Valótlan Valóság (BEFEJEZETT) 18+

Hetedik fejezet /1

Alexék azt hitték, hogy minden eshetőségre felkészültek.

Tévedtek.

Ó, milyen nagyot tévedtek!

A megváltozott természeti jelenségeknek hála soha senki nem tervezhet előre semmit. Éppen egy kietlen tájon hajtottak keresztül a három autóból álló konvojjal, mikor havazni kezdett. Olyan mértékű havazásba csöppentek percek alatt a semmiből, hogy öt perccel az égi áldás kezdete után kénytelenek voltak megállni.

- Ezt megszívtuk – kommentálta Max a hátsó ülésről.

Alex is tudta. De attól még mástól hallva kicsit ingerlékenyebbé tette, mint indokolt lett volna.

- Tényleg? Észre sem vettem. – Csapott a kormánykerékre, és gyilkos tekintettel nézett hátra barátja szemébe. – Amúgy miért is jöttél velünk?

- Mert képesített szanitéc vagyok. Tudod, az orvosi diplomát is megszereztem pár évtizede, és azóta is gyakorlom a szakmám. – Öltött nem túl felnőttesen nyelvet a férfira Max. – Mi lenne, ha hallgatnánk egy kis zenét? – kérdezte, majd válaszra sem várva a telefonján keresztül kapcsolódott az autó hangfalához és elindított egy számot. Mit sem törődve a kocsiban beállt gyilkos hangulattal, torka szakadtából énekelni kezdett.

Alex megszokta már, hogy a küldetései nem mindig alakulnak úgy, ahogy eltervezi. De alig egy hete indultak útnak. Ilyen korán még nem várt nehézséget.

- Itt Alex. Elakadtunk. Látási viszony nulla. Helyzetjelentést kérek. – Nagyot sóhajtva szemlélte a vakító fehérséget.

A hó látványa régi sebeket szakított fel benne. Fájdalmasan megsimogatta a mellkasát a szíve tájékán érintve egy medált, mely a nyakában lógott egy bőr szíjon. Vadász a szeme sarkából figyelte a jelenetet.

- Alex. Itt Tom. A helyzetünk ugyanaz. Mici a térképet böngészi, hátha talál valami védett helyet, amit meg tudunk a műszerek segítségével szinte vakon is közelíteni. Majd jelentkezem. Van megfelelő felszerelésetek? Élelmetek?

- Igen. Van. – Hátra nézett az egyterűben, ellenőrizve állítását. – Van pár napi hidegélelmünk és termo-pokrócunk is. Nálatok?

- Megerősítve. Minden rendben. Mici üzeni Maxnak, hogy a zenei ízlése még mindig pocsék. Ha jót akar magának, vagy változtasson számot, vagy csatlakozzon le a hangfalainkról – nevetett fel Tom.

- Hé! A zenei ízlésemmel semmi baj nincs! – vette védelembe magát Max, de a vitát megelőzve inkább közkedveltebb számokat rakott a lejátszási listára.

- Hármas számú autó jelentkezz!

- Itt a Hármas számú autó jelentkezik! – szólt bele az adóvevőbe egy lágy női hang. – Minden a legnagyobb rendben. Az autó automatikusan átállt téli üzemmódba. Az élelmiszer ellátmány biztosítva van, főnök.

- Bírod egyedül? – szólt bele a beszélgetésbe Tom aggodalmaskodva. Az unokahúga vállalta be a nagy kocsi vezetését. Ha tehette volna, otthon hagyta volna, csakhogy a többi sofőr, akik elbírtak volna azzal a fenevaddal, mindannyian kiküldetésen voltak. Kényszerűségből elfogadták a civil nő segítségét. Azonban egyikük sem örült annak, hogy egyedül ült volán mögé, mikor Alexék hárman ültek az autóban.

- Persze. De jobb lenne a helyzet, ha Max egy kis pop-ot is nyomatna nem csak azt a tucc-tucc zenét, amit szokott. És nem... Max! Ez még mindig nem az!

Ezen már mindenki mosolygott.

Alex bár kicsit megnyugodott, hogy mindenki biztonságban volt a csapatából, azonban szorító érzés mardosta a gyomrát. Addig nem lelhet megnyugvásra, míg a húga nem lesz biztonságban a kezei között. Aztán lehet, hogy jó erősen megszorongatja a nyakát, hogy többet ilyet ne tehessen.