Real me /Jikook ff./

19. Rész

Jimin szemszöge. 

Az élet rohadtúl szívás, de mit tehet az ember ez ellen, ugye? Nyilván nem egy világrengetegő problémával nézek szembe, de azért az én kis nyomi életemben ez most nagyon is aggasztó egy gond. A legelkeserítőbb, hogy jelenleg csak két alternatíva áll előttem, viszont egyikkel sem vagyok beljebb. Az egyik, hogy belemegyek a dologba, és bármit is adnak feladatnak azt megcsináljuk, miközben reménykedek, hogy a lehető legenyhébb baromsággal álljon elő Jongin. A másik, hogy elmenekülök, azt azonban már nem tudom, hogyan lehetne ezt okosan és a minél kevésbbé cikibben eszközölni. 

- Na, mehet? - csapja össze a tenyereit Jongin, melynek hangja visszaránt a gondolataimból. Körbepillantok, mégis mi a fenére is várunk, minek kellene mennie, de az izgatott tekintetek, melyek engem vizslatnak, nem kecsegtetnek túl sok jóval. Még Tae is úgy néz rám, hogy majd kipottyanak a szemei a pajkos kis vigyora felett. Nem is értem, egyszerűen csak ennyire részeg, hogy még azt sem bánja, hogy Jungkook meg én? Azt kétlem, hogy alapesetben ezt ilyen boldogan fogadná... - Jimin? 

- Igen? - pillantok fel ismét bugyután. Nem igen vagyok itt fejben. 

- Mehet a feladat? 

- Milyen feladat? 

Mindenki kuncog a zavarodotton képemen, ahogy körbe nézek, ekkor látom meg azt is, hogy Jungkook már alig egy méterre szobrozik tőlem, gondolom várva, hogy én is mozduljak. Csak egy másodpercnyi odatekintést engedek meg, de éppen elég, hogy lássam az önelégült vigyorát és összefűzött karjait, amivel olyan tekintélytparancsoló, hogy ha akarnám sem tudnám tovább nézni. 

- Hét perc mennyország, egy kicsit felturbózva. - avat be Jungkook, hangja pedig olyan szórakozottan cseng, hogy félő, mindjárt fel is nevet. Rá sem nézve rázom a fejem eszeveszettül, mert nem is akarom tudni miben fejlesztették tovább. Ez a feladat magában is éppen több, mint amit akarok Jungkookkal, szóval semmiképpen nem jöhet szóba, hogy belemenjek. 

- Passzolod? - kérdezi Mia felvillanyozódva. Lehajtott fejjel azonnal bólintok, mert nem akarom látni a szánó tekinteteket milyen ciki vagyok, vagy a kérdéseket a szemeikben, hogy miért passzolom el ezt, mikor Jonginnal az előbb nem volt gondom. - Vállalom! - csap le azonnal a lehetőségre, ami egy szemforgatásra késztet.

- A tiéd. - mormogom oda, majd felpattanok és egy igencsak erőltetett mosolyt varázsolok az arcomra. Mindenkire vetek egy másodpercnyi figyelmet, csak Jungkookra nem. - Ha nem bánjátok, én megyek, de Mianak szívesen átadom a helyem. 

A lány azonnal boldogabb lesz, és úgy csapkod a pilláival Jungkook felé, hogy félő még felkavarja a szelet velük. Mielőtt bárki mondhatna mást, vagy marasztalhatna el is fordulok, és  megindulok a lakóházunk felé, miközben azon agyalok, hogy vajon ciki lenne bezárkózni a fürdőbe és ott aludni? Most valahogy baromi kecsegtetőnek tűnik, hacsak nem akarok kint aludni. 

- Oh, talán jobb is így, Jimin túl válogatós ehhez. 

Jungkook hangja fellengzően csendül fel, némi gúnnyal fűszerezve, ami azonnal megállásra készteti a lábaim. Még nem járok messze, alig három méterre jutottam az apró lábaimmal. 

- Parancsolsz? - kérdezek vissza összeszűkített szemekkel. Válogatós? Csak mert nem fekszem össze mindekivel, mint Ő? Hát bekaphatja...

- Azt mondtam, válogatós vagy. Vagy lehet beszari, de hát ezt kivetné a szemedre, nemde? - pillog rám tetetett kedves mosollyal. Közel állok hozzá hogy felrobbajon a fejem az idegességtől, de Ő még tudja tetézni. - Hisz ez csak egy játék, de ha te túl félős vagy, akkor majd jön Mia. - ránt vállat hanyagul, majd a lány felé is fordul, aki már olyan áhítattal vizslatja, hogy mindjárt idehányom a vacsorámat. Felpapríkáz ez az egész helyzet és már csak kicseszésből nem vagyok hajlandó ezt átengedni neki. Válogatós? Majd adok én neked, Jeon Jungkook!