Harmincnegyedik fejezet

35 3 0
                                    

- Biztos, hogy itt akarsz élni? – Nézett körbe kétkedve Lin. A Központhoz képes ég és föld volt a FantomErdő nyugalma.

- Mao elküldte a legfrissebb felszerelést, így tudom folytatni a kutatásom. Pár naponta gyere be, és rángass ki, hogy veled is törődjek. Ha elkap a gépszíj, se nem látok, se nem hallok. – Pakolta ki a táskájából a ruháit a lány ágyára.

- Valóban? – Kérdezte sokat sejtetően Lin, miközben a ruhája egy szempillantás alatt a padlóra hullott.

- Nos. Talán mégsem a kutatásoktól kell majd megmenteni, hanem tőled... - fogta meg két oldalról Lin derekát, majd érzéki csókcsatába kezdtek.

A kipakolás még várhat!

Alex egy mozdulattal lelökte a földre a szépen összehajtogatott ruháit, majd élete szerelmét tette az ágyra helyette.

*

Egymás kezét fogva közelítette meg a falut a szerelmespár. Alex alig akarta elhinni, hogy ez a földi paradicsom lesz az otthona. Azt pedig végképp nem tudta elhinni, hogy végre rátalált ennyi év után Annelinre.

A faluba beérve nem a várt fogadtatás fogadta őket. Mindenki egy kicsit feszült volt, és visszahúzódó.

Trevor sietett eléjük, mire a falu utcáin lévő emberek bevonultak az otthonaikba.

- Mi folyik itt, Trevor? – tette fel a kérdést összehúzott szemöldökkel.

- Ne akadjatok ki! Amióta itt van, Tiff újra Tiff, de a jó értelemben! – sietett leszögezni, mert látta Lin elboruló arcát.

- Kiről beszélsz? – Vonta maga mögé Alex a Papnőt védekezően, mire Trevortól egy ez most komoly nézést kapott.

- A.J. megjelent az erdő szélén. Nagyon ki volt borulva. Azt hajtogatta, hogy ő csak játszani akart! Tiff megnyugtatta, és a szárnyai alá vette. Kiszedte belőle, hogy mire gondol. Azonnal hívtuk a Központot. Ha minden igaz, akkor már rég úton voltak felétek, mikor te a segítségüket kérted.

Alex meg is lepődött, hogy a két nap helyett feleannyi idő alatt odaért a csapat, de nem firtatta az okát.

- Tehát A.J.?

Trevor elszántan bólintott.

Alexnek fenntartásai voltak a sérült istennő-komplexusos gyerekkel kapcsolatban.

Lin kiszakította a kezét a férfiéból, és Tiff háza felé futott. Még a kaput sem érte el, mikor kacagó gyerekhang ütötte meg a fülét. Tiff az udvaron táncolt A.J.-jel. Egyiküket sem látta még ilyen boldognak.

- Világított már pirosan a szeme? – Tette fel a kérdést Alex a házhoz sétálva.

Trevor harsány nevetésben tört ki.

- De még mennyiszer! Látnád azt a kettőt vitatkozni!

- Nem félted Tifft?

- Nem. – Trevor határozottá vált. – A.J. vált a legnagyobb védelmezőjévé. Ha csak egy kicsit megbántom, már jön, és követeli, hogy kérjek bocsánatot. Nem szereti, ha veszekszünk, főleg, mivel általában miatta történik ez. Ilyenkor mindig az én pártomra áll. Tiff ilyenkor mindig azt hozza fel, hogy neki már voltak gyerekei, nekem meg nem, így ő jobban tudja, hogy mire van szüksége egy gyereknek.

- Szóba hozza a gyerekeit? – Fordult feléjük Lin, akihez időközben odaértek. Alex azonnal birtoklóan a derekára tette a kezét.

- Ha vesztésre áll egy vitában, akkor állandóan. – Trevor szeme csillogott a boldogságtól. – Végül mégis csak sikerült, Lin! Sikerült.

Lin mosolyogva fordult a játszadozó páros felé. A kert végében megpillantotta Anne-t is, aki A.J. mellé szegődött őrzőként. A kertben rengeteg farkaskölyök játszadozott. Lin csak pár pillanatig habozott, majd belevetette magát a forgatagba és kacagva csatlakozott a kis csapathoz.

Anne mellé állt Beth, akit követett egy szellem. Egy szellem, aki láthatóan nem zavarta a lányt. Beth idekerülése óta talán a legboldogabb arcát mutatta, miközben a játszadozó társaságot figyelte. Örült, hogy minden a helyére került.

Mostanában csak egyszer álmodta, hogy azon a helyen van, azonban nem volt többé bezárva. Azonban nem érezte magát elég bátornak, hogy a kapszulán kívülre merészkedjen, de ez már csak idő kérdése volt.

A kapszula nyitva volt.

Valótlan Valóság (BEFEJEZETT) 18+Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt