körbe kémlelek, hogy senki nem látta az akcióm. Villám léptekkel siettek a megfelelő nyílászáró elé, majd ahogy kikulcsolom és belépek, rögvest vissza is zárom azt magam mögött. Az ajtó mentén a földre rogyok, és bár nem így terveztem a szilveszter estémet, úgy döntők, az lesz mindenkinek a legjobb, ha itt töltőm el az időmet. Itt biztonságban vagyok Jacksonék elől is, plusz Yoongival sem lesznek ilyen kétes megmozdulásaink. Tudom, hogy az ital is közre játszott abban, hogy így reagáltam rá, de a legfőbb gond Jungkook volt. Vagyis inkább az, hogy ismételten úgy éreztem, hogy nem számíthatok rá. Ellenben Yoongival, aki soha nem ártott nekem. Viszont nagyon szeretem a fekete hajút, és elengedtem már Yoongival a gondolatát is, hogy esetleg újra belekezdjünk valamibe, mert én minden rossz ellenére már csak Jungkookkal képzelem el a jövőm, a szőkére pedig csak barátként tekintek.