Valótlan Valóság (BEFEJEZETT) 18+

Tizennegyedik fejezet

- Tehát, mikor épül fel annyira a farkasotok, hogy elvihessen arra a helyre, ahol a húgom van? – Alex nagy hévvel ült le az étkezőasztalhoz az ebédlőben. Nem voltak sokan a teremben, csak a két farkas, a Beth nevű nő, aki úgy tűnik, hogy a falu gyógyítója, Trevor, akit mostanában alig lehet látni, Will, akit viszont szinte soha. Olyan ritkán találkoznak, hogy már azon gondolkodott Alex, hogy a férfi szánt szándékkal kerüli őket. A teremben volt továbbá még Vadász, aki fél tucat lánynak csapta a szelet a bejárati ajtónál.

- Az előrejelzések szerint még pár nap. – Harapott bele a szendvicsébe Will.

- És miért nem mehetünk el a többi farkas közül valamelyik másikkal? A szagnyomok alapján csak vissza tudják követni a nyomokat!

- Igen és nem – húzta el a száját Trevor. – Azt a helyt, ahol rátaláltam Atosra, nem sokkal az érkezésem előtt köd lepte el.

- Köd? Miért befolyásolna bármit is a köd?

Will és Trevor jelentőségteljesen összenéztek. Will még emlékezett a beszélgetésre, melyet akkor folytattak, mikor a másik férfi életében először szembesült a köddel.

- Elmondod te? – vonta fel kérdőn a szemöldökét Will, majd még egyet harapott a szendvicséből. Válaszul csak egy határozott bólintást kapott.

- Ez nem természetes köd. Utazásaim során sok mindent megtapasztaltam, de ilyen ködöt csak ezen a kontinensen lehet látni, és annak is csak ezen a vidékén. Feltehetően egy, a régi időkben elkövetett vegyi csaták során használt anyag visszamaradott képződménye. Általában a semmiből jön. Amihez csak hozzáér, az elpusztul. Az állatok menekülnek előle, ha nem sikerül elmenekülniük, akkor az akár a halálukat is okozhatja. A növényvilág szintén kipusztul. Olyan, mintha kiégne minden. Feketeséget hagy maga után. Lefogadom, hogy elhaladtatok olyan táj mellett, ahol hasonló látvány fogadott.

Alex emlékezett a kietlen tájra, amelyen keresztül haladtak. Miután a kontinens nyugati régióját elhagyták, csak a feketeség jellemezte a növényvilágot. Néhol ugyan elő-előbukkantak kósza fűcsomók és virágok, de az olyan ritka volt, mint a régi időben a fehér holló.

- Nem tudtok ellene tenni valamit?

- A Papnő, az Őrzők és a Vad Farkasok is el tudják oszlatni a ködöt. A Papnő megtanította az Őrzőknek, hogy mit kell tenniük. Vannak védő felszereléseik is, melyek lehetővé teszik, hogy elvégezzék a szükséges rituálékat. A táj helyreállítását pedig a völgy szellemei teszik meg. De...

- A völgy szellemei?

- Aha. Eleinte nekem is totál fura volt. Én, aki tudósok és katonák között töltöttem a napjaim nagy részét, hirtelen belecsöppentem egy olyan világban, ahol olyan az egész, mintha varázsolnának. Verseket kántálnak, gyógyfüveket készítenek, szellemekkel társalognak... Amikor először találkoztam Anneval, az ősi farkas szellemmel, lehidaltam. A többi szellem nem engedi meg, hogy bárki láthassa. Az a farkas pedig mindenki előtt parádézik.

- Ősi farkas szellem?

- A Papnő hívja így. – Legyintett tele szájjal Will.

- Akárhogy is, Annet elfogadják a hely szellemei. Amolyan vezetővé vált számukra. Anne pedig a Papnőhöz tartozik, így nem kérdés, hogy a szellemek szót fogadjanak neki, minket pedig elfogadjanak. A szellemek hozták létre ezt a helyet. A közöttük fennálló íratlan egyezség miatt lehetünk itt biztonságban a külvilággal szemben. Ők azok, akik lehetővé teszik az önellátást. Termesztünk. Tenyésztünk. Gazdálkodunk. Vadászunk. Sőt, még halászunk is. Van róla fogalmad, hogy milyen különleges dolog, hogy negyedévente hal kerülhet az asztalunkra? Igazi HAL! Csupa nagybetűvel.