Real me /Jikook ff./

17. Rész

Jimin szemszöge.

- Oké, akkor ki, kivel szeretne együtt aludni? - kérdezte Hoseok, amikor már mindenki sikeresen kiszenvedte a motyóját az autókból, és körbe álltuk a táskákból készült halmazt. Azonnal éreztem magamon a jobbomon álló Jungkook égető pillantását, amikor pedig én is felé lestem, még kicsi, sunyi félvigyora is árnyalta a képet. Jungkook amolyan kérdően megemelte a szemöldőkeit, mintha csak azt kérdezné, "Na, leszel velem?". Azonnal szúrósan néztem rá, mert tudtam mit forgat abban a helyes fejében és habár csábító volt az ajánlat, azért mégsem tartottam túl jó ötletnek, hogy összezárjuk magunkat egy hétvégére a kis faházunkba. Jungkook vigyora a reakciómra még szélesebb lett, mire alig láthatóan nemlegesen is megingattam a fejem, neki pedig több sem kellett, hogy kinyissa a lepénylesőjét. 

- Mi Jiminnel együtt leszünk. - dobja be hanyagul, majd fel is veszi a földről a tatyóját, és szerintem puszta elővigyázatosságból az enyémet is, hogy esélyem se legyen azzal visszakozni. 

- Na hogy-hogy? - csapja csípőre a kezeit TaeTae, miközben kedves mosollyal néz a testvére után, aki már meg is indult a faházak felé. Szegény barátom nem is sejti mi jár a bátyja perverz fejében, így én is csak szelíden elmosolyodom, leplezve a zavarom, amit újdonsült lakótársam kelt bennem.

- Hát, tekintve a csapatösszetételt - mondom, miközben végig pillantok a társaságon, mely Taehyungból, Hoseokból, két srácból és két lányból áll, akik a legjobb barátom osztályába járnak - szerintem is így logikus.

A többiek egyetértően bólogatnak, majd folytatják a maguk felosztását, amíg én úgy döntők felkutatom Jungkookot, mielőtt bárki tovább firtatná a döntésünk. A kis kemping az erdő közepén van, egy kis tisztáson, amit hatalmas fák kerítenek körbe, ami így nappal csodaszép látvány, de este lehet nem fogok egyedül járkálni a félelem miatt. A kétszemélyes faházaink sorban vannak elhelyezve, és ahogy előttük elsétálok, látom is, hogy mindegyik ajtaja nyitva van kivéve az utolsónak. Sejtésem szerint azért mert Jungkook ezt választotta nekünk, amit meg is erősít, hogy amikor fellépdelek a hàrom lépcsőfokon a kis teraszunkra, bentről tompán mozgás hangját hallom kiszűrődni.

- Már azt hittem nem is jössz. - mondja Jungkook egy pillantra hátra pillantva, amikor belépek és be is csukom magam után az ajtót. Megforgatom a szemeim, még lecsúsztatom magam mellé a hátizsákom a földre és össze is fonom magam előtt a karjaim. Bár nagyon nem hátrányos ez a közös kisház, azért kellemetlen lett volna, ha bárki is jobban belekérdez mikor is lettünk mi ilyen jóban. De természetesen Ő ilyenre megint nem gondol.

- Megérdemelted volna.

- Miért? - fordul felém ismét, mert a kérdése után folytatta a táskája kipakolását, azonban ahogy meglátta a durcás ábrázatom, rögvest lerakta a kezében tartott póló kupacot az ágyra és elém sétált. - Haragszol, amiért velem kell lenned? - kérdezi, miközben kedvesen megcirógatja az arcom jobb oldalát. Akaratlanul is egy pillanatra lehunyom a szemeim, mert annyira kellemes az érintése, és ezután még ha akarnék sem tudnék hazudni neki.

- Nem. - sóhajtom lemondóan, ahogy tudatosul bennem, hogy pontosan eddig tartott a durcám. Esélyem sincs ellene.

- Akkor?

- Csak nem szeretném, ha a többiek komplikálnának, pláne hogy Tae esetleg gyanút fogjon. Még nem tudom, hogyan kellene ezt az egészet tálalnom.

- El szeretnéd mondani neki? - kérdezi kedves mosollyal, ami meglep, mert a hangsúlya és a mimikája alapján egyáltalán nem bánná, ha kitálalnék rólunk.  

- Mindenképpen. - bólintok határozottan. - Csak még nem tudom, hogyan és mikor fogjak hozzá. 

Jungkook szélesen elvigyorodik, majd hirtelen megszünteti köztünk a távot, ahogy a csípőm két oldalára helyezi a mancsait és azoknál fogva közel ránt magához. Ösztönősen felemelem a kezeim, hogy átöleljem a nyakát, majd kicsit a buksim is feljebb hajtom, hogy tudjam tartani vele a szemkontaktust.