𝐂𝐀𝐍𝐃𝐘 𝐏𝐀𝐈𝐍𝐓 | 𝘐𝘵𝘢𝘤𝘩𝘪

Prológus

A támadás előtt pár órával: 

Nyugodtan iszogattam a kávémat, miközben hallgattam a madarak csiripelését. Többnyire idegesít a reggeli magas hangjuk, de most valahogyan épp ellenkezőleg, megnyugtatott. Vöröses-feketés tincseim az asztalra omlottak, ahogyan unottan megtámasztottam a tenyeremen az arcomat. Ugyan olyan unalmas és monoton reggel mint a többi, vagyis...
Hirtelen nyitódott ki az ajtó, és hangos csattanással a már amúgy is omladozó falnak ütődött. Siralmas nyikorgással nyugtázta hogy a kilincs már végleg feladta a szolgálatot. Egy ijedt társam nyitott be, az arca hófehér volt a rémülettől. Szinte rikított a bőre a zöld mellényéhez viszonyítva.
-Gyere...ellenség...-kapkodta a levegőt, majd összeesett az asztal előtt. Rögtön felpattantam, szívem ezerrel dobogott a mellkasomban. Mi történhetett? Mik a veszteségek? Van erősítés?Többnyire nem szoktam magammal fegyvereket hordozni pár kunain kívül, mégha megszállottja is vagyok a katanáknak. Fejembe húztam a kapucnimat, hogy még véletlenül se ismerhessen fel senki. Teljes mértékben a saját nyers erőmre támaszkodom. A vér fémes szaga megütötte az orrom. Az egész faluban pánik uralkodott. Az erősítés még nem érkezett meg. Az ellenségek fekete köpenyt viseltek valamilyen piros mintákkal, s egy pillanatra mintha ismerős lett volna az a felhőre hasonlító szimbólum. Gondolkodás nélkül rohantam neki az egyiknek, ami valljuk be nem volt életem legokosabb döntése. Alábecsült, így elkezdett beszélgetni egyik társával.
-Te hal, hol van már az a csaj akit el kell vinnünk?-társalgott a szőke hajú...fiú? Mondjuk a hajából következtetve nem vagyok benne biztos hogy fiú. Pár pillanattal később egy hatalmas robbanás következtében elveszítettem az egyensúlyomat, és ennek hatására a kapucnim is lerepült a fejemről, felfedve a vörös hajkoronát.
-Ő az! Kapd el!-kiáltott fel a cápa ember...vagy akárki is ő. 
-Könnyen tértem ki a shurikenek és a robbanó agyagfigurák elől, amikor is egy tompa ütést éreztem a tarkómon. Most komolyan valaki hátulról fejbe vágott volna? 
-Ügyes vagy Hidan! És ennek örömére te cipeled.-nevetett fel az egyik.
-Mer?-hitetlenketett az amelyik nem éppen fair-playyel győzött le. A párbeszédből csak ennyit hallhattam, mivel következőleg minden elsötétült. Az emlékeim kiestek...