Valótlan Valóság (BEFEJEZETT) 18+

Nyolcadik fejezet / 3

Három nap.

Három napig úszták meg mindössze, hogy ne kerüljenek bajba.

Lin kábultan tért magához. Nem emlékezett, hogy mikor álltak meg pihenni.

A közelében egy tábortűz égett.

Utálta a tüzet. Most mégis megbabonázva emlékezett vissza a halandó életére. Látta maga előtt, ahogyan a leégett ház romjai előtt az utcán táncol a hóesésben. Érezte azt a csodálatot, amit akkor érzett.

Érezte, ahogy egy test csapódik belé, ami a földre viszi, majd látta maga előtt a csillogó tekintetet, ami azonnal rabul ejtette.

Látta maga előtt azt a Molotov-koktélt széttörni és a földön égni, mely elől elrántotta a férfi.

Csodálta a láng kecsességét. A törekvését, hogy egyre feljebb és feljebb jusson, és néha sikerült is.

Lin agya zsibbadt. Olyan volt, mintha vattával tömték volna ki a koponyáját.

Nyögve a hátára fordult, bár furcsa volt, hogy a keze a háta mögött van. Mintha a lába sem úgy működött volna, ahogy kellene.

Felnézett a Holdra, mely már fogyóban volt.

Lassan tisztulni kezdett a tudata.

Elkezdte jobban érzékelni a környezetét és a helyzetét.

A lába azért nem funkcionált jól, mert meg volt kötözve. A keze is azért volt értelmetlen ok miatt a háta mögött, mert meg volt kötözve.

A feje azért lüktetett, mert volt rajta egy hupli.

Iszonyatosan lüktetett.

A köpenye lekerült róla, ám a hűvös este levegője nem zavarta, mert közel tették a tűzhöz. Jobban mondva, túl közel.

Éppen azon gondolkodott, hogy megkockáztatja a súlyos égési sérüléseket a szabadulás érdekében, mikor egy bakancsba bújtatott láb vesén rúgta.

Nem volt kellemes érzés.

- Nézd már! Ez felébredt! – röhögött fel egy hiéna képű férfi, kinek nem csak a kinézete volt az, de a nevetése is...

- Mit gondolsz Bad, megtartjuk, vagy eladjuk? – jött egy második hang a tűz másik oldaláról.

- Betörjük, oszt' eladjuk. – Vonta meg a vállát egy sakálképű, a harmadik.

Lin tüzetesen körülnézett. Felmérte a terepet. Tizenkét férfit számolt össze. Volt már ennyivel dolga. Ez is menni fog. Gondolta.

- Te! Olyan ismerrőős az arrrca! – szólalt meg egy negyedik.

Lin felismerte a hangot, és a hideg is kirázta tőle. Pár száz évvel ezelőtt megkegyelmezett neki, bár azóta átkozta a napot a tettéért.

- Tudom márrr! Ez az a szuka! A Farrrkas Papnőőő! Ő herrrrélt ki, mint egy korrrrcsot! – jött a dühöngő hang, melyet röhögés követett.

Ja, igen. Arról már el is feledkezett. Azt az egyet jól tette aznap. Így legalább nem volt képes több nőt megerőszakolni.

A többiek lehurrogták a töketlen férfit.

- Ha tényleg ő a Farkas Papnő, akkor rengeteget ér. – A második hang hideg fejjel mérlegelte a helyzetet. – Rendben, akkor a másikat törjük be. Ha jól teljesít, akkor megtartjuk. A Papnő ér akár egy tucat nőt is, így megtarthatjuk a másodikat magunknak. – Húzódott elégedett mosolyra a férfi szája, majd átjött a tűz ezen oldalára.